Hallgass rám, Jákób! Izráel, akit elhívtam! Én vagyok az első, az utolsó is én vagyok!
Hiszen az én kezem vetette meg a föld alapját, az én jobbom feszítette ki az eget. Ha szólítom őket, mind előállnak.
Gyűljetek össze mind, és hallgassatok ide! Ki mondta meg közületek azt, hogy akit az ÚR szeret, az hajtja végre akaratát Babilóniában és a káldeusok ivadékai közt?!
Én, én mondtam meg, el is hívtam őt, vezettem, hogy sikerrel járjon útján.
Jöjjetek ide hozzám, halljátok meg ezt! Régen sem beszéltem rejtélyesen, amióta ez történik, jelen vagyok. Most pedig az én Uram, az ÚR elküldött engem és lelkét adta nekem.
Ezt mondja az ÚR, a te megváltód, Izráel Szentje: Én, az ÚR, vagyok a te Istened, arra tanítalak, ami javadra válik, azon az úton vezetlek, amelyen járnod kell.
Bárcsak figyeltél volna parancsaimra! Akkor folyamként áradna rád a jólét, a tenger hullámaihoz hasonlóan az igazság.
Annyi utódod lenne, mint a tenger partján a homok, méhed gyümölcse, mint a porszem: Neve nem veszne ki, nem pusztulna el előlem.

Ézs 48,12-19.

ISTEN TUDJA A LEGJOBBAN

Én, az Úr vagyok a te Istened, arra tanítalak, ami javadra válik, azon az úton vezetlek, amelyen járnod kell. (Ézs 48,17)

Amikor fiunk, Joel biciklizni tanult, az autóbehajtón és a pázsiton kellett gyakorolnia, mivel nem volt járda a házunk közelében. A kavicsos út rövid volt és hepehupás, és a fűben biciklizni sem volt túl szórakoztató. Ezért Joel reménykedve szemlélte a házunk előtti utat.
A férjem ugyanazt az utat nézte, de ahol Joel egy egyenes, sima és széles szakaszt látott a biciklizéséhez, ott a férjem száguldó járműveket, amely egyáltalán nem mondható biztonságos helynek egy ötéves biciklizési készségeinek fejlesztésére. A férjem nem akarta megfosztani fiunkat a biciklizés örömétől, de ahol Joel mókát, ott a férjem veszélyt látott.
Néha nehéz megérteni Isten parancsolatait, vagy azt, hogy miért tart vissza attól, ami jónak és helyesnek tűnik számunkra. Viszont a mi látókörünk korlátozott.
Nem tudhatjuk és láthatjuk, amit Isten tud és lát. Egyedül abban bízhatunk, hogy azzal a nagy szeretettel, amivel szeret minket Isten, azt keresi, ami hosszú távon a legjobb számunkra.

Imádság: Köszönjük, Atyánk, hogy azt keresed, ami jó nekünk! Növeld szerető szívedben való bizalmunkat! Ámen.

Isten tudja a legjobban, jobban, mint én.
Esther Zeiset (Pennsylvania, USA)