„Mit mondunk azért ezekre? Ha az Isten velünk, kicsoda ellenünk?”
(Rómabeliekhez írt levél 8. fejezet 31. vers)
Mindig csodálattal tölt el, mikor Pál apostol bátor, Isten mellett való hitvallásáról olvasok. Bizony, de jó lenne ma is ilyen határozottan szembenézni az élet nehézségeivel és a kísértésekkel.
Mert hát oly gyakran megrémülünk a kisebb nehézségektől is; rossz időjárás, csúszós út, elromlik valami… vagy ha hibázunk, bűnt követünk el rögtön kétségbe esünk és úgy érezzük, itt a vég, számunkra nincs kegyelem.
S belegondolni sem mer az ember, milyen lehetett úgy megélni a kereszténységet, úgy evangélizálni, hogy minden pillanatban vihetnek a római cirkuszba az állatok elé. Mikor nem a mindennapi betevő megléte a kérdés, hanem maga a létezés.
„Amint megvan írva, hogy: Te éretted gyilkoltatunk minden napon; olybá tekintenek mint vágó juhokat.” (36.vers)
S ekkor kimondani; hogy „Mindezekben felettébb diadalmaskodunk, Az által, aki minket szeretett, Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem hatalmasságok, sem jelenvalók, sem következendők, Sem magasság, sem mélység, sem semmi más teremtmény nem szakaszthat el minket az Istennek szerelmétől, mely vagyon a mi Urunk Jézus Krisztusban.” (37-39.vers)
S azóta hányan és hányan merítettek erőt e meggyőződésből; Ha csak Luther Mártonra gondolunk, aki éppen a Rómaibeliekhez írt levél olvasása közben értette meg Isten kegyelmének erejét.
Mikor aztán el akarták hallgattatni, annyit mondott; „Itt állok, másként nem tehetek.” Mert Pálhoz hasonlóan vallotta; „nékem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség.” (Fil.1:21)
Így mikor e mai nap előtt bármit is elterveznél, bármi felől is már előre aggodalmaskodnál, mi lesz, hogyan lesz. Jöjj Jézushoz, és keresd az Ő akaratát, s hidd, amit ígért; „mindezek megadatnak néktek” (Máté 6:33)
És énekeld; Erős vár a mi Istenünk...ÁMEN
Kommentáld!