Magyar állampolgárság

Kérvény

Alulírott magyar állampolgárságot kérek.
Nem vagyok szerb, román sem német,
Itt Erdély szívében, Kolozsváron élek
Itt ahol nap mint nap fogy a magyar lélek.

Valamikor régen, amikor születtem,
Magyarország volt a szülőhazám nékem.
Mások döntötték el hovatartozásom,
Egy Párizs melletti béketárgyaláson.

Átjöttek a hegyen sunyi, szolga népek,
Kik a magyar földön piócaként éltek,
S amikor legutóbb csatát vesztettünk
Áruló férgekként fordultak ellenünk.

Így került szép hazám tolvajok kezébe,
Az árulóknak ez lett búsás fizetése!
Szeretnének minket ma is kiirtani,
Mert az ellopott javakat vissza kéne adni.

Remélem és hiszem, fordul majd a világ,
Fog még nyílni nekünk sok-sok színes virág!
Nem lehet, hogy a Sors mindig verjen minket,
S állandóan nyaljuk vérző sebeinket!

Százszor megfizettük a reánk rótt adót,
Amit a balsors vállainkra rakott.
Nem voltunk, nem leszünk szolganemzet soha,
Eljött az idő végre: mostan vagy soha!

Mély álomból lassan felébred a nemzet,
Vezetőink ezért nagyon sokat tesznek.
Egyszer, majd egy napon feleszmél a világ
Hogy kinek jár a tövis kinek a virág?

Vár reánk a szép, nagy, közös Európa;
Határait védjük évszázadok óta.
Nyugodtan élhettek benne a nemzetek;
Megvédték őket vitéz magyar kezek.

Te szép Erdélyország, mikor leszel szabad?
El kéne már űzni a kakukkmadarakat!
Te aki egykor sasok fészke voltál,
Ily szomorú sorsra miért is jutottál?

Te vagy a magyarok igazi bölcsője,
A magyar nemzetnek voltál megmentője.
Elkerült minket a török veszedelem,
Itt mindig magyar volt minden fejedelem.

Nem kedvezett nekünk a huszadik század,
Elorozták tőllünk gyönyörű hazánkat,
Egy kakukknemzetség sunyi, lusta népe
Árulásért kapta hazámat cserébe.

Lett is üldözése itt a magyar szónak,
Sokan letagadták, hogy magyarok voltak.
Mások meg elmentek új hazát keresni,
Idegen hazában sorsunkat siratni.

Én aki maradtam nagyon szépen kérem,
Magyar állampolgárságom adják vissza nékem!
Ígérem az leszek aki eddig voltam,
Én magyar maradok - itt az ősi honban.

/ I. /