Száznegyvenhármat léptem: ez a hossza

a szobor-sornak. Hírnök, ki megölt

milliók végső tisztelgését hozza,

úgy mentem el rajvonaluk előtt.

Kálvin, Knox, Farel, Béza! S bika-fővel

a hadrakelt hit zord hadnagyai,

a Vilmosok! és Coligny és Cromwell

– ők néztek rám – s a szablyás Bocskay!...

Hátrálnom kellett közelükből: mindet

nem fogta össze csak messzibb tekintet.

Fölhúzódtam a kert felé, a fákig

s lelkemben is hűs tárgyilagosságig.

Néhány évvel ezelőtt abban a kiváltságban volt részem, hogy megismerkedhettem BJ.-vel. Egy sorral előttem ült a repülő gépen, és szeretettel fogadott bennünket, amikor elfoglaltuk a helyünket. Rövid időn belül BJ körül ülőkben teljesen világos lett, hogy BJ. mennyire izgatottan várja a repülést...

Nagyon hangosan beszélt, a megjegyzései kissé gyermetegnek tűntek korához képest, hiszen már felnőtt volt, és dadogása miatt nehezen lehetett érteni szavát.

„Testvéreim, tartsátok nagy örömnek, ha különféle megpróbáltatások érnek benneteket. Tudjátok, hogy hitetek próbájának állhatatosság a gyümölcse. Az állhatatosságnak meg tökéletességre kell vezetnie, hogy tökéletesek és feddhetetlenek legyetek, és semmilyen tekintetben ne essetek kifogás alá.” (Jak 1,2-4)

Sikítást hallottam a nappaliból. Beléptem, és rájöttem, hogy a tévéből hallatszott. A képernyőn egy férfi épp megtámadott egy nőt. Normál esetben ösztönösen a távirányító után nyúltam volna.

Liu Csen Jing a kínai házi gyülekezetek hálózatának egyik vezetője, akinek életútján keresztül bepillantást nyerhetünk a Kínában működő "földalatti egyház" kibontakozásába és működésébe.

A hitük miatt bebörtönzött, brutális kínvallatásokat elszenvedett, embertelen körülmények között fogva tartott, sokévi kényszermunkára, sőt nemegyszer halálra ítélt keresztények és családjaik szenvedéstörténete árnyaltabb képet fest Kína újkori fölemelkedéséről és gazdasági sikereiről.

Nem ismertem Lászlót. Csak néha hallottam róla, általában vasárnap délelőtt, amikor istentiszteletünkön az imakérések hangoztak el. Ekkor mondta-kérte felesége, hogy imádkozzunk érte, mert beteg. Tényleg beteg volt. Halálosan beteg. A múlt héten szerdán vettünk tőle búcsút.

Roma temetés volt. Tíz óra előtt néhány perccel értünk oda a ravatalozóhoz, ami teljesen üres volt. Csak egy tábla, rajta az elhunyt nevével jelezte, hogy jó helyen járunk. De hol vannak a gyászolók?

Ősszel az ember, akár a zöld falevelek, elfárad és veszít „színéből”. Hogy idén elkerüld a nagy őszi levertséget, fogadd meg tippjeinket!

Szerző: Lám Panni

Színesednek a lombok, jön a kerti levélgereblyézés, a gesztenyegyűjtés. A nappalok rövidebbek, az éjszakák hűvösödnek, teret hódítanak a borongós-nyálkás őszi napok. 

Vége a vakációnak, elkezdődött az iskola, indul a megszokott napi rutin. A pollenallergiát nátha és megfázás váltja fel.

Szóval… Terhes vagyok. 21 éves, szingli, végzős a főiskolán, és igen, én vagyok az a lány. A huszonegyedik születésnapomon történt. A legtöbb ember általában kicsivel több italt iszik a kelleténél és valószínűleg fejfájással ébred a 21. születésnapja után. Az én tapasztalatom egy kicsit más volt. Én voltam a lány, aki túlságosan berúgott, a lány, aki bizonytalan volt, a lány, akinek véletlenszerűen összeszedett valakit, a lány, aki nem tudott nemet mondani, a lány, aki terhes lett.

