1917. 10. 05.Megszületett Szabó Magda Kossuth-díjas magyar írónő.Rá emlékezünk az alábbi idézetekkel:

Ha egy poharat becsomagolnak, ráírják, törékeny. De az ember törékeny voltára senki sem figyel.

Mindannyian tudjuk, hogy az otthon nemcsak négy falat, tárgyakat jelent, az otthon menedék. Az az ember, akinek van hová - és van kihez - hazamenni, mindenkor könnyebben viseli az élet konfliktusait, csapásait. Az otthon számomra azt is jelenti, hogy valaki meghallgat, valaki megvigasztal.
Ha meg akarsz tartani valakit magadnak - ereszd el! Szabadság nélkül nincs semmi.

A nő erős, bátor, és ha felismeri a maga küldetését, mindenre képes és alkalmas.

Meg szoktam én mondani a véleményemet álarc nélkül is, ha valamiről van véleményem - jobb azt megmondani. Aztán ha véleményestül is szeretnek, jó, ha nem szeretnek, hát azt is el kell viselni.

Nem hal meg olyan könnyen az ember, ezt tanulja meg, csak majdnem, aztán később olyan okos lesz attól, amit kiállott, hogy azt kívánja, bár még egyszer buta lehetne, tök buta.

Ott kezdődik a nagyemberség, hogy az ember észreveszi, hogy mások is élnek a földön őkívüle, és amit tesz, úgy teszi, hogy nemcsak magára gondol, hanem másokra is.


"Hogy ismerkedik meg az ember valakivel, akit egész életében ismert, csak hát úgy látszik: mégsem?"

"Voltaképpen elég, ha egyetlenegy valaki tudja az emberről az igazságot. Elég ahhoz, hogy az ember élni tudjon."

"Az élet hosszú-hosszú folyamat, minden órája hozhat váratlan fordulatot, valami meglepetést."

"Megtanulja az ember, hogy nem azok a percek a legsúlyosabbak, amelyekben valóban történik valami (...), hanem a látszólag ártatlanok, üresek."

"A gyerekeknek általában van jellemük, csak a felnőttek kinevelik belőlük. A túl okos felnőttek."

"Az élet rossz, kegyetlen, igazságtalan, mégis kötelességem, hogy jót, irgalmasságot és igazságtételt valósítsak meg benne."

"A szeretet, amivel szeretnek bennünket, mindig valamifajta kegyelem."

"A politika olyan játék, hogy csak vaskesztyűben játszható. Selyemkesztyűben nem."

"Minden ember külön világ, egy sem ismétli meg önmagát."

"Nem életkortól függ, talál-e az ember élettársat, hanem attól, miféle ember keresi."

Magam vagyok, tökéletesen magam, és tudom, ezentúl magam is leszek ezek között a falak között, melyek figyelték életünk gyötrelmeit, félelmeit, kudarcait, eredményeit, felszabadult boldogságát, kitörő nevetését, azt a mitológiai szerelmet, amelyben voltunk egymás szolgái, királyai, zsoldosai, bajtársai, szülei, gyerekei és soha nem csillapuló vágyú szeretői - a halálon túl is folytatódó, az enyészet törvényeit lebíró, múlhatatlan pillanat színterét.

A gyerekek csakugyan olyanok, akikre nyugodt szívvel rá lehet hagyni ezt a szép világot.

Csak azok halnak meg, akik egész életükben nem csináltak semmit. Aki tett valamit, nem magáért, hanem másokért, mindenkiért, az megmarad.