De én olyan vagyok, mint a viruló olajfa, Isten házában lehetek, bízom Isten szeretetében most és mindenkor.
Hálát adok neked mindenkor, mert te munkálkodsz. Nevedben reménykedem, mert jó vagy híveidhez.
Zsolt 52,10-11.
FELÉBRESZTENI A SZERETETET
Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet... sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket Isten szeretetétől, amely megjelent Krisztus Jézusban, a mi Urunkban. (Róm 8,38-39)
Amikor a fiamat meggyilkolták 2014-ben három nappal karácsony előtt, a gyászom és depresszióm kibírhatatlanná vált. Elkezdtem megkérdőjelezni Isten irántam és fiam iránt érzett szeretetét. Egyszerűen nem találtam békét és vigaszt.
2016-ban anyák napján sok minden megváltozott. Először nem akartam, aztán mégis elmentem a templomba aznap. A barátaim nagy öleléssel köszöntöttek. A gyerekek műsora alatt minden gyermek kapott egy szál virágot, hogy adják oda az anyáknak. Láttam, hogy egy kislány nyílegyenesen felém jön. Leírhatatlan szeretettel a szemében nekem nyújtotta a virágot.
Az istentiszteleten később a lelkész többször emlegette azokat az anyákat, akik elvesztették gyermeküket. Utána elmondta, hogy amikor készült az igehirdetésre, rám gondolt.
Az istentisztelet után együtt ebédeltem a másik fiammal, és egy valóban csodálatos időt töltöttünk együtt. Éreztem Isten mély szeretetét, és rájöttem, hogy Isten végig gondoskodott rólam, olyan embereket küldve, akik szeretnek és támogatnak.
Az életem tartósan megváltozott a fiam halálával. De már tudom, bármit hoz is az élet, Isten szeret és törődik velem.
Imádság: Istenünk! Köszönjük, hogy mindig velünk vagy, megmutatva szereteted erejét minden dologban. Ámen.
Isten szeretetet és békességet áraszt a legsötétebb óráimban is.
Jenny Donaldson (Missouri, USA)
Kommentáld!