Ha jellemezni akarnám őt, ezt mondanám:

- egy lélek, aki úgy szerette Istent, hogy minden lehetőségét neki adta, bár az más szemében elenyésző, talán lenézett semmiség volt.

- Egy nő, aki pár méter cérnával belehímezte magát a világmisszióba.

Ki volt ő, mi történt vele?

Az apostolok cselekedeteinek 9. szakaszában mindössze 6 vers foglalkozik vele, de élete örökre példakép lett előttünk.

Megtudhatjuk, hogy

- Életében sok jót tett, bőven osztott alamizsnát, támogatta az özvegy asszonyokat. Amikor rövid betegsége után meghalt, akkor a gyülekezet férfi tagjai küldtek el a közelben tartózkodó Péterért, hogy ,,Jöjj azonnal!" Baj van. Haláleset!

- Amikor megérkezett az apostol, a síró özvegyek mutatták neki mindazokat az ingeket és ruhákat, melyeket Tábita készített nekik.

- Péter mindenkit kiküldött. Letérdelt. Imádkozott. Megbeszélte a kérdést Istennel. Ugyanúgy tett, ahogy mesterétől, Jézustól látta. Majd szólt: ,,Kelj fel!" Felsegítette az életre kelt nőt. Behívta a gyászolókat és átadta őt nekik.

- Elterjedt a híre Joppéban ennek a feltámasztásnak és sokan hittek! Növekedett a gyülekezet.

Milyen gondolatokat tanít nekünk a mában ez a rövid történet?

- A Szentírás azt tanítja, hogy mi Krisztus tagjai vagyunk és ezért egymáséi is. A nekünk adott talentumok által szolgálunk másoknak.

- Miért vannak ezek a szolgálatok? Egyrészt azért, hogy Istennek dicsőséget adjunk általa - hirdetvén, hogy az Ő törvényei szerint élünk- , másrészt, hogy segítsük a lelkeket az Úrhoz térni, ezáltal az evangéliumot is terjeszteni.

- Tudjuk, hogy ez a nő, akinek Tábita, vagy néven Dorkás, a zerge volt a neve egyedülálló nő volt. Az Úr nem adott neki társat. Ez elég nehézzé tette egy szegény nő életét a korabeli Izraelben, mert nem volt eltartója, nem volt jogi képviselete sem. Mivel a neve zerge volt, talán a testalkata is következhet ebből: valószínű vékony lehetett és talán alacsony is. Olyan, akire nem igen figyelnek fel mások. Talán jelentéktelen.

- Lehetségesnek tartjuk, hogy varrásból tartotta fenn magát, de arra enged következtetni az ige, hogy az özvegyasszonyoktól nem fogadott el pénzt. Így egyetlen kicsi talentumát, amit első ránézésre látunk, Isten oltárára tette. Sőt nemcsak,hogy ingyen dolgozott nekik, de még anyagilag is támogatta őket a megszerzett munkadíjából. Hallottuk: gazdagon adakozott.

- Jakab levelének 1.27-ből látjuk, hogy ez az élet az igazi tiszta istentisztelet volt. ,,Jak. 1.27 Tiszta és szeplő nélkül való istentisztelet az Isten és az Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és özvegyeket az ő nyomorúságukban, és szeplő nélkül megtartani magát e világtól."

- Tábita boldog és elégedett volt az Úrban, mégpedig úgy, hogy adni is tudott ebből az érzésből másoknak is. Pedig más egyedülálló nők sokszor elkeseredettek, visszahúzódóak: hol vagyok én a családos nőktől? - de ő nem így gondolkodott.

- A Biblia-kutatók szerint ő volt egyetlen nő, akit tanítványnak vagyis evangélistának nevez a Szentírás. Evangélista? Nekünk Billy Graham és más nagy nevek jutnak eszünkbe. Istennek Tábita jutott az eszébe. Honnan tudjuk? Onnan, amilyen feladatot adott neki és hogy aztután gazdagnak nevezi őt cselekedeteiben Isten szent lelke.

- De hogyan evangelizálhat már egy szegény, egyedülálló, nő? Végtelenül egyszerű módon. Úgy ahogy azt Isten várta tőle és ott ahol az Úr ajtót nyitott neki. Ugyanúgy mint a meggyógyult gadarai megszállott a 10 város evangleistája lett, úgy Tábita a joppébeli özvegyasszonyoké és később az egész városé és környéké. Hogyan kezdődött ez a szolgálat? Varrt a rászorulóknak és miközben dolgozott, beszélgetett velük. Az ige nem állítja azt, hogy csak a gyülekezet özvegyeit segítette volna, hanem kinyitotta a szívét mások előtt is és ezzel megismerhették Jézus szeretetét, gondoskodását. Joppé a Földközi tenger kikötője volt. Sok férfi odaveszett a tengeren és sok halász és hajózó kereskedő felesége maradt özvegy. Ezt az evangelizációs területet adta Isten Tábitának.

