Libanon hegy

Izrael északi határát jelző hegyvonulat, amely 150 km hosszan húzódik északkeleti irányban a szíriai tengerpart mentén, Tírusztól Arvadig. Legmagasabb pontjai a Dzsebel Makmal és Kurnat-esz-Szauda nevű csúcsok, melyek 3100 méter magasra nyúlnak. Télen a Libanont hó borítja (Jeremiás 18:14), héber nevének - löbanon - jelentése: a fehér hegy. A Szentírás szövege összesen hetvenegyszer említi.

Libanon cédrusai

Az ókorban a hegységet sűrű erdők borították, különösen híres volt cédrusfáiról, melyek már az egyiptomi fáraók érdeklődését felkeltették, akik kikötőket is létesíttek a hegység tövében. 1500 éven át a Libanon látta el Egyiptomot a hajó- és templomépítéshez, valamint a különböző asztalosmunkákhoz szükséges cédrusfával. Az i.e. XII. századtól kezdve az asszírok is nekifogtak a fakitermelésnek. Sénakherib asszír király cédrus- és ciprusirtásairól még a Biblia is megemlékezik. Ésaiás próféta pedig arról ír, hogy a Libanon fái örvendeztek Szargon király halálán: "Mióta te megdőltél, nem jön favágó ellenünk!"

Libanon ország a Közel-Keleten, a Földközi-tenger keleti partjánál. Északon és keleten Szíria, délen Izrael, nyugaton pedig a Földközi-tenger határolja.
Története

Türosz ostromának (Kr. e. 3. század) egy rajza

Az ókorban a föníciaiak éltek ezen a területen, akik tengerparti, kereskedő kultúrája több mint 2000 évig virágzott (Kr. e. 2700-450). Ősi romok találhatók Bübloszban, Bejrútban, Szidónban és Türoszban is. Büblosz, az egyik legjelentősebb föníciai város területén már az Kr. e. 28. században kereskedelmi kolónia létezett. A föníciaiak a Földközi-tenger medencéjében számos helyre eljutottak, és kereskedő kolóniákat alapítottak (például Karthágót). Fönícia hűbéresi viszonyban volt az Újbabiloni birodalommal, ténylegesen csak a Perzsa Birodalom foglalta el. Később Nagy Sándor birodalmának része lett, akinek halála után birodalma szétesett, Libanon I. Szeleukosz uralma alá került. A rómaiak a Kr. e. 1. században foglalták el a területet, ami a Római Birodalom bukása után a Bizánci Birodalom részévé vált egészen az arabok hódításáig a 7. században.

A középkorban Libanon nagy szerepet játszott a keresztes háborúkban. Itt vonultak a keresztesek Jeruzsálem felé, illetve később a keresztes államok része lett. A mai Libanon területének déli része a Jeruzsálemi Királysághoz tartozott, az északi rész a Tripoli fejedelemség központja lett. Libanon területe csak a 13. század végére került újra muszlim kézre: előbb az egyiptomi központú Mamlúk Birodalom, majd 1516-tól az Oszmán Birodalom része lett. A libanoni kikötők fontos szerepet játszottak a Velencével és más itáliai államokkal folytatott kereskedelemben. A helyi keresztények felett Franciaország vállalt védnöki szerepet.

Élővilág, természetvédelem

Egy libanoni cédrus

Az ország jelképe a libanoni cédrus. Egykor hajóépítésre és épületfának használták, mára alig maradt belőle valami. Az a kevés védett.