El is indult Jónás, de azért, hogy Tarsísba meneküljön az ÚR elől. Elment Jáfóba, talált ott egy hajót, amely Tarsísba készült.
Kifizette az útiköltséget, és hajóra szállt, hogy a rajta levőkkel Tarsísba menjen az ÚR elől.
Az ÚR azonban nagy szelet bocsátott a tengerre. Nagy vihar támadt a tengeren, és már azt hitték, hogy hajótörést szenvednek.
Félelem fogta el a hajósokat; mindegyik a maga istenéhez kiáltott, és a hajóban levő holmikat a tengerbe dobták, hogy így könnyebbé tegyék azt. Jónás pedig lement a hajó mélyébe, és ott feküdt mély álomba merülve. De odament hozzá a hajóskapitány, és így szólt hozzá: Mi van veled, hogy ilyen mélyen alszol? Kelj föl, kiálts Istenedhez! Talán gondol ránk az Isten, és nem veszünk el!
Az emberek meg ezt mondták egymásnak: Gyertek, vessünk sorsot, és tudjuk meg, ki miatt ért bennünket ez a veszedelem! Sorsot vetettek, és a sors Jónásra esett.
Akkor így beszéltek hozzá: Mondd el nekünk, miért van rajtunk ez a veszedelem? Mi a foglalkozásod, és honnan jössz? Hol a hazád, és melyik népből való vagy?
Ő így felelt nekik: Héber vagyok. Az URat, a menny Istenét félem, aki a tengert és a szárazföldet alkotta. Az embereket nagy félelem fogta el, amikor megtudták, hogy az ÚR elől menekül - mert Jónás elmondta nekik - és ezt mondták neki: Hogy tehettél ilyet?! Majd ezt kérdezték tőle: Mit tegyünk veled, hogy lecsendesedjék körülöttünk a tenger? Mert a tenger egyre viharosabb lett.

Jón 1,1-2,11.

A MÉLYSÉGBEN

Lesüllyedtem a hegyek alapjáig, örökre bezárult mögöttem a föld. De te kiemelted életemet a sírból, ó, Uram! (Jón 2,7)

Isten azt mondta Jónásnak, vigyen el egy figyelmeztetést Ninive lakóinak. De ők Jónás ellenségei voltak, és ő a legkevésbé sem akarta Isten üzenetét hirdetni nekik. Így hát elfutott, és elrejtőzött Isten elől. Mindaddig, míg a hajóból a tengerbe nem dobták, és egy nagy hal el nem nyelte, Jónás nem kezdett el imádkozni.
Isten azonban ahelyett, hogy lemondott volna Jónásról, előre elküldte ezt a halat, hogy megmentse.
Amit Jónás büntetésként élt meg, azt Isten csodaként küldte számára.
Jónáshoz hasonlóan én is elmenekültem Isten elől.
Valójában életem legnagyobb baklövését követtem el: pénzt loptam a munkáltatómtól, aki megbízott bennem.
Jónáshoz hasonlóan elfutottam a hitem elől, és próbáltam magam megoldani a problémáimat, Isten nélkül. De nekem is küldött Isten egy mentőövet; számomra ez a börtön volt. S bár kezdetben büntetésnek éltem meg, valójában Isten csodája volt.
Mialatt a börtönben voltam, ő visszaterelt a helyes ösvényre. Most erősebb, és gazdagabb a közösségem Istennel, mint valaha.
Isten mindenek ellenére munkálkodik az emberben. Mindennap hálát adok neki, hogy folyamatosan visszavezetett a hit útjára. Senki sem futhat el, vagy rejtőzhet el egy olyan Isten elől, aki mindent tud, és aki sohasem mond le rólunk.
Amikor életem bajba kerül, Istenhez kiálthatok, aki szeret engem.
Daniel Klahn (Kalifornia, USA)