- Kérdezhetné ma sok kissé büszke lélek: ezeket? Én szívesebben mennék királyokhoz, gazdagokhoz, híresekhez... Nos, Tábita ilyesmit nem kérdezett. Fogta az egy szem talentumát: varrástudományát és sokat csinált belőle. Hogyan? Beszélgetett velük. Meghallgatta őket. Tanácsolta őket. Szerette őket. Egy hiteles életet mutatott fel nekik. Honnan tudjuk? Onnan, hogy forró Isten-szeretete a jézusi emberszeretetre ösztönözte őt. Vagyis bemutatta Megváltónkat másoknak.

- Mit tudunk az özvegyasszonyokról Izraelben? Sajnos a vezetők elhanyagolták őket. Jézus a ,,7 jaj" beszédében, az utolsó héten, a templomban így vádolta a zsidó vezetőket: megemésztitek őket!!! Pedig Isten az özvegyeket kiemelt módon szerette. Ézsaiás könyve 54,4-5-ben ez áll: ,,Ne félj, mert meg nem szégyenülsz, és ne pirulj, mert meg nem gyaláztatol, mert ifjúságod szégyenéről elfeledkezel, és özvegységednek gyalázatáról többé meg nem emlékezel. Mert férjed a te Teremtőd, seregeknek Ura az Ő neve, és megváltód Izráelnek Szentje, az egész föld Istenének hívattatik." Vagyis Isten annyira szerette az özvegyasszonyokat, hogy felajánlotta, ő lesz a férjük: gyámolítójuk, eltartójuk, vigasztalójuk, üdvözítőjük... mindenük. Nos az Úr ezeket a gyengéden szeretett lelkeket bízta Tábitára, ott Joppéban. Tábita az Úr ígéretének eszköze lett. Kérdezem: érhet-e valakit nagyobb megtiszteltetés? Nagyobb bizalom?

- Tábita Isten szeretetének szabadságában élt és így bontakoztatta ki talentumát. Illetve már többet. Ugye tudott varrni. Aztán tudott adni ellenszolgáltatás nélkül, tudott másokat meghallgatni, vigasztalni, tanácsolni és szeretni. Tudott hitelesen élni, Istenhez vezetni. Be tudta mutatni, hogy nem Istent kell okolni az egyedüllétért, hanem élni lehet ezzel a léttel is. Nem voltak nagy igényei. Maga helyett másokat kényeztetett. Az élő gyakorlatban mutatta be Isten szeretetét az elhagyottak felé. Nos ez már hány talentum? Már tíznél tartunk. Egyet kapott és kilencet fialt hozzá. Ez már Isten előtt igazán kedves! Olvassuk el a talentumokról szóló tanítást és rögtön megérjük a lényeget, hogy miért?!.

- Sokan mondhatnák: ugyan már, nem nagy dolog. Akkor még a szabásminta se volt valami rafinált divat, csak össze kellett varrni néhány négyszögletes anyagdarabot. De Isten ezt másként látta. Az ő szemében ez a nő tökéletességre vitte a szolgálatot. Az ici piciből mindent kihozott amit csak lehetett. Hogyan? Az Úrra figyelt és az Úrral járt. Tőle kapott tanácsokat, gondolatokat, indításokat és ő ezeknek eleget tett. Boldog volt, hogy Isten használja őt.

- Tanuljuk el tőle mi is: ha valami picikét tudunk, abból nagy fa növekedhet, mint a cseppecske kis magból a hatalmas tölgyes!!! TE mit tudsz? Tésztát gyúrni, babaruhát javítani, kedvesen köszönni a betérőknek, átölelni egy síró lelket, meghallgatni a magányost...? Tedd ezt először, aztán majd Isten kibontakoztatja a hűséges szíved tetteit. Légy hű a kicsin először! Aztán jöhet a nagyobb tér.

Emlékszünk Mária történetére?

