Mivel mélységésen megbántam azt, hogy ateista voltam, Istenhez történt megtérésem első napjától semmit sem kivántam vágyakozóbban, mint hogy az oroszok számára Jézus tanújává legyek.

Az oroszok olyan emberek, akiket gyermekkoruktól kezdve ateizmusban nevelnek. Vágyam, hogy éppen az oroszokat nyerjem meg az evangéliumnak, beteljesült. Megvalósítása a náci megszállás alatt kezdődött, mivel Romániában sok ezer orosz hadifogoly volt, akik között végezhettük missziós munkánkat. Drámai, megindító munka volt.

Soha nem felejtem el első találkozásomat egy orosz hadifogollyal. Azt mondta, hogy mérnök.

Megkérdeztem, hisz-e Istenben? Ha azt mondta volna: "nem", nem nagyon lettem volna meglepve. Minden embernek megvan a joga, hogy hisz-e, vagy sem. De mikor megkérdeztem hisz-e Istenben, felém emelte a szemét minden értelem nélkül és azt mondta: "Nincs olyan katonai parancsom, hogy higgyek. Ha lesz parancsom, hiszek."

Könnycseppek futottak le az arcomon. Úgy éreztem, a szívem darabokra szakad. Itt áll előttem egy ember, akinek a lelke halott volt: egy ember, aki elvesztette a legnagyobb ajándékot, melyet Isten adott az emberi fajnak - hogy egyéni összetéveszthetetlen személy legyen. Akarat nélküli eszköz volt a kommunisták kezében, készen állva hinni, vagy nem hinni, parancs szerint. Már nem tudott önállóan dönteni. Tipikus orosz volt, akiket a

kommunista uralom annyi éve alakitott ki.

Azutan a sokk után, hogy láttam, mit tett a kommunizmus az emberi lénnyel, megígértem Istennek, hogy ezután ezeknek az embereknek szentelem az életem, hogy visszaadjam személyiségüket, és hozzásegítsem őket az Istenbe vetett hithez.

Nem kellett Oroszországba mennem, hogy találkozhassam az oroszokkal. 1944. augusztus 23-ától kezdve kb. egy millió orosz katona érkezett Romániába, és hamarosan ez után a kommunisták kerültek hatalomra az országban. Ezzel olyan rémuralom kezdődött, amelyhez képest a nácik alatti szenvedések szinte ártalmatlannak tűntek.

Abban az időben Romániában, amelynek 19 millió lakosa volt, a kommunista párt mindössze tízezer tagot számlólt. De Visinszklj, a Szovjetunió akkori külügyminisztere berontott a szeretett I. Mihály király rezidenciájára, rávágott az asztalra es kijelentette: "Kommunistákat kell kineveznie a kormányba". Hadseregünket es rendőrségünket lefegyverezték és így, erőszakkal és sokak által gyűlölve, a kommunisták megszerezték a hatalmat. Ehhez az akkori amerikai és brit vezetőknek is volt valami közük.

Az ember Isten előtt nemcsak a saját személyes bűneiért felelős, a népének politikai bűneiért is. Kelet Európa minden rabszolgaságra jutott népének tragédiája terheli az amerikai és brit keresztyéneket is. Az amerikaiaknak tudniuk kell, hogy ha akaratlanul is, segítettek annak idején az

oroszoknak, hogy ránk erőltessék a gyilkosság és terror rendszerét. Az amerikaiaknak ezért kötelességük is, hogy jóvátegyék, oly módon, hogy segítsék elvinni az Evangélium fényét a szolgaságra jutott népek sötétségébe.