Tibériás tó

Kinneret-tó, Tiberias-tó, a Bibliában Genezáreti tó. 2000 óta a Világörökség várólistáján szerepel, a Jézus és az apostolok galileai útvonala gyűjtőelnevezésen belül.[1] A Föld legalacsonyabban (209 méterrel a tengerszint alatt) fekvő édesvizű tava. (Az abszolút rekordtartó a közeli, sós vizű Holt-tenger.) Hossza mintegy 21 kilométer, legnagyobb szélessége 13 kilométer. Kerülete mintegy 53 kilométer, területe 166 km², legnagyobb mélysége mintegy 43 méter, vízmennyisége körülbelül 4 km³.[2]

Tibériás tó 2.

Jézus működésének helyszíne jórészt a tó és környéke. Az ő idejében a tavat települések szinte folytonos lánca vette körül és jelentős volt a kereskedelmi és az átkelőforgalom a tavon. A szinoptikus evangéliumok (Márk, Máté és Lukács arról számolnak be, hogy Jézus négy apostola is a tó mellől származott: Simon, a halász (Szent Péter) és bátyja, András, és a másik két testvér: János és Jakab. Jézus a tóra néző egyik hegyen tartotta a híres hegyibeszédet. Itt járt a vízen, csendesítette le a vihart és adott enni 5000 embernek (Tabghában).

Tibériás

Bár földalatti források is beleömlenek, fő táplálója a Jordán folyó, amely észak-déli irányban keresztülfolyik rajta. A tavat hegyek veszik körül, de alacsony fekvése miatt gyakran hirtelen érkező viharok korbácsolják. A Biblia egyik története szerint Jézus egy ilyen vihart csendesít el. A Biblia is megemlékezik a tavon elérhető bőséges halzsákmányról.


Tiberias (modern héberül: טְבֶרְיָה Tverya, Tiveria; arabul: طبرية Tabarīya) település Izraelben, a Galileai-tenger nyugati partján. Egyike a judaizmus négy szent városának.

A várost Heródes Antipász, Galilea és Perea negyedes fejedelme alapította 20 körül Tiberius római császár tiszteletére. A legenda szerint a város a bibliai Rakkat zsidó település romjaira épült. A település alapítását követően Galilea fővárosaként hamarosan olyan fontos várossá nőtte ki magát, hogy a Galileai-tengert is Tiberias-tóként kezdték emlegetni. A város szervezete kezdetben hellenisztikus volt.

Zidani mecset

A II-III. századtól a zsidóság szellemi központja lett: itt szerkesztették a Misnát, a jeruzsálemi Talmudot és itt készült a maszoréta szöveg. Később bizánci és arab fennhatóság alá került. 1099-ben a keresztesek kezére jutott, a Galileai fejedelemség központjaként működött, míg Szaladin szultán 1187-ben el nem foglalta. A 13. század közepétől a 16. század elejéig a város mamlúk, majd 1516-tól a 20. századig török uralom alatt állt.

Tiberias Izrael állam létrejötte óta többségében zsidók lakta város.