A Gileádban lakó tisbei Illés ezt mondta Ahábnak: Az élő ÚRra, Izráel Istenére mondom, akinek a szolgálatában állok, hogy ezekben az esztendőkben nem lesz sem harmat, sem eső, hanem csak az én szavamra. Ezután így szólt hozzá az ÚR igéje:
Eredj el innen, menj kelet felé, és rejtőzz el a Kerít-patak mellett, a Jordántól keletre! A patakból majd ihatsz, a hollóknak pedig megparancsoltam, hogy gondoskodjanak ott rólad.
Elment tehát, és az ÚR igéje szerint járt el. Odaérve letelepedett a Kerít-patak mellett, a Jordántól keletre.
A hollók hordtak neki kenyeret és húst reggel, kenyeret és húst este, a patakból pedig ivott.
Egy idő múlva azonban kiszáradt a patak, mert nem volt eső az országban.
Ekkor így szólt hozzá az ÚR igéje: Kelj föl, és menj el a Szidónhoz tartozó Sareptába, és lakj ott! Én megparancsoltam ott egy özvegyasszonynak, hogy gondoskodjék rólad.

1Kir 17,1-9.

HA KISZÁRAD A PATAK

Egy idő múlva azonban kiszáradt a patak, mert nem volt eső az országban. Ekkor szólt Illéshez az Úr. (1Kir 17,7-8)

Egy szerda reggel a főnököm az irodájába hívatott. A szokásos eligazítás helyett azonban a felmondásomat kaptam meg. Hazafelé menet könnyeimmel küszködve gondoltam négyhónapos kisfiamra, aki születése után szívműtéten esett át. Egy oxigénpalack megvétele és a kórházi látogatások költségei nehezedtek a vállamra. Hogyan fogom megadni a kisfiamnak, amire szüksége van, ha nincs jövedelmem?
Gyakran nem értjük, miért vannak ilyen nehézségek az életben. De még Illésnek is el kellett szenvednie egy három évig tartó szárazságot, miközben a hollók hordtak neki kenyeret, és csak egy patakból ihatott.
Amikor minden remény elszállt, Illés megtanult Isten gondoskodásában és időzítésében bízni. De a szabadítás akkor jött, amikor már a patak is kiszáradt.
Isten jobban tudja, mire van szükségünk, mint mi. Néha nem úgy jön a segítség, ahogy elképzeljük. De Pálhoz hasonlóan, aki könyörgött gyógyulásért, mi is megtanulhatjuk a szenvedésben dicsőíteni Istent, hogy ereje láthatóvá váljék (2Kor 12,9).
Máskor a válasz sokkal jobb, mint amit remélni mertünk. Egy héttel állásom elvesztése után Isten egy sokkal jobbat adott nekem. A kisfiam pedig ma már boldog, egészséges gyermek.
A hitünk megerősödik, ha bízunk Isten időzítésében.

Imádság: Drága Istenünk, add, hogy tudjunk a te bölcsességedben hinni, még a "szárazság idején" is! Ámen.

Ha a patak kiszárad, akkor is bízhatok Isten gondoskodásában.
Daniel Mynyk (Colorado, USA)