Azután Jeruzsálembe értek. Bemenve a templomba, Jézus kezdte kiűzni azokat, akik árusítottak és vásároltak a templomban, felborította a pénzváltók asztalait, a galambárusok székeit, és nem engedte, hogy valaki edényt vigyen át a templomon.
Azután így tanította őket: "Nincs-e megírva: Az én házam imádság háza lesz minden nép számára? Ti pedig rablók barlangjává tettétek." Meghallották ezt a főpapok és az írástudók, és keresték a módját, hogyan veszítsék el.
Féltek ugyanis tőle, mert tanítása magával ragadta az egész sokaságot.''
Mk 11,15-18.
SZELÍD VAGY GYENGE?
Jézus így tanította őket: "Nincs-e megírva: Az én házam imádság háza lesz minden nép számára? Ti pedig rablók barlangjává tettétek." (Mk 11,17)
Sok embernek nehéz elfogadnia, hogy Jézus hogyan lehetett egyszerre harcias, hatalmas és mégis alázatos, szelíd.
A minap lifttel mentem fel az irodámba, és közben hallottam, hogy az egyik nő azt mesélte, a barátnője túl alázatos, nincs benne semmi önbecsülés.
Ahogy az irodámhoz értem, eszembe jutott a Hegyi beszédből az az ige: "Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet."
(Mt 5,5)
Napjaink társadalmi felfogása összekeveri a szelídséget az önbecsülés hiányával, a bátortalansággal.
A szelídségnek a Szentírás szerint sokkal összetettebb jelentése van.
A szelídség azt jelenti, hogy erőnket Isten felügyelete alá rendeljük. Az Isten iránti elkötelezettségből, a lélek alázatából nő, és belső békéhez vezet.
Jézus ilyen szelídségre hív.
Másrészt mi is bátran felléphetünk, különösen, ha a hitünk megvédéséről van szó.
Jézus sem félénken, sem gerinctelenül nem viselkedett, amikor a kufárokat kikergette a templomudvarból. Nem hiányzott belőle a bátorság és az öntudat.
Isten előtt szelíd és alázatos volt, de Isten igazságát bátran hirdette.
Imádság: Urunk, segíts szelídnek, de nem gyengének, bátornak, de nem arrogánsnak lennünk. Ámen.
A szelídség egy békés, gyengéd bensőből fakad.
Donald L. Maly (Texas, USA)
Kommentáld!