Ebben a történetben katonákról, harcosokról, ellenségről és harcról olvashatunk, és még arról is, hogy ki tud védelmet nyújtani nekünk az ellenséggel szemben. A Biblia a következő Igével tanácsol bennünket, hogyan vívhat juk ki a győzelmet:

„Öltözzétek föl az Isten minden fegyverét, hogy megállhassatok az ördögnek minden ravaszságával szemben.” (Eféz. 6,11.)

Gábor kerékpárjára ült és sebesen hajtott végig az úton Daniék házáig.

- Szervusz Dani! - kiáltotta - Éppen most kaptam meg a zsebpénzem! Most már annyi pénzem van, hogy vehetek egy ugyanolyan zsebkést, mint a tiéd! Nem akarsz eljönni velem?

Dani előhozta a kerékpárját és a két fiú máris úton volt a bolt felé.

- Remélem, hogy van még a boltban kés, ha csak egy is! - mondta Dani. - Néhány napja, amikor arra jártam, már csak pár darab volt. Dani lehajtotta a fejét, de Gábor semmit nem vett észre.

Hirtelen fékeztek: megérkeztek a Sport elé. Besiettek, és Gábor egyenesen a pulthoz lépett. - Itt van! Nézd Dani! Egyetlen darab van csak! - Aztán hirtelen barátjára nézett. - Dani, te mennyiért vetted a késed? - 65 forintért - válaszolta Dani. - Én is úgy tudtam. De nézd, most 87 forint van kiírva! Nekem meg csak 65 forintom van! De ha nem veszem meg most mindjárt, közben eladhatják, és akkor nem lesz késem jövő héten a táborban!

Dani közelebb hajolt Gáborhoz, úgy suttogta: - Az üzlet csaknem üres, senki sem figyel most ránk! Dugd gyorsan zsebre! Soha nem tudódik ki, hogy ki vitte el!

Gábor kinyújtotta a kezét anélkül, hogy meggondolta volna, mit tesz, és aztán a késsel együtt zsebre dugta. A két fiú megfordult és lassan kisétált az üzletből. Dani fütyörészett. Gábor gyorsan, szaggatottan vette a levegőt. Kint felpattantak kerékpárjukra és gyorsan kerekeztek a nagy parkig.

Gábor egy erős bokornak támasztotta a kerékpárját, ő maga pedig leült a fűbe. Dani követte a példáját.

Gábor lihegve szólalt meg: - Dani nem lett volna szabad elhoznom a kést - De miért nem? Hiszen senki sem vette észre! - De Isten látta! - válaszolta Gábor. Szíve annyira vert, hogy nem tudott többet mondani. De nem is volt kedve beszélgetni. Inkább gondolkodott. - Isten mindent tud, és én vétkeztem az Úr ellen, mert loptam!

Gábor ugyanis hívő keresztény volt már egy ideje. Most visszagondolt arra a napra, amikor először értette meg és fogta fel, hogy bűnös. A Bibliából tudta meg, hogy már így is született, bűnös szívvel. (Zsolt 51,5.)

Meg kellett látnia, hogy rosszak a cselekedetei, mert őmaga bűnös. Azt is meglátta, hogy a bűne elválasztja Istentől. A Biblia világosan rámutat arra, hogya bűn büntetése a halál. És arra is, hogy ez a halál az Istentől való elszakadást jelenti. De Gábor arról is megbizonyosodott, hogy Isten szereti őt és az ő számára is elkészítette az utat, amelyen megszabadulhat a bűntől.

Kedves gyerekek - mindez nemcsak Gáborra vonatkozik, hanem rátok is érvényes és minden emberre, aki megszületik ezen a világon. Isten azt szeretné, ha egyszer majd te is vele lennél a gyönyörű mennyországban; de a te bűnöd - hazugság, lopás, csalás, engedetlenség, dacosság - nem engedi, hogy bejuss a mennybe. Isten azonban téged is szeret, és ezért lejött a Fia, az Úr Jézus Krisztus a mennyből a földre, hogy magára vegye a büntetést, amit neked kellene el szenvednek a bűneid miatt.

Gábor megtudta a Bibliából azt is, hogy Krisztus meghalt a mi bűneinkért (I. Kor. 15,3). Tudta már egy ideje, hogy Jézus drága vérét adta, hogy megfizessen a bűneinkért. És azt is boldogan elhitte, hogy Jézus feltámadt a halálból, most a mennyben lakik és soha többé meg nem hal.

