Imádkozom
Ó, jöjj viharja életemnek
És zúgj fölöttem, zúgj vadul,
Légy, mint viharzó tenger árja,
Hullámzó, korlátlanul!
Bátran tekintek szembe véled,
Egy jaj se kél az ajkamon,
Nem rettegek! – Imádkozom.
Ábrándjaim tündérvilágát
Kegyetlenül szétdúlhatod,
Reményeim szép rózsafáját,
Mit lelkem hűn ápolgatott,
Letörheted! Én készen állok!
Könny nem pereg le arcomon,
Nem, nem sírok! – Imádkozom.
Rabold el tőlem, ami kedves,
Miért a lelkem ég, hevül,
Mi másnak díszes pályabére,
Nekem ne legyen érdemül.
Szívem erős vár, az irigység
Egy gyenge rést sem vág azon,
Hogy is? – Hiszen imádkozom.
Űzd messze tőlem hű barátom,
Testvérem, vagy rokonom,
Öld meg szívüknek szeretetét,
Hogy átkot szórjanak reám!
E szív még akkor is szeret majd,
Őket viszont nem átkozom!
Nem átkozom! – Imádkozom.
Legyek szegényebb a szegénynél,
Ki utcasarkon kéreget,
Se pompa, fény; nyomor, betegség:
Az látogasson engemet.
Tudom, e sorsot elviselni
Nehéz leszen, nehéz nagyon,
De eltűröm! – Imádkozom.
Imádkozom. Óh, az imádság
Erős, hatalmas égi kincs!
Az Isten adta azt kezünkbe,
Korlát, határ előtte nincs.
Ha áhítattal kél a szívből,
Felhat az égi boltokon,
Fölér az Isten trónusáig,
S ő hallja azt… - Imádkozom.ÁMEN
-Túrmezei Erzsébet-
Kommentáld!