A Hermon hegység

A Hermon hegység a Transzjordánia észak-nyugati határán található (ma Libanon, Szíria és Izrael hármas határánál ). Délen a Golán-fennsík, nyugaton a Senir-folyó völgye, északon a Párpár-folyó keleten a Damaszkuszi-tábla határolja. A hossza kb. 45 km. A Hermon hegyének jelentései: szent hegy, felszentelt, kiemelkedő. A Biblia rendszerint a har Hermón kifejezéssel jelöli. Az Ószövetségben összesen húsz helyen szerepel.

Hermon hegye

A keresztény tradíció a IV. századtól a Tábor-hegyét tartotta Jézus színeváltozása (transzfigurációja) helyének, az újabb kutatások szerint erre az eseményre nem ott, hanem a Hermon térségében került sor. A "szent hegy" kifejezés talán szintén arra utal, hogy az átváltozásra a Hermon hegyén került sor, hiszen a hegy neve az egyik magyarázat szerint a hrm (szent) gyökből származik.

Hattin szarvai: kb. 350 m magas ikercsúcsos kiemelkedés a Genezáreti-tó partján, a hagyomány szerint Jézus "boldogmondásainak" a helyszíne. Észak felé a Hermon hegyre, keletre pedig a Genezáreti-tóra nyílik róla feledhetetlen kilátás.

A Hermon (arabul: جبل حرمون , جبل الشيخ ; héberül: הר חרמון‎ , Har Hermon ) a Libanoni-hegység keleti nyúlványának (Antilibanon) legdélibb hegyóriása, Szíria és Libanon között. Legmagasabb pontja 2814 méter. A hegy déli lejtői a Golán-fennsíkra nyúlnak.

Az ókori főníciaiak Szirjonnak vagy más népek Szenirnak is hívták  (az egész Antilibanon-hegységgel együtt). Pogány kultuszhely volt. A bibliai Ószövetség leírása alapján a Kánaánban letelepedett izraeliták északi határa.

A Hermon hegyének jelentései: szent hegy, felszentelt, hozzáférhetetlen, kiemelkedő. A Biblia rendszerint a har Hermón kifejezéssel jelöli. A hegyet a szidoniak Szirjonnak, az emoreusok pedig Szenirnek hívták (5Mózes 3:9), illetve Sionnak is nevezték (5Mózes 4:48), de lehetséges, hogy a hegylánc különböző csúcsairól van szó.

Az Ószövetségben összesen húsz helyen szerepel, és elképzelhető, hogy az Újszövetség is erre a hegyre utal két helyen ("egy magas hegy" - Máté 17:1, "a szent hegy" - 2Péter 1:18).

A Hermonnal a Bibliában először az 5Mózes 3:8-ban találkozunk: a Jordánon túli területek északi határát jelölte ki. Izrael fiai az emoreus királyok legyőzésével jutottak el először a hegyhez (Józsué 12:1). Az emoreusok mellett khivveusok laktak még a környékén (Józsué 11:3). A hegy kezdetben Manassé fél törzsének északi határát képezte (Józsué 13:11). Később Dán törzse telepedett le a lábánál, amikor új központi területet keresve északra vonultak (Józsué 19:47).

Több magas hegyhez hasonlóan a Hermon környékén is kialakultak kultuszhelyek, erre utal a Baál-Hermon kifejezés (Bírák 3:3). Emiatt egyes kutatók szerint a hegy az hithű izraeliták számára tisztátalannak számított, különösen azután, hogy Dán fiai egy bálványszobrot is felállítottak a lábánál (Bírák 18:30-31). Ugyanakkor az Ószövetség bölcseleti és prófétai könyveiben szereplő igék általában pozitívan viszonyulnak a hegyhez.

A 29. zsoltár a Hermont a közeli Libanonnal állítja párhuzamba: az Úr szava mindkét óriás hegyláncot képes megrengetni. A 42. zsoltár a Jordán és a Hermon földjét együtt sorolja fel, mint ahonnan a zsoltáros szíve Istenhez vágyott.