Akkor fogadta be Gábor a szívébe az Úr Jézust, és azóta egyre jobban szerette Őt.

Arra vágyott, hogy mindig azt tegye, ami örömöt szerez az Úr Jézusnak. Amikor mégis olyasmit tett, ami rossz volt és ezzel megszomorította az Urat, Gábor addig nem nyugodott meg, amíg meg nem mondta bűnét az Úr Jézusnak. A Biblia ezt úgy nevezi, hogy megvallom a bűnömet - elismerem Isten előtt, hogy amit tettem, az rossz volt - és ő megbocsát nekem. Amint Gábor ott ült a parkban a füvön, meg volt győződve arról, hogy amikor elvette azt a kést, élete legnagyobb gonoszságát követte el. De miért is tette?!

Vajon te tettél már olyasmit, amiről szeretted volna, hogy bárcsak soha ne tetted volna? Talán hazudtál, loptál, vagy csúnyán beszéltél?

Gábor tudta, hogy Dani nem tudja megérteni az ő érzéseit és hogy mennyire fáj neki a bűn, amit tett. Dani még nem fogadta be az Úr Jézust. Dani nem érthette meg, miért érzi magát bűnösnek Gábor, hiszen szerinte senki sem vette észre, hogy ő hozta el a kést a boltból.

Gábor édesanyja tudta, hogy fia kést vásárolni ment a Sportboltba, ezért nem lepődött meg, amikor meglátta a kést. Gábor elővigyázatos volt és levette a késre ragasztott árjelző címkét, hiszen előzetesen úgy mondta édesanyjának, hogy a kés 65 forintba kerül. Amikor hátizsákjába tette, csak annyit jegyzett meg: - Jó, hogy még kaptam kést a táborozás előtt! - de szíve mélyén nem tudott igazán örülni.

Hétfőn aztán elutazott Gábor a táborba. Jól érezte magát; sokat játszottak, kirándultak. De a legfontosabb az volt, hogy itt megtudta, miért olyan könnyű bűnt elkövetni. Az ördög, a láthatatlan ellenség, tönkre akarja tenni boldogságunkat és az Úr Jézusról való bizonyságtételünket. A Biblia azt mondja, hogy az ördög olyan, mint egy „ordító oroszlán, amelyik szerte ját, keresve, kit nyeljen el” - vagyis hogy kit szaggasson szét (I Pét. 5,8.).

Gábor most kezdte érteni, miért olyan nehéz helyesen cselekedni és jónak lenni. Azon töprengett, vajon megoldódnak-e valaha az ő nehézségei a hazugság, lopás, gyávaság, engedetlenség terén.

Péter bácsi egyik nap egy bibliai verset tanított meg a fiúknak: „Öltsétek magatokra az Isten fegyvenetét, hogy megállhassatok az ördög mesterkedéseivel szemben” (Eféz. 6,11.). Gábor nagyon érdekelte a magyarázat, és le nem vette a szemét Péter bácsiról.

- Ne gondoljátok, hogy már akkor rosszat tesztek, amikor érzitek a bűn csábítását! Isten jól ismeri a Sátán csábító módszerét és Ő megtanít bennünket, hogyan állhatunk ellent az ördögnek. Az ördög, más néven Sátán, magát az Úr Jézust is tönkre akarta tenni és rossz dolgokra akarta csábítani. De az Úr Jézus nem követett el bűnt! Ő Isten Szavát használta, és azzal legyőzte a Sátánt.

Gábor nagyon figyelt, hogy ő is megismerhesse Isten „teljes fegyverzetét”, amellyel ellenállhat a gonosz támadásainak. A fiúk együtt tanulták meg az aranymondást: „Öltsétek magatokra az Isten fegyverzetét, hogy megállhassatok az ördög mesterkedéseivel szemben”.

Isten fegyverzete leginkább egy különleges védőöltözethez hasonlítható, amelyet azért hordanak, hogy megvédje azokat, akik hordják. Különleges védő öltözetet viselnek pl. a tengeri búvárok. Évszázadokkal ezelőtt a katonák is különleges páncél-öltözetet hordtak. - De vajon milyen az Isten által készített védőöltözet? - tünődött Gábor. - És hogyan tudná azt ő felvenni magára?

Gábor előtt először is az lett világossá, hogy Isten ezt a különleges fegyverzetet az ő részére is elkészítette, hogy őt is megvédje a Sátán ellen. Ez olyan, mintha maga Isten mondaná: - Viseld az én fegyverzetemet, hogy biztonságban légy a Sátántól! - Isten tudott Gábor minden nehézségérő1. Isten sokkal jobban ismerte Sátán minden ravaszságát és kísértését, mint Gábor.

