Így szólt hozzám az ÚR igéje:
Mielőtt megformáltalak az anyaméhben, már ismertelek, és mielőtt a világra jöttél, megszenteltelek, népek prófétájává tettelek.
De én ezt válaszoltam: Ó, Uram, URam! Hiszen nem értek a beszédhez, mert fiatal vagyok!
Az ÚR azonban ezt mondta nekem:
Ne mondd, hogy fiatal vagy, hanem menj, ahova csak küldelek, és hirdesd, amit csak parancsolok!
Ne félj tőlük, mert én veled leszek, és megmentelek! - így szólt az ÚR.
Azután kinyújtotta kezét az ÚR, megérintette a számat, és ezt mondta nekem az ÚR:
Én most a szádba adom igéimet!
Lásd, én a mai napon népek és országok fölé rendellek, hogy gyomlálj és irts, pusztíts és rombolj, építs és plántálj!

Jer 1,4-10.

KÉSZSÉG

Az Úr azonban ezt mondta nekem: Ne mondd, hogy fiatal vagy, hanem menj, ahova csak küldelek, és hirdesd, amit csak parancsolok! (Jer 1,7)

Az egyik barátom mesélte, hogy egyszer megkérték, énekeljen az istentiszteleten. Amint végignézett a gyülekezeten, a kisebbrendűség érzése fogta el, látva sok embert, akik előtte énekeltek már a gyülekezetben.
Az istentisztelet után egy kedves asszony nagyon megdicsérte az éneklését, azt mondta, hogy ez volt az egyik legjobb bizonyságtétel, amit csak hallott.
A barátom elmondta neki az alkalmatlansága feletti érzését, ahogy összehasonlítja magát más énekesekkel.
A hölgy azt válaszolta, hogy Isten kevésbé törődik alkalmasságunkkal, mint a szolgálatra való készségünkkel.
Isten örül, amikor készek vagyunk használni a szolgálatra azt, amink van, függetlenül attól, mennyire alkalmatlannak gondoljuk magunkat.
Én kerekesszékben élek mozgássérültségem miatt. Ez az eset jó tanulság volt számomra, mert én is ugyanilyen érzésekkel küszködök, és állandóan összehasonlítgatom magam másokkal.
Az alkalmatlanságom azonban nem érinti a készségemet az Istennek való szolgálatra. Ő ismeri korlátainkat, és csak azt várja, hogy legyünk készek oda menni, ahová vezet, és tenni az ő akaratát.

Imádság: Urunk, segíts használni ajándékainkat és talentumainkat, és késznek lennünk akaratod teljesítésére. Ámen.

Istent jobban érdekli a készségünk, mint a képességünk.
Sandra Vaughan (Pennsylvania, USA)