Az első pogányok között, akik a 19. században, Kínában, az első misszionáriusok szolgálatai nyomán hinni kezdtek az Úr Jézusban, ott volt egy tizenkét éves árva kisfiú is.
Ez a fiú koldulásból és lopásból élt, táplálékát szemétdombokból szerezte, és éjszaka valahol egy sötét hátsó udvar sarkában aludt.
Amikor a világ Üdvözítőjének a bűnösök iránti szeretetéről hallott, az örömhír belül mélyen megragadta, és befogadta az Úr Jézust a szívébe és az életébe. Szívesen tanulmányozta volna ő maga is a Bibliát, de egyetlen kínai szót sem tudott elolvasni. Nagyon elszomorította, hogy nem tudja ő maga olvasni Isten szeretetének könyvét.
A misszionáriusok együtt éreztek vele, és megmutatták neki a Biblia olvasását jobb vagy bal keze öt ujján.
A 23. zsoltár első öt szavát tudta így megtanulni: Az ÚR az én pásztorom!
A gyermek örömmel értette meg ezt, és ettől kezdve gyakran látták napközben, ahogy a maga módján olvassa a Bibliát. Kezének öt ujján végigmondta a 23. zsoltár elejét.
Egy idő múlva azonban meghalt.
Testét annyira legyengítették gyermekkora megpróbáltatásai és nélkülözései, hogy már a misszionáriusok sem tudtak rajta segíteni.
Csodálkozva látták azonban, hogy kezét nem keresztyén szokás szerint összekulcsolva tartja, hanem jobb kezével bal kezének két utolsó ujját fogja át szorosan.
Akkor a misszionáriusok felismerték, hogy ez mit jelent:
A haldokló gyermek a maga módján még egyszer ,,elolvasta" a 23. zsoltárt, és azután végső hitvallásként átfogta két utolsó ujját: ,,Az én Pásztorom!"
Igen, ez a hívő gyermek az időből átment az örökkévalóságba, és még ma is azt mutatja nekünk, hogy ahhoz, hogy boldogan éljünk és boldogan haljunk meg, elég, ha az örök üdvösség megtapasztalásához az utolsó pillanatig teljes szívből ragaszkodunk: Az én Pásztorom!
Kapcsolódó hírek:
Elisabeth Seiler:AZ ÜDVÖZÍTŐ DRÁGA FÉNY /missziós történet/
Halottnak hitt misszionárius
Segitség a szükség idején -történet Hudson Taylor életéből
ISTEN KEZÉNEK VÉDELMÉBEN - Todd és DeAnn Burke Misszionárius házaspár Kambodzsában