Balog Miklós: A HÁLAADÁS ÁLDÁSAI
Ha nem adsz, azt hiszed, hogy több marad,
pedig ki bőven vet, bőven arat,
s ki szűken vet, eléri azt a szükség.
De hogyha adsz, ne legyen kényszerűség,
se számítás, hogy Isten megfizet,
hiszen mit ő ad, több, mint a tized.
Ha áldozatra bármi ösztönöz,
e fontos ügyben sose rögtönözz.
Előre döntsd el, mennyit érdemel
Urad, ki mindig ad, és véd, emel!
Ő azt szereti, ki örömmel ad,
tehát adnod csak jó kedvvel szabad.
A „nincs” se szegje soha kedvedet,
a sír mindenkit szegényen temet.
De múlhatatlan kincset gyűjt, ki ad,
s a kínzó kapzsiságtól lesz szabad.
Hű Istenünknek van hatalma arra,
hogy minden kincsét úgy reád árassza
hogy mindenütt mindenkor meglegyen,
mi kell. Nem szűken, sőt bőségesen.
Úgyannyira, hogy másnak is telik,
és pénztárcád mégsem szegényedik.
Mások részét is nálad teszi le
a gondviselés áldott Istene,
ki gazdagít a tisztaszívűségre:
kezed mások felé hajolhat végre.
S kit így ajándékoz szíved hálája,
annak szívéből is feltör a hála.
Isten jóságát áldja boldogan,
hogy ilyen jószívű testvére van.
S az Úr jósága rád is úgy kiárad,
hogy eltűnik a szívedből a bánat.
Hálád tehát ne legyen puszta szándék,
hiszen tiéd a legnagyobb ajándék,
Jézus, kiben az Úr áld szakadatlan,
s hogy még ki ő nekünk: kimondhatatlan!
2002
Kommentáld!