Megkente Jézus lábát. És mit mondott róla az Úr? Amit tett, hirdetni fogják a világon mindenütt, amíg csak szól az evangélium. És mi történt Tábitával? Benne van tette az Újszövetségben, vagyis őt is hirdettetik amíg csak a világon szól az evangélium. Gondolnád, hogy Mária és Tábita ugyanolyan kedves volt az Úr szemében? Mert ma sokszor nem ezt az értékítéletet éljük át! Mert megtéveszt sokszor a gonosz és más fontossági sorrendet sugall. Ki az előkelőbb, ki a gazdagabb, ki az okosabb, ki a híresebb, ki tett nagyobb dolgot... pedig Isten így szólt Tábitáról: gazdag volt és ez a gazdagsága majd a mennyei jutalomban fog kiteljesedni egészen, de már itt a földön is sok jutalmat kapott az Úrtól, mint már fent láttuk.

Mire tanít ez a történet minket, nőket, ma, az összes 6 kis versével?

- Tudjuk, hogy mindnyájan kegyelemre szoruló bűnösök vagyunk. Isten szemében egyforma gyermekek. Az ajándékaink nem tesznek különbbé minket, hiszen ,, mid van, amit nem úgy kaptál?" - kérdezi az Ige. Ezért megkockáztatom - a Mária párhuzam alapján is -hogy ez a nő Isten szemében legalább olyan kedves volt, mint Péter és Pál apostolok, de mondhatnám azt is, hogy mint Luther és Kálvin. Honnan tudjuk? Nagyon egyszerű. Mert ez a nő pont azt, pont ott és pont akkor tette, amikor azt Isten elvárta tőle. Egyszerűen engedelmes volt! Isten szemében pedig ez a legtöbb, ami értéket hoz. Alig várom, hogy beszélgethessek majd a mennyben vele erről.

- Közben csodálattal fedezzük fel az igéből, éppen a 9. fejezetből, hogy Isten arra indította Pétert, hogy éppen akkor a környéken gyógyítson és ez által is növekedjék a megtértek száma. Az apostol pont akkor - lám ő is engedelmes volt Isten indításának - Júdea, Galilea és Samária gyülekezeteit gondozta. Tehát Péter is ott arrafelé evangelizált és Isten összekötötte vele Tábita szolgálatát! Gondoltad volna? A nagy világmissziót egy semmiséggel? Talán sose jutna eszünkbe ez ma. Az én kis szolgálatom és a világ evangelizációja? Hiszem, hogy Tábita se gondolt erre, de Isten, aki a világ gyönyörű gobleinjét szövi, igen!

- Hogyan is kezdődött az egész történet? Már réges-régen kezdetét vette, ez a történet csak pont az i. betűn. Isten bízott Tábita hűségében, szeretetében és számított rá a térség megtérésében. De hogyan jön össze a tű és cérna, valamit az úr hatalmas terve? Így. Sokan, akik egyedülállók, kimondva vagy kimondatlanul is haragszanak Istenre: egyedül hagytál - vádaskodnak sokszor a szívükben! De tényleg egyedül van Tábita? Nem a legtöbbet kapta az Úrtól és nem a legnagyobb személy van vele...?

- Tábita azt tanította a támasz nélküli özvegyeknek, hogy Istenben nincs reménytelen, vagy halott eset. Lehet jönni az Úrhoz és majd ő feltámasztja a halott életeket.

- Nos, Ő lett ennek az élő példája. Isten megtisztelte ezzel őt. Mondhatjuk: megjutalmazta.

Milyen további üzenetei vannak ennek a kicsike történetnek:

- Sose vágyódj a másik szolgálatára. Sose mond: ha nekem ilyen hangom lenne, ha nekem ennyi pénzem lenne, ha én ilyen pozícióban lennék, ha én így tudnék verselni, ha én így beszélhetnék...

- Nézd meg jól, hogy Isten milyen ajándékot tett a te kezedbe és aztán indulj el azzal szolgálni.

- Nézd meg jól, hogy Isten hová állított.

- Nézd meg jól, hogy Isten milyen jócselekedeteket készített elő a számodra.

- Sose tudhatod, hogy a te kis ,,cérnád" milyen világméretű eseménnyel köt majd össze, elválaszthatatlanul!

- Ha nem ismered fel a talentumaidat: Imádkozz. Kérd meg az Urat, hogy mutassa meg. Ha nem megy: kérj másoktól segítséget: Mit látnak meg benned? Szolgálj!!!

