Uram, az év ezen időszakában jó lenne, ha mindenki felhőtlenül boldog lehetne, mégis sokunkat leterhel az élet küzdelme: olyan nehézségek, melyek megrabolnak bennünket a karácsony örömétől. Kiszámíthatatlan természeti csapásokról hallunk, melyek nem várt területeken tarolnak, megrendítve a békés otthonok nyugalmát, összezavarva az ott lakók életét. Tragédiák történnek, ártatlanok szenvednek, és egy hang azt sugallja, hogy féljünk. Szükségünk van a békédre, Jézusunk!

"Ti vagytok a világ világossága. Nem rejthető el a hegyen épült város. A lámpást sem azért gyújtják meg, hogy a véka alá, hanem hogy a lámpatartóra tegyék, és akkor világít mindenkinek a házban. Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat."

Máté 5:14-16

A hírek szalagcímei beszivárogtak hozzám a nappaliból a dolgozószobámba, amint az asztalomnál ültem.

2020. december 15. – Kedd

Abban az időben Jézus ezt mondta a főpapoknak és a nép véneinek: „Erről mi a véleményetek? Egy embernek két fia volt. Odament az egyikhez, és így szólt hozzá: „Fiam, menj ki ma, és dolgozz a szőlőben!” A fiú azt válaszolta: „Nincs kedvem!”, de később megbánta, és mégis kiment. Odament a másikhoz, és annak is szólt. Az így válaszolt: „Szívesen, uram!”, menni azonban nem ment. Kettőjük közül melyikük teljesítette az apa akaratát?” Azt felelték: „Az első.”

Erre Jézus így szólt hozzájuk: „Bizony mondom nektek: A vámosok és utcanők megelőznek titeket Isten országában.

Hat évvel ezelőtt, december 24-én be kellett mennem dolgozni. 

Ahelyett, hogy a Karácsony estét a feleségemmel és a kislányommal otthon töltöttem volna, a börtönben az igazgatói teendőimmel voltam elfoglalva. 

Másnap reggel a börtönből kijövet a munka után hazasiettem. 

A csípős hidegben az utcán egy kislányt láttam, aki vékony ruhában harisnya nélkül, lyukas cipőben volt felöltözve. 

A kislány a kezében egy toalett papírba csavart kis csomagot tartott.

Az évnek ezen időszaka mindig melegséggel tölti el a szívem, és eszembe jutnak a családommal és a barátainkkal töltött szép karácsonyok. Azonban, ha nem figyelek oda, magával ragad az eszeveszett karácsonyi készülődés forgataga, a tennivalók és a kötelező látogatások, vagy vendégvárások listájával.

Azt hiszem, ezzel legtöbben így vagyunk.

'A sötétség nem más, mint a fény hiánya. A sötétet nem lehet feldarabolni, kilapátolni, összetörni, egyszerűen csak fényt kell gyújtani. Ahol megjelenik az áldott fény, ott eltűnik a sötét. A bűn nem más, mint a szeretet hiánya, a bizalom, a jóság hiánya. 

Az emberek kezét nem visszafogni kell a rossztól, hanem meg kell éreztetni velük, hogy milyen édes és gyönyörűséges a szeretet útján járni.Így maguktól megtapasztalják, hogy igazából a bűnös ember rab, és a bűnbánat nem más, mint felszabadulás.

Kicsiny voltam még, alig hat esztendős. Düledező házikóban laktam, melynek téglás födelét kikezdelte a szél, oldalai pedig roskatag, öreg emberként félregörbültek. A ház padlója keményre taposott föld vala, melybe a szeges patkó - ha csak a hidegtől keményre nem fagyott - bele-beleharapott. A jégvirágok haragudtak a mi ablakunkra, mert a falubeli asztalos apró táblácskákból rakta össze léckeretbe szorítva, s a pompás leveleknek nagyon össze kellett zsugorodniok, úgy is szüken fértek el...

2020. december 14. – Hétfő

Egy alkalommal Jézus a templomba ment, és tanított. Közben odaléptek hozzá a főpapok meg a nép vénei, és megkérdezték: „Miféle hatalommal teszed ezeket? Ki adta neked a hatalmat ehhez?” Jézus így válaszolt: „Én is kérdezek tőletek valamit. Ha megfeleltek rá, megmondom nektek, milyen hatalommal teszek így. Honnan volt János keresztsége? A mennyből-e vagy az emberektől?”

Azok tanakodni kezdtek egymás között: „Ha azt mondjuk, a mennyből volt, azt feleli: „Hát akkor miért nem hittetek neki?” Ha pedig azt mondjuk: „Az emberektől”, akkor meg félnünk kell a néptől, mert Jánost mindenki prófétának tartja.” Ezért ezt a választ adták Jézusnak: „Nem tudjuk.”

„Akkor én sem mondom meg nektek, hogy milyen hatalommal teszek így” – felelte Jézus.

Sok bűn történt az elmúlt évezredben, erőszak, önzőség, kapzsiság.

Ezek a közösségileg elkövetett bűnök beszennyeztek minket is. 

Közös jócselekedetek által megtisztulhatunk!

Együtt gondolkozva felkészülnénk az új Karácsony ünnepére, 

arra, hogy a szeretet megszülethessen közénk.

A fizikai személyt az irgalmas szeretet meg tudja tisztítani, szentté tudja tenni, fel tudja emelni, ugyanúgy hiszem és vallom, hogyha népünk, nemzetünk közösségileg az irgalmas felebaráti szeretet útjára lép, akkor mindannyian megtisztulhatunk az önzés, a hazugság, a korrupció bűnétől, mely sajnos, sokakat megtévesztett. 

Ne vérben, könnyben, szenvedésben, hanem szeretetbe mossuk magunkat tisztára! 

Milyen szép lenne, ha minden faluban, városban, ahol magyarok élnek, az előttünk álló évben, az emberek tudatosan megszerveznék a lelki, anyagi újjászületés napját: 

'Reménnyel Jövőt Mindenkinek'.