A 133. zsoltárban a Hermon (Sion) hegyére leszálló harmat az Áron szakálláról aláfolyó olajhoz hasonlóan az Úr áldását jelképezi. (Az itt szereplő Sion nem a jeruzsálemi Sion-hegyet jelöli - lásd 5Mózes 4:48.) Az Énekek Éneke 4:8-ban a vőlegény a Szenir és Hermon csúcsára hívja kedvesét. Ezékiel próféta pedig Szenir ciprusairól, Libanon cédrusairól és Básán tölgyeiről szól elismerően (Ez 27:5-6). (Ez utóbbi ige alapján a Hermon a ciprusairól volt híres, mivel a másik két hegységhez egyértelműen a cédrus és a tölgy kötődik.)

A korai egyházatya, Jeromos megemlíti, hogy az első-második században egy keresztény templom állt a hegyen, egy a csúcs közelében talált görög nyelvű felirat szerint pedig attól a helytől csak "az esküt tevők" folytathatták útjukat a csúcsig. Mindez azért érdekes, mert bár a keresztény tradíció a IV. századtól a Tábor-hegyét tartotta Jézus színeváltozása (transzfigurációja) helyének, az újabb kutatások szerint erre az eseményre nem ott, hanem a Hermon térségében került sor. (Ezt a nézetet képviselik többek között a Kézikönyv a Bibliához, illetve A bibliai világ atlasza szerzői is.)

A szinoptikus evangéliumok szerint Jézus - Simon Péter Cézárea Filippinél tett megvallása után hat-nyolc nappal - magához vette Pétert, Jakabot és Jánost és felvitte őket "egy magas hegyre". A hegyen Jézus imádkozni kezdett, miközben tanítványai elaludtak. Imádkozás közben Jézus átváltozott - az arca ragyogni kezdett, a ruhája fehérré vált -, majd megjelent neki Mózes és Illés, akikkel közeli jeruzsálemi halálról beszélt. Végül az Atya szózata jött hozzá és addigra felébredt tanítványaihoz, akik igen megrémültek, és arccal a földre estek. Péter annyira megzavarodott, hogy azt sem tudta, mit beszél. (Elképzelhető, hogy Jézus imája a késő estébe nyúlt (vö. Lukács 9:37), és így aludtak el tanítványai. Ebben az esetben a megdicsőülés és a két próféta megjelenése még félelmetesebb látványt nyújthatott.) Az eseményeket követő napon a hegyről lefelé jövet Jézus megparancsolta nekik, hogy a feltámadásáig ne beszéljenek arról, amit láttak (Máté 17:1-9, Márk 9:2-9, Lukács 9:28-36).

Péter apostol élete vége felé így számol be követőinek erről az eseményről: "Mert nem mesterkélt meséket követve ismertettük meg veletek a mi Urunk Jézus Krisztus hatalmát és eljövetelét; hanem mint akik szemlélői voltunk az ő nagyságának. Mert amikor az Atya Istentől azt a tisztességet és dicsőséget nyerte, hogy hozzá a felséges dicsőség ilyen szózata jutott: "Ez az én szeretett Fiam, akiben én gyönyörködöm" - ezt az égből jövő szózatot mi hallottuk, együtt lévén vele a szent hegyen" (2Péter 1:16-18).

A "szent hegy" kifejezés talán szintén arra utal, hogy az átváltozásra a Hermon hegyén került sor, hiszen a hegy neve az egyik magyarázat szerint a hrm (szent) gyökből származik. Persze ezt megkérdőjelezi a korábban említett bálványimádás problémája, ám az 1Krónikák 5:23 alapján a Baál-Hermon, a Szenir és a Hermon akár a hegység három különböző csúcsának neve is lehetett. Így maga a Hermon nem feltétlenül vált tisztátalanná a történelem viharai során. (Ahogy az Olajfák hegyének egész tömbje sem lett tisztátalan Salamon bálványtemplomai miatt.)

Akár a Hermon volt a megdicsőülés színhelye, akár nem, a fenti igében ismét egy nagyszerű példát látunk arra, hogy a magas, nehezen megközelíthető hegyek hogyan szolgálhatják Isten céljait. A megdicsőülés hegye ilyen szempontból a Sínai-heggyel rokonítható. Isten nagy "hegymászóihoz", Mózeshez és Illéshez hasonlóan Jézus Krisztus is egy távoli hegycsúcsra vonult el, hogy mennyei kijelentésben részesüljön. Mivel Jézus mindig az Atya akaratát cselekedte (János 5:30), a helyszín ezúttal is Isten választása volt. A szent hegy betöltötte küldetését.

(Forrás:http://koszikla.hit.hu/gyalogt/biblia/bibliatotal.html)