Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van, hogy ezt a rendkívüli erőt Istennek tulajdonítsuk, és ne magunknak:
Mindenütt szorongatnak minket, de nem szorítanak be, kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe;
üldözöttek vagyunk, de nem elhagyottak, letipornak, de el nem veszünk; Jézus halálát mindenkor testünkben hordozzuk, hogy Jézus élete is láthatóvá legyen testünkben. Mert életünk folyamán szüntelen a halál révén állunk Jézusért, hogy a Jézus élete is láthatóvá legyen halandó testünkben. Azért a halál bennünk végzi munkáját, az élet pedig bennetek.
Mivel pedig a hitnek ugyanaz a Lelke van bennünk, ahogyan meg van írva: "Hittem, azért szóltam", mi is hiszünk, és azért szólunk!
Mert tudjuk, hogy aki feltámasztotta az Úr Jézust, az Jézussal együtt minket is feltámaszt, és maga elé állít veletek együtt.
Mert minden értetek van, hogy a kegyelem sokasodjék, és egyre többen adjanak hálát az Isten dicsőségére.

2Kor 4,7-15.

RENDKÍVÜLI ERŐ

Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van, hogy ezt a rendkívüli erőt Istennek tulajdonítsuk, és ne magunknak. (2Kor 4,7)

Egész életemben úgy éltem, hogy az irányítás kicsúszott a kezeim közül. Azt hittem, hogy ez normális. Középiskolás koromban jöttem rá, mekkora gond ez.
Egyik vasárnap reggel egy igen intenzív epilepsziás rohamom volt. Az egyik pillanatban a konyhában voltam, a következőben már a mentőben. Epilepsziát, krónikus migrént és szédülést okozó szívbetegséget állapítottak meg.
A gimnázium első éveiben tolószékbe kényszerültem, mert instabil volt az állapotom ahhoz, hogy a folyosókon gyalogoljak. Úgy éreztem, korlátoz az egészségi állapotom, és társaim elítélnek; emellett emlékezetemben tartottam, hogy nem számít, mennyire gyenge vagyok, Isten erős.
Hívőként Isten rendkívüli erejének birtokosai vagyunk.
Bár a fizikai állapotom kiszámíthatatlan és gyenge volt, Isten támogatott. Amikor elkezdtem félni vagy a rohamot közeledni éreztem, Istent hívtam, és ő válaszolt. Az orvosi kezelések és sürgősségi ellátások alatt Isten soha nem hagyott el.
Vigaszt találok abban, hogy Isten bennem él, és soha nem hagy el.
A diagnózisom ellenére minden nap megújult hittel élek, tudva, hogy a lelkem jól van, és semmi a világon nem törheti vagy rombolhatja szét, mert Isten van velem.

Imádság: Drága Urunk! Használj a céljaidra, és engedd, hogy dicsőséget hozzunk a nevedre! Ámen.

Bármit hoz a nap, szembenézek vele, mert Isten velem van.
Lindsay West (Texas, USA)