A jezsuita rend ismert misszionáriusa, Dél-Amerika nagy kutatója, a kiváló néprajzi gyűjtő és utazó, az egyetemes kultúrtörténetnek is kiemelkedő alakja, Éder Xavér Ferenc a Felvidékről indult s több szállal is kötődött ide. Hont megye szabad királyi városában, Selmecbányán született 1727. szeptember elsején, Trencsénben lépett be a jezsuiták közé, Nagyszombatban tanult, majd egy tartalmas életpálya után Besztercebánya plébánosa lett, s ott is halt meg 1772. április 17-én.

Tanulmányait s a hitbuzgalmat szülővárosában kezdte, ahol akkor épp a jezsuiták irányították az egyházat. Ők alapították itt a katolikus gimnáziumot is a XVII. század második felében, s ebben az iskolában kezdhette tanulmányait Éder. Az épület ma is áll a városba vezető déli főút bal oldalán, szemben a bányakamara épületével, közel a Nagyboldogasszony templomhoz, amely szintén a jezsuitáké volt ebben az időben, s ahol Éder ugyancsak gyakran megfordulhatott. Mivel azonban a rend iskolája akkor még csak kisgimnázium volt, tanulmányait a gyermek a nagyszombati kollégiumban folytatta.

1743-ban, tizenhat évesen lépett a rendbe, s hat év múlva, 1749-ben már dél-amerikai missziós küldetésbe indult. 1750-ben érkezett a perui Limába, ahonnan délkeletre küldték, a Mámoré folyó vidékére. Ma ez a terület Bolíviához tartozik. A folyó középső szakaszának őserdeiben élnek a mojo vagy moxo indiánok. Tizenöt évet töltött itt Éder Xavér Ferenc, s közben több missziós telepet létesített. Eljutott a legtávolabbi indián településre is. Természetesen megtanulta nyelvüket, köztük élt, megismerkedett szokásaikkal; tanulmányozta az adott vidék éghajlatát, állat- és növényvilágát.

„A perui jezsuita tartomány misszióinak rendkívüli egyénisége, az 1727-ben Selmecbányán született Éder Ferenc — írja Szabó László — nagy képzettségű, kiváló megfigyelő és lelkes tudós volt, sokat térített, és még többet jegyezgetett tervezett útleírásához.” (Szabó, 1982. 190. 1.)

Az indiánok utazása. Éder Descriptio provinciae… c. könyvéből.

Éder Xavér Ferenc 1769-ben visszaköltözött hazájába. Besztercebányán lett plébános, ahol halála előtt befejezte a perui-bolíviai indiánokról írt munkáját. Sajnos, a mű nyomtatásban nem jelent meg. Halála után, 1791-ben Makó Pál tett belőle közzé Budán 289 sűrűn teleírt oldalt kitevő anyagot. Ez latinul jelent meg DESCRIPTIO PROVINCIAE MOXITARUM ÍN REGNO PERUANO címmel. Sajnos, a Makó Pál által közzétett munka — a szakértők szerint — csak hiányos és sok helyen hibás ismertetés lett, amolyan csonka kiadvány. Lázár István teszi fel a kérdést, hogy ha Humboldt és mások a csonka kiadvány alapján is nagy elismeréssel nyilatkoztak Éder Xavérról, hogyan nyilatkoztak volna a teljes mű ismeretében.

A szerző saját kezű gyönyörű rajzaival és pontos térképeivel illusztrált műve 1888-ban spanyol nyelven is megjelent a bolíviai La Pazban. A könyvnek, melynek csupán néhány példánya maradt fenn, Humboldt ismét csodálattal adózott. Ugyancsak Lázár István hangsúlyozza, hogy a Dél-Amerika feltárásában részt vett magyar misszionárius tollából született legjelentősebb földrajzi és néprajzi munkát „magyarul kiadni — netán spanyolra is lefordítani — tudományosságunk egyik nagy adóssága”. (Lázár, 1986. 58. ].)

Éder Xavér Ferenc feljegyzései Kelet-Peru, Nyugat- és Kelet-Bolívia néprajzának „alapvető forrásai”. Ahogy Lázár írja: „A mai néprajzkutatás álláspontja szerint Éder Xavér Ferenc nemhogy a kor színvonalához mérten, hanem mai szemmel is igen pontos, életszerű, néprajzi szempontból is kitűnően használható képet adott a megismert törzsek életéről, anyagi kultúrájáról, szellemi életéről, szokásairól.” (Lázár, 1986. 58. I.)

A Régi magyar utazók antológiája A PERUI MOJO TARTOMÁNY ÉS LAKÓI címmel közöl egy részletet Éder munkájából. Ebben az indiánok vízi közlekedéséről, földműveléséről, eszközeiről, számolástechnikájáról, alkatáról olvashatunk pontos és megbízható leírásokat. A teljes kézirat magyar fordítását Bognár András végezte el néhány éve. Azóta, sajnos, ő is meghalt, a könyv megjelenéséről pedig a mai napig nincs tudomásunk.

Büszkék lehetünk hát földink szellemi hagyatékára, misszionáriusi elkötelezettségére, bátorságára, amit a teremtett világ megismerése terén tanúsított. Akárcsak arra, hogy a Felvidék ilyen jeles személyiségeket adott a hazának, az egyháznak, a tudománynak s az egyetemes kultúrának. Éder Xavér Ferenc neve gyakran felbukkan a rend történetével foglalkozó munkákban, de ott szerepelnek a róla készült szócikkek a Magyar Katolikus Lexikonban, a Magyar Életrajzi Lexikonban, akárcsak a Magyar Néprajzi Lexikonban vagy a Magyar Utazók Lexikonában.