Felelt Jób, és ezt mondta az ÚRnak:
Tudom, hogy mindent megtehetsz, és nincs olyan szándékod, amelyet meg ne valósíthatnál.
Ki merné elhomályosítani az örök rendet tudatlanul? Azért mondottam, hogy nem értem. Csodálatosabbak ezek, semhogy felfoghatnám.
Hallgass meg, hadd beszéljek! Én kérdezlek, te pedig oktass engem!
Csak hírből hallottam rólad, de most saját szememmel láttalak.
Jób 42,1-5.
MIÉRT?
Hallgass meg, hadd beszéljek! - kértem. Én kérdezlek, te meg oktass engem! - felelted erre. (Jób 42,4)
Egy különösen megterhelő, nehéz időszakban, a hajnali órákban minden ok nélkül felriadtam. Egyre inkább zavart ez, mert gondolataim csak azon dolgok körül forogtak, melyek a stresszes helyzetet előidézték. Az eredmény az lett, hogy a testem nem kapta meg a szükséges pihenést. Egyik reggel, amikor újra éberen azon tűnődtem, miért történik ez megint, arra kértem ismét Istent, segítsen visszaaludnom. Ez alkalommal azonban hangsúlyosan kérdeztem: "Miért?" Inkább követelés volt ez, mint kérdés. Az éjszaka csendjében mintha Isten válaszolt volna, és ezt kérdezte: "Ki hallgat meg téged? Kicsoda segít neked? Ki gyógyít meg?" Gyorsan emlékeztetett arra, hogy Isten mindig meghallgat, Isten mindig megsegít, Isten mindig meggyógyít a megfelelő módon és időben.
Milyen gyakran kérdezzük Istentől, miért nem válaszol imádságainkra! Azt hiszem, mindannyian azonosultunk már Jóbbal egy bizonyos ponton. Ha meglátjuk, hogy szenvedésünk Isten mélyebb megértéséhez vezethet, ki tudunk tartani mellette minden küzdelmünk közepette, ahogy Jób is tette.
Imádság: Drága Istenünk, segíts, hogy Jóbhoz hasonlóan megmaradjon a benned való bizalmunk. Ámen.
Hogyan tartom meg Istenbe vetett hitemet a nehéz időkben?
Steve McIntosh (Florida, USA)
Kommentáld!