„A tanító rajtaütésszerűen kutatta át Szin és negyven osztálytársa holmiját. Amikor végzett, öt kukoricaszemet tartott a tenyerén. Egy kislány zsebében találta, aki Szin emlékei szerint alacsony volt, vékony, és feltűnően szép arcú. A tanító különösen rossz kedvében volt. Utasította a kislányt, hogy térdeljen le. Hatalmasat húzott a fejére a mutatópálcával. Szin és osztálytársai csendben figyelték, ahogy az apró koponyán záporoznak az ütések. Vér csordult ki a kislány orrából, és hirtelen rázuhant a padlóra.

"Annyit tudni kell rólam, hogy rendkívül felelőtlenül vezetek, veszélyes helyzetekbe bátran belemegyek, nem tartom karban a kocsimat és nem hiszek a KRESZ-ben" - mondta egyik közismert jelenetében Galla Miklós humorista. 

Elég sok "KRESZ-ateistával" találkozom. Záróvonal? Ugyan, minek az? Sebességhatár? Kit érdekel? - a mozgássérült parkolókról és az egyéb tiltótáblákról nem is beszélve.

Egy csapat diák azt a feladatot kapta, hogy készítsenek egy listát arról, mit tekintenek most a világ hét csodájának. Valószínűleg némi eltéréssel, de a következők kapták a legtöbb szavazatot:

1. az egyiptomi nagy piramisok

2. a Taj Mahal

3. a Grand Canyon

4. a Panama-csatorna

5. az Empire State Building

6. a Szent Péter-székesegyház

7. a kínai nagy fal

Amikor a tanár összeszedte a szavazatokat, észrevette, hogy egy diák még nem végzett a listájával.

Az időjárás nagy hatással van szervezetünkre, testünk működésére, így változásai sok problémát okozhatnak.

Az időjárás változásait – a felmelegedést vagy a lehűlést – sokan megérzik. Bár a frontokat főleg az idősebb korosztály tagjai viselik nehezen, napjainkban a nagymértékű ingadozásokat a fiatalok is megsínylik.

Az érzékenyebbek legtöbbször a közérzetükön vesznek észre változást: gyengeségérzés, szédülés, fejfájás lesz úrrá rajtuk, melyet hangulatingadozások kísérhetnek.

Egy halálos vírus azonosítottunk, amely megtámadta az emberi fajt, és az egész emberiséget kipusztulásal fenyegeti.

A rövidített elnevezése: BŰN!

A világon talált legveszélyesebb vírus, amely valaha létezett.

Emberről-emberre terjed, minden elképzelhető formában, és örökletes is.

Minden korosztály veszélyeztetett!

Nem csak a testet rombolja, hanem a lelket is!

Néhány tünet:

depresszió

nyugtalanság

érzéketlenség

káros szenvedély kialakulása

szeretetlenség

keményszívűség

állandó békétlenség érzete

testi betegségek

Viszont van rá ELLENSZER!

Kedves Testvéreim!

A halottak napján nem csak a halottaink miatt megyünk ki a temetőbe, hanem saját magunkért is, mert az élet mindennapi gondjai közepette, hajlamosak vagyunk megfeledkezni e világ kérlelhetetlen igazságáról: Az élet mulandó, ahogy az Ószövetség mondja, csupán: "egy kurta őrségváltás éjszaka!"

Kimenni a temetőbe, szeretteink sírja mellett imádkozni, döbbenten megállni a megmásíthatatlan igazság előtt, mindannyiunknak hatalmas lecke, megrázó tanulság.

Izraeli régészek megtalálták annak a 2000 évvel ezelőtti csatának a helyét, ahol a várost ostromló római katonák betörésükhöz lerombolták Jeruzsálem falait – jelentette be csütörtökön az Izraeli Régészeti Hatóság (IAA).