Gábor nagyon örült, hogy megismerheti Isten fegyverzetének az egyes darabjait. Péter bácsi elmagyarázta, hogy a hívő keresztény harcosok fegyverzete sokban hasonlít a régmúlt idők harcosainak a védőöltözetéhez és fegyverzetéhez. Isten minden egyes hívő keresztény részére elkészítette ezt a fegyverzetet és azt akarja, hogy viseljük és védve legyünk! Ezért nagyon fontos, hogy ezeket a fegyvereket jól megismerjük. Igaz, hogy azok a fegyverek, amiket Isten ad, láthatatlanok, de ahogyan a Biblia leírja, emlékeztetni fognak majd a hívő keresztény harcosok öltözetének egy-egy darabjára.

A régi harcosok erős, széles övet viseltek a derekukon.

A Biblia az igazlelkűség övének nevezi a lelki fegyverzetnek ezt a darabját. Az Úr Jézus pedig a hazugság atyjának nevezte Sátánt, mert minden hazugság Sátántól származik, aki akkor boldog, ha mi hazudunk, még ha csak egészen kicsiny hazugságot is mondunk. De az Úr Jézus azt mondta magáról: „Én vagyok az igazság” (Jn. 14,6.). Az Úr Jézus megvéd Sátán hazugságai ellen.

A régi katonák a mellükön egy mellvértet viseltek, amellyel a szívüket akarták megvédeni a csatában.

A hívő keresztény katona mellvédjét a megigazulás mellvasának nevezi a Biblia. Amikor te vagy én, akik már befogadtuk az Úr Jézust, valami helytelen dolgot teszünk, Sátán siet minket is vádolni és másokat is meg akar fertőzni a mi bűnünkkel. De az Úr Jézus eltörli a bűnünket, ha bevalljuk Neki és a saját igaz voltát ajándékozza nekünk (I. Kor. 1,30.). Egyben erőt is ad nekünk, hogy ha döntünk, a jót, az igazat válasszuk és véghez is vigyük.

A katonák különleges lábbelit viseltek, amelyek segítségével erősen meg tudtak állni a csatában. A hívő keresztény harcos láthatatlan lábbelijét a békesség sarujának nevezi Isten Igéje.

A békesség annak a megismeréséből fakad, hogy az Úr Jézus megfizetet a bűnödért és te ezáltal örökre Istené lettél (Eféz. 2,14.).

A következő fegyver a pajzs.

A régi katonák egyik kezükkel pajzsukat tartották és úgy mozgatták, hogy testük bármelyik részét meg tudták védeni vele. A hivő keresztény harcosok pajzsát a hit pajzsának nevezi a Biblia. Úgy használhatod, hogy elhiszed Isten ígéreteit, akkor biztonságban vagy, mert Isten meg tud védeni a Sátántól. Sátán arra akar rávenni téged, hogy kételkedj Isten szavában - de ha hiszel Istennek, nem árthatnak neked Sátán tüzes nyilai.

A régi katonák fejét sisak védte.

Gábor a sisakot már ismerte - tudta, hogy ma is használják a motorkerékpárosok és bizonyos sportoknál, és különböző foglalkozásoknál is sisak védi a fejet - mint pl. a tűzoltóknál és más katonai alakulatoknál. Gábor most megtudta, hogy amikor ő befogadta az Úr Jézust, aki megváltotta a bűntől, akkor megkapta az üdvösség sisakját. Az üdvösség azt jelenti, hogy Jézus Krisztus nemcsak megváltotta a bűntől, hanem el is szenvedte helyette a bűn büntetését (Csel. 4,12.). Gábor örömmel hallotta, hogy Isten tulajdona, Isten gyermeke lett és örökre az Övé marad.

A katonák a másik kezükben a kardot tartották.

Az Ige a Szentlélek kardjának nevezi ezt a fegyvert. A kard voltaképpen maga a Biblia, Isten Igéje.

Gábor tudta, hogy a Szentlélek Isten a szívében lakik, mióta ő hívő keresztény lett. És ha megtanul Isten Igéjéből egy-egy verset, akkor az talán eszébe jut és elmondhatja, amikor Sátán támadja őt, hogy rosszat tegyen. Minden igevers olyan, mint egy-egy kard, amelyet Isten ellensége ellen kell használni.

