Balatonné Koszta Vilma: NEKEM NAGY ÜNNEP A KARÁCSONY...
Nekem nagy ünnep a karácsony,
a megváltás nagy művét látom.
Lelki szemmel nézem a gyermeket,
Kit fent imádtak angyalseregek.
Ki egyedül volt méltó földön, s mennyen,
hogy Istentől egy könyvet átvegyen,
és feltörje a titkos pecséteket,
melyre más még rá sem nézhetett.
Titkok könyve, titkok pecsétje.
A vének leborultak Előtte,
imádták és új éneket mondtak.
Hitszemmel látom az angyalokat,
ahogy kisérik a megnyílt égig.
Milyen súlyos fájdalom futott végig.
Elhagyta a mennyek örök honát
és felvette a földnek nyomorát.
Karácsony, a megváltás kezdete,
a szegénység, a nyomor érzete
veszi körül. Jászol, menekülés,
a hontalanság, a meg nem értés.
Ő lehozta a mennyet magával,
Őt várta a gyűlölet hadával.
Mi hozhatta le és mi késztette?
Nagy sírással siratták a mennybe...
Az ember bűne, elveszett sorsa,
hogy útját mennybe irányítsa.
Nem állhatott fel, mert el volt veszve -
jött, hogy keresse. Jött, hogy megmentse!
A pecsét feltört, csodás nagy titkok.
Részesei lesztek, ha hittel bírtok!
Krisztus földre jött, az út nyitva áll.
Aki az Őve, az hazatalál.
Ez a karácsony titka, története.
Az a kis Gyermek a lelkem élete.
Erő árad belém míg nézem,
értem is lejött és szeret - érzem.
Első, mi fogadta, jászol és szalma,
végső tárgy mit érintett: keresztfa.
És nekem a karácsony mégis drága,
itt kezdődik a megváltás munkája!
Kommentáld!