Heródes templomának modellje az Izrael Múzeumban.

Tavaly télen kerültek felszínre a csata nyomai a Bezalel művészeti akadémia új egyetemi negyedének építésénél, s a leletek igazolják a kortárs hadvezér és történész, Josephus Flavius korabeli leírásait.

„Minden istentelen fut, ha senki nem üldözi is. Az igazak, mint az ifjú oroszlán, bátrak.” (Péld 28:1)

Minden istentelen fut.

Az „istentelen" nemcsak azt jelenti, hogy elvetemült, gonosz, hanem azt is, hogy Isten nélkül élő, Istentől távol levő, Istennel nem törődő ember.

Az ilyen ember lót-fut, sosincs ideje, még egy szusszanásnyi ideje sincs. Reggeltől estig robotol, sosincs megállás.

„Ha az Úr nem építi a házat, hiába dolgoznak azon annak építői.

 Aki pedig mindent megtehet sokkal bőségesebben, mint ahogy mi kérjük vagy gondoljuk, a bennünk munkálkodó erő szerint. (Efezusi3:20)

Életünk során szembe kerülünk olyan helyzetekkel, kihívásokkal, amik elerőtlenítenek minket. Előfordulhat, hogy nem látjuk a kiutat, vagy nem tudjuk elképzelni, hogy megváltozhatnának a dolgok, és feladjuk.

Az igazság azonban az, hogy hívőkként sohasem vagyunk erőtlenek, így sohasem kell „csak úgy” feladnunk!

Fél szív.

Közepes lelkesedés.

Lagymatag hozzáállás.

Mégis 100 százalékos eredményre számítasz.

És ha nem jön be, akkor sírsz, dühöngsz, és telesírod magad körül a világot.

Miért?

Mire számítottál?

Tegyük fel, van egy kerted, amit ősszel fel kellene ásni. Felfogadsz valakit. Megegyeztek.

Aztán azt látod, hogy az illető immel-ámmal böködi a földet, nem ás mélyre, sokszor pihenget, ásítozik, telefonál, kihagy nagy darabokat

Pilar egyike volt a több ezer spanyol babának, akit az egyház és a kormány ellopott az édesanyjától. A botrányra csak nemrég derült fény

Írta John Hooper, háttéranyag: Pilar Gomiz

29 év után újra együtt: María Luisa Torres és rég elveszett lánya, Pilar 

Fotó: © Gorka Lejarcegi

Amikor María Luisa Torres magához tért az altatásból, fogalma sem volt róla, hogy egy horrorfilm cselekményének szereplője lesz.

Isten harcol érted.

Ez új számodra? Vagy csak megfeledkeztél erről a tényről, a világ szívszorító eseményeit hallva? Úgy tűnik, mintha Isten tehetetlen lenne az ISIS fenyegetéseivel szemben?

Eltűnődtél már azon, vajon Isten miért nem állítja helyre a világot?

Immanuel jelentése: Isten velünk van. Valószínűleg már hallottál az Istenről, aki alkotott, aki lát, aki ismer téged… na de az Istenről, aki harcol érted? Aki az utat egyengeti előtted, aki megvéd, aki falakat rombol le, királyokat dönt le?

Beszéltem Istennel. Örült nekem.

Azt mondta, ha lehet, gyakran tegyem,

Szereti tudni, hogy mi van velem.

Hogy mondjak el mindent, ami nyomaszt,

,,Hallani akarok minden panaszt,

Nem nyújthat más neked igaz vigaszt!"

Belekezdtem volna a mesémbe,

Hogy életem kik törték kerékbe,

De Isten belelát a vesémbe.

,,Jól gondold meg, mi jön ki a szádon!

Gondolkodj el minden egyes vádon,

Ki segíthet egyedül a mádon?

Ki változtathat egyedül rajta?

