Mit csinál a kis Tomi ott fenn a padlásszobában? Ül az ágyában a tarka takarók között, nyomorék kezében ollót tart, és régi papírokból kis cédulákat vág le.

Milyen szegényes itt minden! De, hiszen London nyomornegyedében lakik. Ezekben az omladozó házakban minden olyan piszkos és sötét. Most egy idősebb asszony lép a szobába. Odamegy a barna fiókosszekrényhez, turkál benne, aztán újra kimegy. Egyetlen pillantása, egyetlen szava sincs a nyomorék gyerekhez. Ő Granny a nagynéni. Világ életében mindig morgott és undok volt Tomihoz.

A gyerek már születésekor nyomorék volt, és korán elvesztette szüleit. A különös nagynéni fogadta magához, s azóta naponta megbánta jótettét. Ezért ült Tomi,betegen, magányosan és elhagyatottan a padlásszobában az ágyában.

Csak ritkán akadt látogatója.

Gyakran eszébe jutott az anyja, aki szerette, különösen azért, mert olyan magatehetetlen volt. Megtanította irni-olvasni, és mindenfélét mesélt neki a külvilágról. Csak egy valakiről nem tudott neki semmit mondani: Jézus Krisztusról. Az akkori londoni újságok egy-egy mellékletében azért időnként talált valamit róla. Ezeken a lapokon még igéket is olvashatott a Bibliából.

Mi mindenről lehet még szó ebben a könyvben? - gondolta magában Torni. Bárcsak lenne Bibliárn!

Granny néni - fordult egy nap nagynénjéhez -, úgy szeretnék egy Bibliát, tudod, nagyon szeretek az Úr Jézusról olvasni.

Micsodát? Egy Bibliát? - A különben mindig mogorva asszony harsányan felnevetett. - Haha! Más kívánságod nincs is, pont egy Biblia kellene?

Az éles szavak belehasítottak a szívébe. Többé nem merte a néni előtt szóba hozni kívánságát.

Teltek, múltak a napok...

Egy áprilisi reggel sietős léptek alatt nyikorogtak a lépcsők. Tomi felfigyelt. - Helló Tomi! - kiálltotta egy fiúhang kintről. Az ajtó kinyilt. Jack, Tomi egyetlen barátja viharzott be rajta, és rögtön a kis beteg ágyára telepedett. Miután kilihegte magát, ünnepélyesen belekezdett mondókájába: - Tomi, ma utoljára látogatlak meg. Itthagyom Londont, Dél-Angliába költözöm. Egy szállodában leszek boy. Azért ne szomorkodj! Hoztam neked valamit. - Jack zsebébe nyúlt, és egy kis csomagot húzott elő. Barna papírba volt csomagolva.

Amikor Tomi kibontotta, egy fényes schilling gurult az ágyára. .

Vegyél rajta valamit, aminek örülsz, Tomi! - szólt Jack. - Vagy én vegyek valamit? Van valami kívánságod?

Igen, vegyél nekem rajta egy Bibliát, Jack!

Egy Bibliát?! Nem vagy észnél? Hogy jut ilyesmi az eszedbe? Azt hiszed, hogy egy ilyen ósdi, buta könyvre kuporgattam a pénzemet?

Torni komoly, kérő szemmel nézett barátjára.

Jack, ha te is elmész, akkor már senki sem fog meglátogatni.

Látod, hogy mindig egyedül vagyok. Nagyon szeretném tudni, ki ez a Jézus! Nem azt kérdezted, hogy nincs-e valami kívánságom?

Tulajdonképpen nem kellene megtennem, mert nem akarom, hogy én legyek az oka, ha elveszted az eszed. De ha ez az utolsó kívánságod, nem akarom megtagadni.

Jack elbúcsúzott és elment.

Rövid idő mulva újra megjelent a padlásszobában.

Itt van a könyved! A boltban ez az egyetlen poros példány volt a polcon.

Alig húzta be maga után az ajtót, Tomi máris olvasni kezdett. Természetesen még nem értett meg mindent, Jézust azonban megtalálta benne. Neki ez volt a legfontosabb, és nagyon megindította. Nagy buzgalommal olvasott, úgyhogy nemsokára egész jól kiismerte magát a Bibliájában. Nemcsak sokat tudott, hanem hitt is abban, amit a Szentírás mond. Mindaz, amit olvasott, neki szólt, és Tomi szívből örült ennek.

Hogy tudnám másoknak is elmondani, mit találtam ebben a könyvben? - töprengett. Megértette, hogy az Úr Jézus ezt várja tőle. Padlásszobáját azonban nem tudta elhagyni, és Granny nénin kívül egyetlen emberrel sem találkozott.

Úr Jézus - imádkozott - mutasd meg nekem, hogy kezdjem el! - És az Úr megmutatta.