Gábor lelkesen, nagy érdeklődéssel hallgatta, amikor arról beszéltek, hogy az Úr Jézus hogyan használta a Szentlélek kardját Sátán ellen. Egyszer az Úr Jézus a pusztában 40 napig nem evett semmit. Már nagyon éhes volt. - A fiúk kikeresték a Bibliájukból, mit mondott Neki a kísértő: „Ha Isten Fia vagy, mondd ennek a kőnek, hogy változzék kenyérré!” (Luk. 4,3.). Sátán rá akarta venni az Úr Jézust, hogy úgy tegyen, ahogy ő akarja.

Péter bácsi megmagyarázta, hogy ott a pusztában sok olyan kő lehetett, amely kis kenyerekre, cipókra hasonlított. Az Úr Jézus bizonyára megtehette volna, hogy egyiket felveszi és kenyérré változtatja. Jézus Krisztusnak nagy hatalma volt; de Ő semmiben sem akart Sátánra hallgatni és csapdájába esni, akármilyen nagyon éhes volt is. Az Úr Jézus fölhasználta a Szentlélek kardját. - A fiúk együtt olvasták: „Jézus így válaszolt: Meg van írva: Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem az Istennek minden igéjével” (Mt. 4,4.). Sátán még kétszer kísérelte meg, hogy rávegye az Úr Jézust arra, amit ő akart. De az Úr Jézus, Isten Fia, aki soha nem követett el bűnt, minden esetben felhasználta a Szentlélek kardját - vagyis Isten szavát, Isten Igéjét - és az ördög kénytelen volt elmenni Tőle.

Gábor a zsebkésre gondolt. Azon a napon, amikor a Sportboltban járt, igen-igen vágyott arra a késre - sokkal jobban, mint arra, hogy Isten előtt kedves legyen az élete. Annyira kívánta azt a kést, hogy képes volt ellopni, hogy az övé legyen. Beképzelte magának, hogy a táborozáshoz feltétlenül szüksége van egy ilyen zsebkésre - de mióta a táborban van, még egyszer sem használta. Sőt elővenni sem volt kedve, hiszen tudta, hogy helytelen úton tett rá szert: Engedetlen volt Isten iránt. Újra, meg újra felmerült benne a kérdés: „De mit tehettem volna, hogyan győzhettem volna le a kísértést, amikor Dani azt súgta, hogy vegyem el a kést?” Végül aztán arra gondolt Gábor, hogy megkérdezi Péter bácsit - ő bizonyára segítségére lesz.

Részletesen elmondta Péter bácsinak a szomorú történetet. Aztán meglepődött, amikor Péter bácsi azt kérdezte: - Mit gondolsz Gábor, hogyan használhattad volna Isten fegyverzetét, hogy legyőzd a kísértést és ne kövesd el a bűnt?

Kis szünet után így folytatta: - Isten neked ajándékozta az üdvösség sisakját, így tehát jól indultál el. De mi volt a hiba? - Azt hiszem nem használtam az igazlelkűség övét, sem pedig a megigazulás mellvasát - felelte Gábor. - Hazudtam is, és amikor loptam, gonoszt tettem.

Mit gondoltok, miben hazudott Gábor? (Úgy tett édesanyja előtt, mintha vásárolta volna a kést és mintha az csak 65 forintba került volna) És mi volt az a rossz, amit tett? (Kiment az üzletből anélkül, hogy kifizette volna a kést).

Péter bácsi bólintott. - És nem bíztad magad Istenre, mert nem használtad a hit pajzsát!

- Az ördögnek az a nyila, hogy „Annyira akarom azt a kést!” belehatolt a szívedbe. Sajnos, nem használtad a Szentlélek kardját - Isten Igéjét - és így a Szentlélek nem téríthette el a gonoszt a szívedtől. De most térjünk arra, hogy mit tehettél volna.

Gábor figyelmesen hallgatta Péter bácsit. Az kinyitotta a Bibliáját és elmagyarázta, hogy szerte a Bibliában sok-sok igehely bizonyítja, hogy Isten mindig mellettünk van és segíteni akar rajtunk. - A mi fegyverzetünk tulajdonképpen maga az Úr Jézus. - Péter bácsi kikereste a Zsidókhoz írt levél 13. rész 5. versét: „Nem maradok el tőled, sem el nem hagylak téged”.

Gábor elgondolkodott.

