Egy egész új típusú keresztyénnel találkoztunk a Földalatti Egyház keresztyénével. Még sok meglepetés ért bennünket. Mint ahogy sokan vannak, akik úgy gondolják, hogy keresztyének és valójában nem azok: azt találtuk az oroszok között, hogy sokan, akik azt hiszik, hogy ateisták, a valóságban nem azok.

Egy orosz házaspár járt nálam, mindketten szobrászok. Amikor Istenről beszéltem nekik, spontánul azt válaszolták: "Nem, Isten nem létezik. Bezbozsnikok vagyunk - istentelenek. Elmondunk valamit, valami érdekeset, ami megesett velünk." "Egyszer egy Sztálin szobron dolgoztunk. Munka közben a feleségem azt kérdezte: Figyelj csak! Milyen különös dolog ez a hüvelykujjal. Ha nem tudnánk szembefordítani a hüvelykujjunkat a többivel - ha az ujjaink a kezünkön éppen úgy lennének elrendezve, mint a lábunkon nem tudnánk megfogni egy kalapácsot, sem vésőt, sem bármilyen szerszámot, egy könyvet, egy darab kenyeret.

Az emberi lét lehetetlenné válna e nélkül a kis hüvelykujj nélkül. Ki csinálta hát meg a hüvelykujjat? Mindketten marxizmust tanultunk az iskolában és tudjuk, hogy a menny és a föld maguktól keletkeztek. Nem Isten teremtette őket. Így tanultam és így hiszem. De ha nem is Isten teremtette volna a mennyet és a földet, ha csak ezt a kis hüvelykujjat alkotta volna, ezért a kis dolgokért is dicsérnünk kellene Őt.

Dicsérjük Edisont, Bellt és Stephensont, akik feltalálták az izzót, a telefont, a vasutat és sok más dolgot. De miért nem dicsérjük azt, aki megalkotta a hüvelykujjat? Ha Edisonnak nem lett volna hüvelykujja, semmit sem találhatott volna fel. Helyes és méltányos hát tisztelni Istent, azért, hogy megcsinálta a hüvelykujjat."

A férj nagyon mérges lett, mint minden férj, amikor a feleség bölcs dolgokat mond. "Ne beszélj ilyen butaságokat. Hallottad, hogy nincs Isten. Éppoly kevéssé, ahogyan nem tudhatjuk, nincs-e egy ház bepoloskázva és hogy nem ér-e minket szerencsétlenség. Vésd az eszedbe egyszer és mindenkorra, hogy nincs Isten. A mennyben nincsen senki."

Erre ő így válaszolt: "Ez még nagyobb csoda. Ha a Mindenható Isten lenne a mennyben, akiben - butaságból - ősapáink hittek, természetes lenne, hogy van hüvelykujjunk. Egy Mindenható Isten mindent megtehet, tehát megalkothatja a hüvelykujjat is. De ha nincs senki a mennyben, akkor én saját részemről elhatározom, hogy teljes szívemből imádom azt a "Senkit", aki a hüvelykujjamat megteremtette."

Így tehát a "Senki" tisztelői lettek! Hitük a "Senkiben" idővel átfogóbbá vált, mivel nem csak a hüvelykujj teremtőjének hitték, hanem a csillagok, virágok, egyáltalán az élet minden szépsége teremtőjének.

Éppen olyan volt ez, mint annak idején Athénban, amikor szent Pál találkozott az "ismeretlen Isten" imádóival.

Ez a házaspár kimondhatatlanul boldog volt, amikor azt hallotta tőlem, hogy hitük helyes volt, valóban van valaki a mennyben, aki "Senki", egy Isten, aki "nem ember", hanem szellem, a szeretet, bölcsesség, igazság és hatalom lelke, aki úgy szerette őket, hogy elküldte egyszülött fiát, és az önmagát áldozta fel értünk a keresztfán."

Úgy hittek Istenben, hogy nem tudtak erről a hitükről de már tették. Nekem megadatott az a nagy előjog, hogy egy lépéssel tovább vezessem őket, hogy személyesen megtapasztalhassák a megváltást. (folyt. köv.)