A Holt-tenger magas sótartalma miatt “halott”, ám sok betegségre
jelent megoldást. A sókristályok tömböket alkotva kiválnak a part
közelében
A tektonikus eredetű Jordán-árok
legmélyebb részén, Jordánia és Izrael határán található bolygónk egyik
legkülönösebb felszíni képződménye. A mi Balatonunkéhoz hasonló
hosszúságú, ám annál szélesebb (4–17 km) Holt-tenger sótartalma tízszer
nagyobb Földünk többi tengeréhez képest, s emiatt néhány baktériumfajtán
kívül vízében nem találhatóak élőlények.
Vízszintje közel 400 méterrel
alacsonyabb a Földközi-tengerénél, s a felszíni légnyomás és a
páratartalom a mély fekvés miatt igen magas. (Utóbbi az idelátogató
nyaralók nem kis örömére, hiszen az erős napfényt a páradús légréteg
megszűri, az UV-sugárzás tehát alacsony.)
A parti fövenyt sókristályok alkotják, különösen a kisebb déli
medencében. Az északi, mélyebb vizű (300 m) medencét a sekélyebb délitől
(4 m) ma már csupán egy szűk mesterséges csatorna választja el. A
Holt-tengert a Jordán folyó táplálja, természetes kifolyása nincs, így a
vízhozam folyamatosan elpárolog.
A tudósok által bizonyított dolog,
hogy az elmúlt évezredek során a vízszint gyakran változott. Amikor
alacsonyabb volt, a déli öböl kiszáradt, s láthatóvá vált a tengerfenék.
Elmondható, hogy a Holt-tenger rendkívül érzékeny az időjárásra, ne
feledjük, az éghajlat errefelé sivatagi – az eső ritka adomány.
A vonatkozó geológiai vizsgálatok eredményeiből korról korra
pontosan meghatározhatóak a vízszint ritmikus változásai, s bizonyos
egyensúlyi helyzetre utaló megnyugtató következtetések is levonhatók. Ám
az utóbbi évtizedekben az emberi gondatlanság nagymértékben hozzájárult
ahhoz, hogy a tenger vízfelülete drámai módon csökkenni kezdjen. Sokan a
növekvő turizmussal járó egyre nagyobb édesvízigényt kárhoztatják,
mások mindkét érintett ország öntözéses mezőgazdaságát: a Jordán
folyóból évről évre kevesebb víz jut a Holt-tengerbe.
Az 1960-as
esztendők elején a vízfelszín még 1290 láb mélyen volt a tengerszint
alatt. Nos, ez mára 1350 láb mélyre süllyedt, s a környezetvédők
becslései szerint a csökkenés mértéke jelenleg évente körülbelül egy
méter. Pillanatnyilag tehát úgy tűnik, hogy a Holt-tenger követni fogja
nevének végzetét.
S mielőtt lezárjuk e szomorú témát,
óhatatlanul felmerül a kérdés, hogy megakadályozható-e a Holt-tenger
elvesztése. Természetesen igen, ám a kézenfekvő megoldások fölött
évtizedek óta vitáznak. Míg Izrael a Földközi-tenger felől építene egy
csatornát a Holt-tenger vízének táplálására, addig Jordánia ugyanezt a
Vörös-tenger irányából tenné. Mindkét projekt büdzséje horribilis, igaz,
bármelyik is valósulna meg, a Holt-tenger bizonnyal megmenekülne a
kiszáradástól.
Jelzésszerűen csupán, de szólnunk illik
a holt-tengeri tekercsekről, amelyeknek megtalálása igazi
világszenzáció volt, s mára bizony nagykönyvtárnyi az irodalma. Fél
évszázada, hogy a júdeai sivatagban az elkóborolt kecskéiket kereső
beduin pásztorok egy sziklabarlang rejtekén megbúvó cserepekben különös
bőrtekercsekre bukkantak. Mikor e tekercsek – hosszas és különösen
izgalmas bonyodalmak után – végre az ókori írásokban járatos szakértők
szemei elé kerültek, kiderült, hogy az időszámításunk kezdetére
datálható, autentikus dokumentumokról van szó.
Ekkor, elsősorban jordáni
kezdeményezésre komoly régészeti kutatások kezdődtek, s további
bőrtekercseket, sőt töredékes papiruszmaradványokat is találtak. Ezek
között olyan feljegyzések is olvashatók, melyeket a zsidó és a
keresztény kánon egyaránt máig kirekeszt szent könyveinek újabb és újabb
kiadásaiból. Az utóbbi néhány esztendőben a legfrissebb kutatásokról, s
az azok nyomán fellángoló vitákról jó néhány érdekes kötet megjelent
idehaza is. Érdemes egyiket-másikat magunkkal vinnünk egy szentföldi
utazásra.
A Jordániát és Izraelt is kínálati terepének tekintő honi, és a
nálunk is elérhető nagy nemzetközi utazási irodák prospektusai számos
lehetőséggel kecsegtetnek egy Holt-tenger környéki nyaralást illetően. A
part menti szállodák – és strandok! – többsége igen jól felszerelt, a
kiszolgálás minden igényt kielégít, szikrázó az ég és arrafelé
ismeretlen a cápaveszély.
Persze a legtöbben csupán néhány napot
töltenek a szó szoros értelmében felhőtlen lebegéssel, hiszen a
Holt-tenger környéke egyúttal számos bibliai történet helyszíne is.
Egyetlen érdekességet hadd emeljünk ki a
számtalan közül. A Genezis 14-ben olvashatunk a Biblia talán
legrejtélyesebb eseményéről, a királyok harcának leírásáról.
„Lőn pedig Amrafelnek, Sineár
királyának és Ariókhnak, Elászár királyának, Khédoriaomernek, Élám
királyának és Thidálnak, a Góim királyának napjaiban:
Hadat indítanának ezek Bera, Sodoma
királya ellen, Birsa, Gomora királya ellen, Sináb, Admáh királya ellen,
Seméber, Czeboim királya ellen és Béláh, azaz Czoár királya ellen.
Mind ezek a Sziddim völgyében egyesűlének; ez a Sóstenger.”
(Gen 14: 1, 2, 3)
És következik tovább az ütközet
leírása, amely két dolog miatt is különleges. Egyrészt Mózes öt
könyvében, sőt a teljes Bibliában ez az egyetlen történelmi eseményről
szóló beszámoló. Továbbá, s innentől már a történészeké volt a terep, a
királyok csatájának helyszíne fölött maga a Holt-tenger hullámzik…
Ám a derék geológusok megoldották e rejtélyt. Sikerült
bizonyítaniuk, hogy a pátriárkák idejében (i. e. 2100–1850), mikor a
királyok megütköztek, a déli öböl zátonyrésze teljesen száraz volt. A
történet feltételezett megírásának és közzétételének idején viszont a
völgyet, ahol a csata zajlott, már teljesen elárasztotta a víz. S hogy
mik segítették a kutatókat? Nos, a Sedom-hegy híres sóbarlangjai.
Ugyanis e barlangok magassága és formája a Holt-tenger
vízszintingadozásai szerint változik, s legrégebbi barlangfalak mintegy
ősi vízállásjelentésként „megörökítették” a változó szinteket. Így egy
egyszerű karbonsavpróbával biztonsággal datálhatóak a Holt-tenger
vízszintváltozásai.
Kapcsolódó hírek:
BIBLIAI TÁJAK - Názáret , A Jordán folyó ,Bethabara
BIBLIAI TÁJAK - Olajfák hegye
BIBLIAI TÁJAK - Tibériás tó
BIBLIAI TÁJAK - Jeruzsálem