A falu a hegyen épült. Lakói szegények voltak. Valamikor egy kis fatemplom állt a közepén. Amikor az egyetlen gyertya felborult, leégett.
Azóta üres tér van a helyén. Ott játszanak a falu gyerekei, ott találkoznak délutánonként az öregek, oda vezet az erdei munkából hazatérők első útja. Mindenki kedveli ezt a kicsit poros teret...
Amikor az idős asszony meghalt, a megtakarított pénzét - nem volt sok, de a szegény falusiaknak valóságos vagyonnak tűnt - a gyülekezetre hagyta.
- Hogy végre új templomot építsetek a falunak... - voltak az utolsó szavai.
Az emberek meghatódtak. Terveket készítettek, kiosztották a munkát.
Ekkor érkezett a hír: a völgyben árvíz pusztította el a falut.
- Hogyan építhetnénk most jó lelkiismerettel templomot, amikor azoknak nincs fedél a fejük fölött? -tépelődött a nép, és elküldte a pénzt a völgybe.
Újra gyűjteni kezdtek, hogy végre legyen templomuk. De valahányszor összegyűlt egy kis pénz, hírt kaptak újabb katasztrófákról. Szomorúan mondtak le a templomról, de hát máshol nagyobb szükség van erre a pénzre...
Lassan elterjedt az egész országban a templomtalan falu híre. Jöttek, egyre többen jöttek köszönetet mondani a segítségért. A téren szokták fogadni őket, egy kis egyszerű ebédet is adnak a vendégeknek. Nagyon boldogok voltak ilyenkor.
Néha-néha valaki felsóhajtott.
- Nem lenne jó, ha nekünk is lenne templomunk?
- Ki tudja... mondogatták mások.
J.Osterwalder nyomán
Kapcsolódó hírek:
VAN EGY TITKOS BARÁTOM ...
AZ ISTEN-ADTA GONDOLATOK EREJE /történet/
KÉT IMA
A VISSZAKERÜLT BIBLIA/történet/