Jerikó a térképen

a világ legmélyebben fekvő városa, a tengerszint alatt 258 méterrel, egy oázis a sivatagban. Már i. e. 10 000-ben is lakott volt és őriz is emlékeket e korból, ahogy a szokásos görög-római-keresztény-arab kombó is fellelhető. A Biblia szerint Jozsué és serege hét napon át körbejárták Jerikót, s a hetedik napon kürtszóra a falak leomlottak. Azóta nincs is ott semmi, a látnivalók a városban főleg ásatások, bár a környéken rengeteg szent hely található, többféle vallásból.

Új Jerikó

A Biblia elmondása szerint Józsua, mint Mózes utóda vezette be Izráel népét az Ígéret földjére. Jerikó volt az első város amit a zsidók elfoglaltak Palesztínában. A város falain kívül hétszer hordozták körbe a Frigyládát, miközben a papok fújták a kürtöket. Hetedszerre Jerikó falai leomlottak. 1930-ban a régészek kiásták Jerikót. Azt hitték, hogy aleomlott faalakat találták meg, de kiderült, hogy a leletek 1000 évvel régebbiek annál, hogy Józsua K.e. a XIII. században elfoglalta a várost

Története

Jerikó a közel-keleti neolitikum egyik legfontosabb lelőhelye (Tell-esz-Szultán). A legkorábbi emlékek az ún. Natúfi-kultúra korából valók (i. e. 10-9. évezred). A letelepült életmód a település gyors expanziójához vezetett (i. e. 8300-7400). Minthogy vízlelőhely közelében feküdt, alighanem fontos kereskedelmi gócpont volt. A Holt-tengerről való só és bitumen (szurok) cserélhetett itt gazdát türkizért, a porceláncsiga kagylójáért és obszidiánért (ebből a vulkáni üvegből szerszám készült).

A város lakói meggazdagodtak, és fallal vették körül városukat, védelemül az irigy szomszédok ellen. Napjainkban is látható a nyugati oldalon az 5,75 m magas kőfal, a világ legkorábbi ilyen építménye. A nyugati oldalon feltártak egy, a fal belső oldalához csatlakozó kőtornyot. A településen közel 2000 ember élhetett. A következő korszak (kb. i. e. 7400-5800) leghíresebb leletei azok az emberi koponyák voltak, amelyeken fehér agyagból rekonstruálták az arcvonásokat. A koponyák talán az ősök kultuszát jelzik. A városi civilizáció a korai bronzkorban alakult ki. I. e. 2300 körül új betelepülők, az amurrú törzsek érkeztek a területre.

Jerikó i. e. 1325 körül elpusztult. Ezt a bibliai hagyomány kapcsolatba hozza az izraeli törzsek korai bevándorlásával. Józsué könyve (5,6) írja le Jerikó bevételét, mely szerint „amikor meghallotta a nép a kürt szavát, hatalmas harci kiáltásban tört ki, és a kőfal leomlott.” Szintén a Bibliában A királyok első könyve 16. fejezetében említik, hogy i. e. 9. században Acháb uralkodása idején a bételi Hiél építette újjá Jerikót. Ez a korszak valószínűleg a babiloni fogság kezdetéig tartott.

Hellenisztikus története egy másik jerikói lelőhelyen, Abu el-Alajikon követhető nyomon, ahol Hasmoneus és Nagy Heródes kori paloták, fürdők és kertek kerültek elő.

Régészeti feltárások

Az első ásatásokat Charles Warren végezte 1868-ban. Ernst Sellin és Carl Watzinger ásta ki Tell es-Szultánt 1907 és 1909 között, Túlul Abu el-Alajikot 1911-ben. 1930 és 1936 között John Garstang vezetett ásatásokat, majd 1952 és 1958 között Kathleen Kenyon végzett nagyszabású feltárást modern technikával.

• 
• 

  Heródes palotájának romjai

• 
• 
• 

A mai város

Utcakép

Izrael 1967-ben, az ún. hatnapos háborúban Jerikót is elfoglalta, majd ez volt az első város, melyet az 1994-ben, Osloban kötött egyezmény alapján átadott a Palesztin Hatóságnak. Így Jerikó 2005. március 16-án került újra palesztin ellenőrzés alá a 2005. februárjában, Sarm es-Sejkben megkötött egyezmény - amely lezárta a második intifádát – szerint is. Az izraeli hadsereg azonban továbbra is fenntart ellenőrző pontokat a stratégiailag fontos útkereszteződésekben.

Jerikóban található az a börtön, ahol egy izraeli-palesztin egyezmény alapján 2002 óta Ahmad Saadat, a Palesztin Felszabadítási Népfront vezetője ül, akit az izraeli kormány Rechavam Ze'evi turisztikai miniszter megöléséért tett felelőssé. Az egyezmény betartását brit és amerikai megfigyelők felügyelték, akik azonban 2006. március 14-én eltávoztak. Röviddel ezután az izraeli hadsereg megostromolta a börtönt, ennek következtében megújultak a palesztin tiltakozó megmozdulások és a nyugati államok polgáraival szembeni túlkapások.

Gazdaság

A város lakosainak száma napjainkban kb. 25.000 fő. Környékén banán-, narancs-, citrom-, grépfrút-, gránátalma-, datolya- és zöldségtermesztés folyik. Nevezetes üdülőhely és gyógyfürdő.

Turizmus

Műemléki nevezetességei: Tell es-Szultán (az Elisá-forrás melletti 21 m magas domb mélyén 23 – egymás fölé épült – település maradványait tárták fel), a Karantál-erőd romjai (i. e. 2. sz.), a Hisám-palota (8. sz.) maradványai.

Panoráma

Jerikó és környéke