Ahogyan a szarvas kívánkozik a folyóvízhez, úgy kívánkozik a lelkem hozzád, Istenem!
Isten után szomjazik lelkem, az élő Isten után: Mikor mehetek el, hogy megjelenjek Isten előtt?
Könnyem lett a kenyerem éjjel és nappal, mert egész nap ezt mondogatják nekem: Hol van a te Istened?
Kiöntöm lelkemet, és arra emlékezem, hogy milyen tömeggel vonultam, és hogyan vezettem Isten házához hangos ujjongással és hálaénekkel az ünneplő sokaságot.
Miért csüggedsz el, lelkem, miért háborogsz bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok neki az ő szabadításáért!
Zsolt 42,1-6.
ISTEN KÖZEL VAN
Miért csüggedsz el, lelkem, miért háborogsz bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok neki az ő szabadításáért! (Zsolt 42,6)
Az egyik legelső dolog, amit vasárnapi iskolai tanárként megtanultam, az, hogy mindig lesz olyan gyerek, aki sírni fog a szülei után. Minden vasárnap legalább egy gyerek könnyekre fakad, amikor kimennek a teremből azok, akik a biztonságot jelentik számára.
Ilyenkor elmagyarázom nekik, hogy a szüleik a közelben vannak, és azért hozták el őket ide, hogy tanulhassanak. Nem hagyták el őket, és nem kell sokáig nélkülük lenni.
Akkor értettem meg igazán, mit éreznek a gyerekek, amikor nekem kellett egy súlyos problémával szembenéznem, és tehetetlennek éreztem magam. Most visszatekintve nem is értem, miért féltem.
Miért tűnt olyan nehéznek az élet? Miért éreztem egyedül magam? Hisz az én Uram közel volt, vigyázott rám, csak engedte, hogy tanuljak és fejlődjek.
Ma már, ha távol érzem magamtól Istent, ezekre a kétségbeesett gyerekekre gondolok a vasárnapi iskolában, és újult bizonysággal ismétlem: "Isten közel van."
Imádság: Szent és szerető Istenünk, a nehézség idején erősíts meg minket a te jelenlétedben! Ámen.
Isten jelenlétét fogom keresni mindenben, amit teszek.
Esther Ruiz Saldana (Coahuila, Mexikó)
Kommentáld!