A magyarországi bel- és külmisszió történeté egyik legkülönösebb alakja volt Pauer Irma. Több egyesületben, missziós szervezetben tevékenykedett, és mindenhol rendkívül nagy hűséggel, lelkesedéssel szolgálta Megváltó Urát.

Kőszegen született 1879. június 5-én, egy német családban, Pauer Ferenc és Weimar Borbála első gyermekeként. Édesapját jó nevű újságíróként tartották számon, de volt egy kis könyvkötészete is. A család idővel felköltözött Budára, ahol a családfő hamarosan elhunyt. Az édesanya ezt követően varrásból igyekezett előteremteni a lányuk tanuláshoz szükséges pénzt. Irma kereskedelmi iskolába járt, később munkát vállalt: egy irodában dolgozott. Idővel bekapcsolódott a dr. Szabó Aladár által vezetett bibliakörbe, rendszeres látogatója lett a Hold utcai alkalmaknak. Miután hitre jutott, és egyre inkább belevetette magát a lelki munkába. A lakásukban fiatal lányokat gyűjtöttek össze, ahol foglalkoztak velük: varrni tanítgatták őket, és együtt olvasták a Bibliát.

Néhány év múlva váratlanul lehetősége nyílt arra, hogy külföldre menjen tanulni. Nem sokat gondolkodott, hamarosan a freiwaldei Bibelhaus-ban találta magát, ahol egy évet töltött el. Különösen áldott korszaka volt ez az életének. Miután hazatért, folytatta a megkezdett munkát.

Mind a Hold utcai alkalmak, mind pedig a házi bibliakör látogatottsága egyre nőtt, így hamarosan elérkezett az idő, hogy tovább lépjenek. Megalakították a Lórántffy Zsuzsánna Egyesületet, amely az elkövetkező időszakban gazdag áldások forrásává lett. Sajnos a lendületes munkát néhány esztendő elteltével személyes nézeteltérések hátráltatták. Szabó Aladárék úgy látták meg, hogy jobb lesz, ha útjaik különválnak, és 1903-ban megalakították a Bethánia Egyletet. Az egyesületnek a megalakulásakor 16 rendes, 20 rendkívüli és 3 segítő tagja volt. A választmányban dr. Szabó Aladár teológiai tanár lett az elnök, dr. Kecskeméthy István, teológiai tanár, az alelnök, Pauer Irma és Forgács Gyula pedig titkárok. 

Két év igen mozgalmas időszak következett: hatalmas lendületet kapott a gyermekmunka, a leányok és asszonyok közötti szolgálat. Egyre népesebbek lettek a bibliaórai alkalmak, az evangélizációkon pedig egyre többen adták át az életüket Krisztusnak. Pauer Irma oroszlánrészt vállalt a munkából, ami rövidesen kikezdte egészségét. Néhány hétre kénytelen volt bevonulni a Bethesda kórházba. Nem volt számára ismeretlen a hely, hisz már korábban is tartott itt bibliaórákat. Miután még közelebbről megismerkedett Biberauer (később: Bodoky) Richárd igazgató-lelkésszel, úgy döntött, hogy elfogadja hívását, és fő állásban vállal szolgálatot a kórházban. Azonnal munkához látott, a próbaidő elteltével pedig úgy döntött, hogy ő maga is diakonisszaként szolgál tovább. Tagja lett a Filadelfia Diakonissza Egyesületnek.

1910-ben szentelték fel, és munkája egyre jobban kiszélesedett. Éppen ezért mindenkit váratlanul ért, amikor hamarosan bejelentette, hogy kilép a szolgálatból. Elhatározását azzal indokolta, hogy az Úr őt a pogányok közötti munkára hívta el. A Szudáni Úttörő Misszió szolgálatába állt, és Egyiptomba készült, hogy mohamedán gyermekek között szolgáljon. Közben eljegyezte magát egy fiatal orvossal, dr. Csia Sándorral, ám az eljegyzést egy év múlva felbontották.

Pauer Irma 1911 szeptemberében a németországi Wiesbandebe utazott, és itt készült fel a külmissziói szolgálatra. Egy év múlva szentelték fel és küldték ki az egyiptomi Edfuba, ahol főként gyermekek tanításával foglalkozott. Igen nehéz körülmények között dolgoztak, szolgálatukat pedig külön nehezítette az időközben kitört világháború. 1914-ben Szíriába és Palesztinába akart utazni, ám útközben feltartóztatták, és Németországba való visszatérésre kényszerítették. Nem maradt sokáig Németországban, hanem folytatta útját a hazájába. Itt egy ideig ápolónőként tevékenykedett, majd felvette a kapcsolatot a Bethánia Egylettel és újra beállt a lelki munkába. Ő lett a női titkár, és folytathatta a lányok közötti munkát.

1916-ban Laki László, aki korábban a Bethániának is tagja volt, felajánlotta számára, hogy Klotildligeten van egy eladó ház, amely nagyon alkalmas lenne a missziói célokra. Megtekintve az ingatlant, megtetszett neki, és a vételár is elfogadható volt. Amikor a tulajdonos megtudta, hogy milyen célt fog szolgálni az épület, a vételárat még kedvezőbbé tette. Őszre megtörtént az egyezség, Pauer Irma megvette a telket a rajta levő ingatlannal. Közben a Bethánián belül keletkezett törésvonal egyre inkább elmélyült. Minden erőfeszítés ellenére sem tudták megnyugtatóan rendezni a vitás kérdéseket, így egy nagyobb – főként evangélikusokból álló – csoport a kiválás mellett döntött. Közéjük tartozott egyebek között Pauer Irma is.

Akik kiváltak, 1924-ben 45 taggal létrehozták a Fébé Evangélikus Diakonissza Egyesület. Székházuk a korábban megvásárolt klotildligeti ingatlan lett. Rendfőnöknővé Pauer Irmát, lelkésszé Gáncs Aladárt választották meg. Hamarosan vidéki csoportok is alakultak, majd megjelent az egyesület lapja, a Fénysugár.

Idővel a munka valamelyest kiszélesedett, így többen úgy látták meg, hogy Budapesten is szükség lenne egy anyaház létesítésére. Erre nézve főleg egy pesthidegkúti ingatlan mutatkozott alkalmasnak, és a szerződés rövidesen létre is jött. Pauer Irmának oroszlánrésze volt az épület megszerzésében. Sajnos, a korábbi megfeszített munka kikezdte a megfáradt és gyenge szervezetét. 1929 őszén megműtötték, de az operáció sem jelentett tartós megoldást: röviddel a kórház beavatkozást követően megérkezett hozzá a hazahívó szó.

Halála megrendítette, nemcsak szeretett diakonisszáit, hanem mindazokat, akik ismerték őt. Temetésén Raffay Sándor evangélikus püspök szolgált, ahol róla mint „Isten kegyelmének emberéről” emlékezett meg. „… elsősorban lelkigondozó volt, s egyes lelkek ügyeinek mély, felelősségteljes hordozója. Ezért a mi hálánk, elsősorban ily értelemben száll fel érte az Úrhoz, köszönve mindent, az ébresztést, az intést, gondosságot, szeretetet. S hálánkat mi módon tudnánk megadni, ha nem úgy, hogy igyekszünk becsülni mindazt, amit kaptunk. Ragaszkodva az egy szükséges dologhoz, az ’Igéhez’, az Úr Keresztjéhez, a kereszten át a hit, szeretet és remény drága kincsihez” – áll a Fébé 1929. szeptember 29-i jegyzőkönyvében. Így búcsúztak el tőle legközelebbi szolgatársai, azok, akik igazán szerették, becsülték és tisztelték őt!