Megtérésem óta, - mint sokan mások-, vásároltam a különféle hitmélyítő könyveket.

Kiolvasásuk után a könyvespolcra tettem és csak gyűlt, gyűlt, gyűlt.

A többszöri elolvasásuk után azt a célt tűztem ki magam elé, hogy ha találkozok olyan emberrel, akinek problémájára orvosság lehet annak a bizonyos könyvnek az elolvasása, kölcsönadom, talán ezzel is közelebb juttathatom őt a hithez, Istenhez, Jézushoz.

Többéves tapasztalatom az volt, hogy a könyvet köszönettel elfogadták, majd ki olvasatlanul, vagy itt-ott beleolvasva, visszaadták.

Meg kell jegyeznem, hogy magam is hasonlóképpen álltam a kölcsönkapott könyvekhez, én is csak akkor vásároltam, vagy olvastam kölcsönkönyveket, ha előtte beleolvashattam és valami megkapott belőle.

Mert abban is, hiszek, hogy az úgymond „véletlen” találkozást a könyvvel is, Isten akarata irányítja.

Sokáig kedveszegetten nézegettem a polcaimon halmozódó könyvek sokaságát, mígnem már majdnem bálványaimmá váltak.

Ekkor Isten sugallatára támadt egy gondolatom, hogy elajándékozom azokat, de úgy, hogy közben „jó hír”-ként szolgáljanak a hitetlen embereknek.

Elvittem hát a munkahelyemre néhány darabot és az autóbuszban, (mert aktív koromban buszvezető voltam), egy-egy utasülés mellé, a busz belső falához tettem.

Azt tapasztaltam, hogy egy-két forduló után a könyvek gazdára találtak.

Ekkor ismét odatettem két darabot, amelyek újból elfogytak.

Ezzel a módszerrel több tucat könyvet ajándékoztam el egészen a nyugdíjazásomig. És ezt a sajátos „evangelizációt” mindvégig folytattam.

Szentül hiszem, hogy a könyvek nagy része hitetlen emberek kezébe kerül, méghozzá úgy, hogy felszállt az autóbuszra és leülés előtt megpillantotta az „ottfelejtett” „talált tárgyat”. Helyet foglalt, kezébe vette, és a legtermészetesebb módon, sajátjaként szállt le vele.

Nagy örömöt találtam ebben a nem mindennapinak mondható „szolgálatban”, mert egyrészt megszabadultam a már-már bálványként tisztelt könyveimtől, ugyanakkor, ha csak néhány ember is de e könyvek által ismerhették meg a mi hatalmas és szerető Istenünket. Hála legyen Neki érte!  ÁMEN

Fórizs József