Tomí végigkutatta a szobát papír után, és talált is pár darabot. Ágyában ülve, cetliket vágott, és bibliaverseket írt rájuk. Utána összehajtotta, mint egy levelet és ráírta a címet: - “Mindenkinek, aki erre jár”. - A szoba egyetlen ablakán szerencsére van egy kis lyuk. Azon keresztül juttatta ki rejtelyes postáját. Tomi üzenetei vidáman lebegtek a forgalmas utca felett. Egyik a másik után szállt a szélben a járókelők előtt. Rengeteg cédulát küldött már el! Választ természetesen nem várhat, ezzel tisztában volt. Mégis majdnem elvesztette bátorságát.

Hiszen úgysem olvassa el senki, gondolta egy nap csüggedten. Minden reggel jön az utcaseprő és elsöpri a papírdarabokat. Mégsem hagyta abba a cédu1ák gyártását és leküldését. Még áldozatot is hozott missziójáért. Lemondott a kevés reggeli tejről is, az árán papírt kért nagynénjétől.

Egyik nap kemény léptek koppantak a lépcsőn. Az utcaseprő jön, és veszekedni fog a cédulák miatt? A faajtón erélyes kopogás hallatszott.

Szabad - nyögte Tomi félénken. Az ajtóban hatalmas, tagbaszakadt ember állt. .

Te vagy a kis Tomi, aki cédulákat szokott kidobni az ablakon? Most mit mondjon? Be kellett ismernie. A várt szidalom azonban elmaradt.

Szeretnék neked köszönetet mondani, fiam! - mondta az idegen barátságosan. - A te segítségeddel találtam meg az utat Istenhez!

Tomi szája tátva maradt a csodálkozástól.

Az idegen egy széket húzott a gyerek ágyához és mesélni kezdett:

Egyszer itt mentem el a házatok előtt. Nagyon dühös voltam. Valami nem volt rendben a gazdaságban az állataimmal.

Rosszkedvűen néztem magam elé, s egyszercsak éreztem, hogy valami a kalapomra esett. Azt hittem, egy madár “tisztelt meg”. Levettem a kalapot és egy cédulát találtam rajta. - Mindenkinek, aki erre jár, - olvastam a címzést. Széthajtottam a papírt és ezt az igét találtam rajta: - “Nekem annak dolgait kell cselekednem, aki elküldött, amíg tart a ma, mert jön az éjszaka, amikor senki sem munkálkodhat!” - Rosszkedvűen vágtam a cédulát zsebre.

Amikor azonban a vonatban ültem, újra és újra eszembe jutott ez az ige, és töbször is elolvastam. Ekkor hirtelen hozzám szólt, és hatni kezdett rám. Végül már nem tehettem mást, átadtam a szívemet az Úr Jézusnak. És most eljöttem hozzád, és arra kérlek, hogy imádkozz velem.

Az óriás letérdelt a gyerek ágya mellett és Tomi hangosan imádkozott, az idegen pedig utána mondta és nagy örömmel adott hálát Istennek. Elmenőben még ennyit mondott: - Tomi, te a legnagyobb ajándékhoz segítettél hozzá! Én is szeretnék neked segíteni. Nem akarsz inkább egy szép gyermekotthonban lakni? Ott mindjárt lennének barátaid, finom ételeket kapnál. és jobban gondodat viselnék.

Tomi gondolkodott. Az ajánlat igazán csábító volt. De rögtön tudta, mit kell válaszolnia: Nagyon köszönöm, és nagyon jó lenne, de inkább itt maradok. Ott nem tudom a cédulákat ledobni az ablakból. És a doktor bácsi is azt mondta, hogy nem élem túl a telet. Nemsokára az Úr Jézusnál leszek.

Akkor legalább elintézem, hogy valaki naponta meglátogasson és tejet hozzon neked. Vagy van valami egyéb kívánságod?

Igen, nem hozhatna nekem ez az ápolónő mindig elég papírt?

A férfi örömmel ment haza. Vagyonos ember volt, és egyik nagy raktárát teremmé alakította át, ahol Isten Igéjét hirdették.

Amikor eljött a tél, az ablakból egy cédula sem hullott többé a járdára. Tomi hazament az Úr Jézushoz. Nagy kincset hagyott hátra. A Bibliáját, amelynek a margójára nagyon sok gondolatát leírta. Ezt a Bibliát gazdag barátjának a fia örökölte, aki ezen keresztül találta meg a Megváltót. Ma Afrikában misszionárius, az Úr Jézust hirdeti az afrikaiak között.

Tomi szolgálata gazdag aratást hozott. Nekünk nem lenne sokkal egyszerűbb, valamit tenni az Úr Jézusért, mint ennek a szegény nyomorék gyereknek?