Számomra az Ige hirdetése az oroszoknak maga a menny a földön. Sok nemzetiségű embernek prédikáltam már, de még soha nem láttam népet, amely úgy inná az Igét, mint az oroszok, az annyira "szomjas lelkek."

Egy ortodox pap, barátom, telefonált és beszámolt arról, hogy egy orosz tiszt ment hozzá, hogy meggyónjon. Barátom nem beszélt oroszul. Tudva azt, hogy én azonban igen, megadta neki a címemet. Másnap a tiszt eljött hozzám. Nyitott volt Isten iránt, vágyódott Isten után, de soha nem látott még Bibliát. Soha nem volt még vallásos szertartáson (Oroszországban amúgy is nagyon kevés a templom). Nem kapott vallásos nevelést. Szerette Istent anélkül, hogy a legcsekélyebb fogalma lett volna Rá.

Azzal kezdtem, hogy felolvastam neki a Hegyi Beszédet és Jézus példázatait. Miután hallotta ezeket, kitörő örömmel táncolni kezdett a szobában, így örvendezve: ,,Milyen csodálatos szépség! Hogyan élhettem e Krisztus ismerete nélküli". Ez volt az első alkalom, amikor láttam valakit ennyire elragadottan boldognak Krisztusban.

Aztán elkövettem egy hibát. Felolvastam neki a passiót és Krisztus keresztre feszítését, anélkül, hogy felkészítettem volna erre. Nem ezt várta és amikor hallotta, hogyan verték meg Krisztust, hogyan feszítették keresztre és hogy a végén meghalt, összecsuklott egy karosszékben és keservesen sírni kezdett. Hitt a Megváltóban és most a Megváltója halott.

Ránéztem és szégyelltem, hogy keresztyénnek, sőt lelkésznek, mások tanítójának neveztem magam. Még soha nem volt annyira részem Krisztus szenvedéseiben, mint most ennek az orosz tisztnek. Mikor ránéztem, mintha újra Mária Magdalénát láttam volna sírni a keresztfa lábánál, őszintén sírni, mikor Jézus egy holttest volt a sírban. Aztán felolvastam neki a feltámadás történetét.

Nem tudta, hogy a Megváltója ismét elő fog jönni a sírból. Mikor meghallotta ezt a csodálatos hírt, térdét csapkodta és egy nagyon csúnya, de, úgy gondolom, neki magának nagyon ,,szent" káromkodást mondott. Ilyen volt az ő durva beszédmodora.

Újra örvendezett. Örömmel kiáltozta: ,,Ő él! Ő él!" Újra körbetáncolt a szobában, az örömtől szinte megrészegedve.

Azt mondtam neki: ,,Imádkozzunk." Nem tudott imádságokat. Nem ismerte a szent kifejezéseinket. Velem együtt térdre esett és ezekkel a szavakkal imádkozott: ,,Ó Isten, milyen nagyszerű fickó vagy! Ha a te helyedben volnék, és te az én helyemben, én bizony soha nem bocsátanám meg neked a bűneidet. De te tényleg egy klassz fickó vagy és én teljes szívemből szeretlek."

Azt hiszem, a mennyben minden angyal abbahagyta, amit csinált, hogy hallja ezt a fennkölt imát egy orosz tiszttől. Ezt az embert megnyertem Krisztusnak!

Egy boltban találkoztam egy orosz századossal és egy női tiszttel. Mindenféle dolgokat vásároltak és nehézségeik voltak az eladóval való beszélgetésben, mivel ő nem értett oroszul. Felajánlottam, hogy fordítok nekik és megismerkedtünk. Meghívtam őket ebédre a házunkba. Evés előtt azt mondtam nekik: ,,Keresztyén házban vagytok és mi imádkozni szoktunk." Oroszul mondtam az imádságot. Letették a villát és a kést és már egyáltalán nem érdekelte őket az étel. Kérdést kérdés után tettek fel Istenről, Krisztusról, a Bibliáról. Sejtelmük sem volt róla.

Nem volt könnyű beszélni velük erről. Elmondtam nekik annak az embernek a példázatát, akinek száz juha volt és egyet elveszített. Nem értették. Azt kérdezték: ,,Hogy lehet neki száz juha? Nem vette el tőle a kolhoz?" Aztán azt mondtam, hogy Jézus király. Így válaszoltak: ,,Minden király rossz volt, akik zsarnokoskodtak a nép felett és így Jézusnak is zsarnoknak kellett lennie." Mikor a szőlőmunkások példázatát mondtam el nekik, azt mondták: ,,Igen, nagyon jól tették, hogy fellázadtak a tulajdonos ellen. A szőlőnek a közösbe kell tartoznia." Minden új volt nekik.

Amikor Jézus születéséről beszéltem, olyat kérdeztek, ami egy nyugati szájából istenkáromlásnak tűnne: ,,Mária Isten felesége volt?" Miközben velük és sok mással beszéltem, megtanultam, hogy ahhoz, hogy az Igét hirdethessem az oroszoknak, annyi év kommunizmus után, egy teljesen új nyelvet kell használnom.

A misszionáriusoknak, akik Közép-Afrikába mentek, nehézségeik voltak Ézsaiás szavainak fordításánál: ,,Ha bűneitek skarlát pirosak, hófehérré lesznek."

Az egyenlítői Afrikában senki nem látott havat. Nem volt szavuk a hóra. Így kellett lefordítaniuk: ,,Bűneitek olyan fehérré válnak, mint a kókuszdió bele." Éppen így le kellett tehát fordítanunk a Szentírást marxista nyelvre, hogy érthetővé tegyük a számukra. Ez olyan dolog volt, amelyet nem tehettünk meg magunktól - de a Szentlélek elvégezte a munkát rajtunk keresztül.

A százados és a női tiszt még aznap megtért. Később sokat segítettek az oroszokért végzett földalatti szolgálatunkban.

Titokban nyomtattunk és szétosztottunk az oroszok között sok ezer Újtestamentumot és egyéb keresztyén irodalmat. Megtért orosz katonák segítségével sok Bibliát és Biblia-részletet csempésztünk Oroszországba.

Egy másik módszert is alkalmaztunk, hogy Isten Szavának példányait eljuttassuk orosz kezekbe. Az orosz katonák már évekig voltak a fronton és soknak volt otthon gyereke, akiket már régóta nem láttak. (Az oroszok nagyon szeretik a gyerekeket.)

Fiam, Mihai és más gyerekek, legtöbbjük húsz év alatti, az utcán és a parkokban odamentek az orosz katonákhoz, magukkal vive sok Bibliát és más irodalmat a zsebükben. Az orosz katonák megcirógatták a fejüket, kedvesen beszéltek velük, miközben saját gyermekeikre gondoltak, akiket már oly sok év óta nem láttak. Csokoládét, vagy cukorkát adtak nekik és a gyerekek is adtak valamit cserébe - Bibliákat és Evangéliumokat, amelyeket mohón elkapkodtak.

Amit nekünk túl veszélyes lett volna nyíltan megtenni, azt gyermekeink teljes biztonságban tehették. Ők voltak az ,,Ifjú misszionáriusok" az oroszoknál végzett munkában. Az eredmény kitűnő volt. Rengeteg orosz katonához eljutott így a Szentírás, akkor, amikor erre más lehetőség nem lett volna.