Spurgeon egyszer úgy prédikált, hogy megítélése szerint az volt az addigi leggyengébb prédikációja. Beszéd közben tántorgott és belezavarodott a mondataiba, és amikor befejezte, úgy érezte, hogy teljesen kudarcot vallott. Nagyon megszégyenült, és amikor hazaérkezett, térdre esve így szólt: "Uram, Istenem. Te tudsz tenni valamit a semmivel. Áldd meg ezt a gyönge prédikációt!"
Egész hét folyamán ugyanazt az imádságot mondogatta. Éjszaka is fölébredt és imádkozott. Elhatározta, hogy a következő vasárnap azzal igyekszik ellensúlyozni az előző vasárnap gyönge prédikációját, hogy nagyszerűen prédikál. Éppen így történt.
A következő vasárnap gyönyörűen gördült a prédikáció.
A beszéd végén az emberek köréje gyülekeztek, és dicséretekkel halmozták el. Spurgeon hazament és jól érezte magát, és azon az éjszakán úgy aludt, mint egy kisbaba. De ezt mondta magában: "Megvizsgálom annak a két prédikációnak az eredményeit." Mik lehettek azok?
Ahhoz a prédikációhoz, ami kudarcnak tűnt, negyvenegy megtérést vezethetett vissza. És a nagyszerű prédikációhoz egyetlen megtérést sem tudott visszavezetni. Isten Lelke felhasználta az egyiket, miközben a másikat nem használta föl.
Lélek nélkül semmit sem tehetünk, mert csak Ő segíthet gyengeségeinken.
Kapcsolódó hírek:
Elisabeth Seiler:AZ ÜDVÖZÍTŐ DRÁGA FÉNY /missziós történet/
Halottnak hitt misszionárius
Segitség a szükség idején -történet Hudson Taylor életéből
ISTEN KEZÉNEK VÉDELMÉBEN - Todd és DeAnn Burke Misszionárius házaspár Kambodzsában