- Sose gondold azt, hogy majd egyszer te is valami ilyesmit teszel, addig meg ülsz a babérjaidon! Ez nem így zajlikí! Tábita se egyik napról a másikra lett a hit példaképe. Gondolom őt is sokszor megkísértette a gonosz az egyedüllét felnagyításával, a kisebbrendűségi érzés elhintésével, a nemlétező talentumok feletti sírással. Támadhatta őt, hogy: te egy senki vagy, mit akarsz, minek nyüzsögsz, úgy se fogadnak be, a hátad mögött meg legyintenek rád... Sok-sok átsírt éjszaka lehetett mögötte. De egy dologban győzedelmes volt: döntéseiben az Úr mellett tette le a voksot és az Ige alapján erősödött meg.

- Sokszor kérjük az Úrtól: tégy minket is alázatossá. De látjuk, hogy az alázat nem egy olyan ajándék, amit Isten csak úgy az ölünkbe tesz. Jézus is ezt mondta: ,,Tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok és alázatos szívű! ,, Tanulni kell. Megharcolni a kísértéseket, a hit kemény harcát. Mózesről úgy ír Isten, hogy a világ legszelídebb embere volt. De hogyan jutott el idáig? Így született? Vagyik egyik napról a másikra ilyen lett? Dehogyis! Hitharccal lett tökéletesebb. 40 éves komoly küzdelme volt élete sivatagjában. De megérte.

- Tábita hogy tanulhatta meg az alázatot? Gondolom harcok árán. Miután belső küzdelmét megvívta lehetséges, hogy a külső dolgok szomorították meg. Nem mindenki fogadta el a szolgálatát: büszkeség is létezik. Ma is. Sokan nem tudnak elfogadni és akkor hogyan adhat a másik? De továbblépett. Meddig? Míg a szeretete utat nem talált a többi szívhez. Hiszen halálában ott mutogatták szeretete gyümölcseit az özvegyek. A szeretett özvegyek. Lám, a szeretet szeretetet szült! Tehát ne mondjátok, hogy az ő élete nem szült semmit. Új életeket az Úrban! És ez lehet, hogy több, mint a földi életadás!

- Gondoljátok, hogy feltámadása után neki már minden napja mézédes volt? Ő volt a hírességek gyöngye? Élvezte minden napját? Nem hiszem. Lázárt, akit Jézus feltámasztott, szintén meg akarták ölni a Szanhedrin tagjai, menekülnie kellett lánytestvéreivel együtt. De úgy tudjuk, hogy Ciprus püspökeként halt meg. Miből gondoljuk, hogy Tábita élete nem volt mentes ezentúl a zaklatástól? ... Nem tudjuk. De akit az Úr szeret annak minden a javára van. Egyszer ő is megjelent szeretett Istene előtt, aki karjaiba zárva mindenért kárpótolta őt.

- El tudod képzelni, hogy egy semmiségnek mondott kis szolgálat olyan tisztességet hoz valakinek, hogy ha megbetegszik és meghal, akkor a férfiak menesztenek küldöttséget Péter apostolhoz, hogy jöjjön és támassza fel őt? A férfiak, vagyis a gyülekezet vezetői! Holott a nőnek akkor nem volt igazi becsülete. De látjuk, más volt a helyzet az Úr gyülekezetében.

- De az is lehetséges, hogy valaki értékét akkor értik meg, ha már elvesztették. Amíg beteg volt, nem küldtek segítségért. Amikor meghalt, igen. Ez annak is az eredménye lehetett, hogy meghallották Péter gyógyít arrafelé.

Mai kérdésként vetődik fel.

Látsz-e a környezetedben olyan szolgáló testvért, akit egy kicsit lenézel, akit nagyon jelentéktelennek látsz, akinek a szolgálatát másoké alá rendeled? Talán nem is tudatosan, de megnyilvánulásaidban, értékrendszeredben igen. Ilyenkor gondolsz-e arra, hogy ő éppen azoknak és éppen akkor azzal szolgál, amit azok el tudnak fogadni abban az állapotukban.

Pont azzal, amire akkor és ott a másiknak szüksége van. Ami kaput tud nyitni a szívén? Ha valaki pl gyászol és te nem teszel mást, csak megsimogatod a vállát istentisztelet alatt, amikor egy mondat, egy ige megérintette és felzokogott, az neki sokkal többet jelent, mintha pl. be akarnád fizetni őt egy evangelizációs hétre valahová.

Tábita. Egy jelentéktelennek látszó kis egyedülálló nő, aki Isten előtt egyenlő lett a legnagyobbakkal! Akarsz-e ilyen lenni? Még van munka az Úr szőlőjében!