- Hiszen ezt az igét ismerem! Éppen aznap tanultam meg, amikor befogadtam az Úr Jézust! Emlékszem, az ujjaim segítségével tanultam meg és János bácsi azt mondta, hogy a saját nevemet is mondjam utána: „El nem hagylak téged, Gábor!” Tudom és hiszem, hogy az Úr Jézus soha nem hagy el, mert Ő ezt így ígérte. De arra még soha nem gondoltam, hogy ha az Úr Jézus velem van, akkor egyben segíteni is akar, hogy mindig a helyes dolgot tegyem és ne az ördögnek fogadjak szót!

-Hogy kell tudtára adnunk az Úr Jézusnak, hogy szeretnénk, ha segítene? - kérdezte Péter bácsi. - Úgy, hogy imádkozunk? - fejtegette Gábor.

Péter bácsi mosolyogva bólintatott, azután kikereste a Bibliájában Pál apostolnak az Efézusiakhoz írt leveléből a 6. fejezetet, melyben a fegyverekről szóló vers volt, amit Gábor aranymondásnak megtanult. Péter bácsi a 18. versre mutatott és Gábor olvasni kezdett: „Imádkozzatok mindenkor...”

- Most emlékezz vissza arra, amikor elvitted a kést! Próbáld elgondolni, hogyan használhattad volna Isten fegyverzetét arra, hogy legyőzd Sátán támadását! - Amikor Sátán azzal kísértett téged, hogy lopd el a kést, gondolatban megkérdezhetted volna: Úr Jézus, mit vársz Te most tőlem? Mit tegyek?

- Hogy tudtad volna használni Sátánnal szemben Isten Igéjét, a Szentlélek kardját? Tudsz erre illő igét? Gábor lehajtotta a fejét, majd őszintén Péter bácsi szemébe nézett: - Isten megparancsolta: „Ne lopj!” (II. Móz. 20,15.).

- Úgy van - mondta Péter bácsi barátságosan - És mivel világos lett volna előtted, hogy a kés ellopása nem fér össze az igazsággal, a megigazulás mellvasát és emellett a hitpajzsát is használhattad volna! Meg tudod mondani hogyan?

- Hihettem volna abban, hogy az Úr Jézus velem van és megsegít és bízhattam volna, hogy ezt megteszi. Imádkozhattam volna, és kérhettem volna az Úr Jézust, adjon erőt, hogy ne szomoritsam meg Őt és ne lopjam el a kést!

Gábor jól megtanulta ezt a leckét. Bizonyos volt abban, hogy azt a kést soha nem fogja használni. Sőt, mihelyt hazaérkezik a táborozásból, sürgős elintéznivalója lesz a Sportboltban. Visszaviszi a zsebkést és megvallja a bolt vezetőjének, hogy mit tett. Azután a szüleinek is be kell vallania a bűnét. Mindenekelőtt azonban Istennek vallotta most be. Aztán kérte az Urat, hogy adjon neki erőt és bölcsességet, hogy elmondhassa Daninak, mit jelent számára az Úr Jézus.

Ha te még nem fogadtad be az Úr Jézust személyes Megváltódnak, te sem viseled az üdvösség sisakját, és nincs fegyvered, ami megvédhetne a Sátán támadásaitól. Még elválaszt a bűnöd Istentől. De az Úr Jézus magára vette a te bűnöd büntetését is! Ő a saját igaz voltát, bűntelenségét szeretné neked ajándékozni (II. Kor. 5,21.). Az Úr Jézus meg akar most menteni Téged! „Higgy az Úr Jézus Krisztusban és üdvözülsz...” (Csel. 16,31.).

Csendben imádkozhatsz most a szívedben és kérheted az Úr Jézust, hogy mentsen most meg téged! Mondhatod Neki: „Drága Úr Jézus, tudom, hogy bűnös vagyok. Hiszem, hogy Te meghaltál az én bűnömért, de feltámadtál és örökké élsz! Kérlek, jőjj a szívembe és bocsásd meg minden bűnömet! Köszönöm, hogy engem is megmentettél! Ámen.”

Ha már megismerted az Úr Jézust, mint személyes Megváltódat, kérd Istent, hogy mindig emlékeztessen téged arra, hogy az Úr Jézus veled van, ha a Sátán bűnre akar csábítani. De ha bűnbe estél és tudod, hogy nem vagy rendben Istennel, valld be most a bűnödet! Isten megígérte, hogy megbocsát neked. Jézus a mi védelmünk a Sátán ellen. Öltsük fel minden fegyverét!