Ki mondhatja: Itt az idő, rajta!

Csakhogy megjöttél, kislányom - bontja le Lídia Esztike hátizsákját. - Hol voltál ilyen sokáig? - Fuvolám volt, anya. Elfelejtetted? Igen, elfelejtette. Mostanában többször fordul elő...Egyedül van a két gyerekkel, mióta Zoltán egy könnyelmű lépésre szánta el magát.

A magára hagyottság, a feladatok özöne, a gyermeknevelés gondja súlyos teherként üli meg a lelket.

A kislány szeméből sugárzó szeretet magához téríti. Átöleli. Nincs egyedül, tudja, de olyan nehéz...Eszti már a fürdőszobából csivitel: - Ma van a főpróba, tudod!

Úgy látszik megszűnt az a nagy közösség ami a földet összeköti az emberekkel.

Régen boldogság verte át a legszegényebb arcát is, mikor kimondotta ,,ez az enyém".. Az enyém mert én teremtettem, növeltem verejtékemmel, ápoltam markom melegével, arcom színét adtam neki színül. életemet életül...

Régen a föld népe eljegyezte magának az áldást,már abban a pillanatban amikor arra gondolt, hogy mit fog vetni a földjébe, és attól a pillanatól kezdve testi, lelki közösségben maradt vele.

Amíg egyrészt a civilizáció, az orvostudomány erőfeszítéseinek örvendetes eredményeként fogadjuk átlagéletkorunk emelkedését, másrészt érezzük ennek ránk háruló terheit is.

Túl azon, hogy növekszik az egy keresetre jutó eltartottak száma, s nemzeti jövedelmünk egy részét megosztjuk velük, nagyobb és felelősebb keresztényi feladat számunkra a klímaalakítás, hogy érdemes legyen öregen is élni.

Az öregség Isten kegyelmi ajándéka Ézsaiás szerint „az ifjú száz esztendős korában hal meg" (65,20).

Olvasónk egy éve él Chilében, így pontosan látja, az expat-élet kihívásait. „Összességében jó iskola, ajánlom mindenkinek. Ám – mint minden jó iskola – ez sem egyszerű. Itt nem adnak jegyeket, de ennek ellenére könnyen bele lehet bukni.” Mielőtt nekivágnál a nagyvilágnak, ezt feltétlenül olvasd el! Olvasónk, Ágota írása.

Expat: 

angol szó, az expatriate rövidítése. Én abban az értelemben használom (mindenféle negatív és pejoratív sallang nélkül), amikor egy szakember rövid ideig külföldi kiküldetést teljesíti az alkalmazója vállalatánál.

A szeretet hosszúturő, jóságos; a szeretet nem irigykedik, nem kérkedik, nem fuvalkodik fel.

(1 Kor 13, 4)

Amikor az apostol a legszebb témáról, a szeretetről lángoló, lendületes szavakkal ír, tulajdonképpen Jézus képét állítja a szemünk elé. hozzá kell hasonlóvá lennünk. De egyelőre fájón érezzük a nagy és mély különbséget.

A szeretet türelmes; nem fárad bele oly gyorsan a másik elhordozásába, mégha ismételten elő is törnek annak régi hibái.

Négy éve tart a Nyíri család rémálma. És lassan mindenki belerokkan. Nyíri Patrícia francia állampolgárságú férjével utazott a polinéziai Bora Borára, ahol szakítottak.

De nem tud eljönni, mert a gyerek nem hagyhatja el a szigetet. A család azt állítja: a nő a bántalmazó férjtől menekült el, a hatóságok nem segítenek, a családnak lassan minden jogi lehetősége elfogy. Patrícia magára maradt a kőkemény traumákkal, 18 ezer kilométerre van a szüleitől, anyagi függésben, intézmények, korrupt hatóságok fogságában.

