Volt egy alhadnagy a második világháborúban, aki a Harvardon szerzett diplomát, és utána csatlakozott a hadsereghez. Mivel részt vett az R.O.T.C. (Tartalékos Tisztek Kiképző Testülete) programban, nagyon büszke volt alma materére és új alhadnagyi pozíciójára.

Első feladata az volt, hogy az oklahomai hegyekből származó újoncok egy csoportját győzze meg arról, hogy kössék meg az amerikai kormány által ajánlott katonai életbiztosítást, ami azt jelentette, hogy a kormány 10000 dollárt fizet a családjuknak, ha szolgálat közben vesztik az életüket. Bemasírozott élére vasalt egyenruhájában, csillogó rézgombjaival, és szerette volna nagyon jól végezni első feladatát, mint az amerikai hadsereg alhadnagya.

Remek szónoki képességgel, fennkölt stílusban hivatkozott ezeknek az embereknek a kötelességérzetére, családjuk iránt érzett szeretetükre és a haza iránti hűségükre. Előadása végéhez érve feltette a kérdést: ,,Hányan akarnak katonai életbiztosítást kötni, mielőtt a tengerentúlra küldik önöket?" Senki nem felelt.

Úgy tűnt, kudarcot vall, de keménykötésű fickó volt, aki nem adja fel egykönnyen. Úgyhogy megkettőzte erőfeszítéseit, és még ragyogóbb kifejezőkészséggel tartott egy újabb lényegre törő, világos, meggyőző előadást arról, miért kellene a katonai életbiztosítást választaniuk, még mielőtt elutaznának. Megint csak a végére ért, és senki nem reagált.

Ezen a ponton kicsúszott lába alól a talaj, és olyan gondolatait kezdte megosztani velük, amiket inkább nem kellett volna felfedni. A helyzet gyorsan romlott, amikor előlépett egy bölcs idős főtörzsőrmester, az alhadnagy vállára tette a kezét, és így szólt:

-Uram, hadd szóljak én a fiúkhoz. Azt hiszem, nem sikerült meggyőznie őket arról, hogy szükségük van erre a biztosításra.

A katonákhoz fordult, és azt mondta:

-Uraim, a helyzet a következő. Önök tengerentúlra mennek, és ha nem kötöttek katonai életbiztosítást, és golyót kapnak a fejükbe, a kormánynak nem kell fizetnie semmit.

Ha viszont tengerentúlra mennek, és kötöttek életbiztosítást, és golyót kapnak a fejükbe, a kormánynak tíz rongyot kell fizetnie. Ismételjük át megint. Tengerentúlra mennek, és ha nem kötöttek biztosítást, és golyót kapnak a fejükbe, a kormánynak nem kell fizetnie semmit. Másrészt viszont, tengerentúlra mennek, és ha kötöttek biztosítást, és golyót kapnak a fejükbe, a kormánynak tíz rongyot kell kifizetnie.

Most mondják meg nekem, uraim, önök szerint kiket fog a kormány először a frontra küldeni?" 

Nos, ezek után sikerült jó pár biztosítást kötnie.

 Lehet, hogy azért utasítod el Jézus Krisztust, mert úgy gondolod, hogy nincs rá szükséged. Úgy gondolod, hogy jól elvagy nélküle. De vannak olyan szükségeid, amikről esetleg nem is tudsz.

A francia filozófus, Blaise Pascal így fejezte ezt ki egyszer: ,,Minden emberben van egy Isten-alakú űr, amit csak Isten képes betölteni." Megpróbálhatod ezt az életedben levő űrt betölteni barátokkal, tárgyakkal, szexszel, népszerűséggel, pénzzel, sikerekkel - az űr mégis ott marad az életedben, mert csak egyedül Jézus képes betölteni azt a magányos helyet a szívedben.

 Ahogy a történetből kitűnik, semmit sem lehet eladni senkinek, ha nem tudjuk megmutatni az illetőnek, hogy szüksége van rá. Ugyanígy te sem tudsz sikeresen bizonyságot tenni Krisztusról a barátaidnak, ha nem vagy tisztában a szükségeikkel, és nem segítesz nekik meglátni, hogy Jézus be tudja tölteni azt a szükséget.