Mi marad egy nőből 23 év házasság és egy fájdalmas válás után? Két nagy gyerek, képek, mondatok, emlékek. Hiányérzet. Meg a fájdalom, amitől szabadulni kell, hogy elkezdődhessen az élet az élet után. Új sorozatunkban egy frissen vált nő mesél múltról, jelenről és – reméljük – jövőről. Jelenetek válásra, első rész. Sárközi Andrea írása.

Ani az előző esti vacsora pulton száradó maradékai közt szaporán készít egyszerre reggelit, tízórait és ebédet a gyerekeknek.

Nagyon sok, erőt és örömet adó „vásárfiát” termett az idei PRÚSZ (Protestáns Újságírók Szövetsége) médiaműhely, amelyet ezúttal a napfényes-késő nyárias Berekfürdőn tartottunk. De, anélkül, hogy bármelyik előadóval szemben hálátlan lennék, számomra a legmaradandóbb ajándék mégis két látvány-élmény.

Két páratlan szépségű fénykép, amelyeket tanácskozótermi szomszédom, Füle Tamás „Parókia portál gazda” és jeles fényíró számítógépén pillantottam meg.

Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék onnan felülről, a világosság Atyjától száll alá, akiben nincs változás, sem fénynek és árnyéknak váltakozása. (Jakab1:17)

Sokszor Isten szeretetének csak a nagy megnyilvánulásait vesszük észre, és kizárólag akkor érezzük, hogy Isten szeret minket, és jóságos hozzánk, ha ezeket látjuk.

Egyre gyakoribb betegség, kevés, későn észrevehető tünettel. Mi az, amit mindenkinek tudnia kell a cukorbetegségről?

1. Rengeteg a cukorbeteg Magyarországon is

A cukorbetegség igen sok embert érint. Hazánkban mintegy 700 000 diagnosztizált kettes típusú cukorbetegről beszélhetünk, míg világviszonylatban a felnőtt lakosság 8,4 százalékát, több mint 170 millió embert érint a betegség. A cukorbetegségben szenvedők száma 2025-re eléri a 330 milliót, az esetek 90 százaléka 2-es típusú cukorbeteg.

Szívből jövő licit

Talán különösnek tűnik, hogyan is kapcsolható össze a Biblia és a táplálkozás, miért is beszélhetünk együttesen erkölcsi tanításokról és testi szükségleteinkről. Vajon nem mesterkélt-e a párosítás, amelyet e könyv címe kifejez? Inkább tartani kell tőle mint valami reklámfogástól, vagy komolyan venni – nagyon is komolyan veendő igazságként?

     E bevezető sorok az utóbbi állásfoglalás megerősítésére születtek. Arról szeretnénk szólni, mennyire messzemenő Isten gondviselése, ha kinyilatkoztatásában az ember leghétköznapibb, legapróbbnak látszó dolgaival is törődik.

Egymás előtt imádkozni, kimondani Istennek, amit magunknak sem merünk bevallani, áldozatot hozni az Istennel való kapcsolat ápolásáért – minderről a Kárpát-medencei református ifjúsági imaéjjelen meséltek hívő fiatalok.

Hatodik alkalommal rendezték meg a közelmúltban a református ifjúsági imaéjjelt. A kezdeményezéshez Kárpát-medence-szerte kapcsolódtak gyülekezetek, idén először a Salétrom utcai református gyülekezet fiataljai is.

Uram Istenem, tudom, hogy egy bátortalan, félénk lélek nem tudja megfogni a Te teremtő kezedet, az előtte álló szép pályát nem meri befutni, a teáltalad neki felkínált csodálatos ajándékokat nem meri kibontani.

Ezért is kérem ... tőled Istenem, a bátorság ajándékát. Ragyogtasd fel gyermekeid arcán a te Isteni arcod egyik legszebb vonását, a Bátorság szép vonását!

A világ legrégebbi egészségügyi kódexe

 Szokott-e Ön régi könyveket lapozgatni? Ha igen, miért? Lehet, hogy műgyűjtő vagy tiszteli az ősök hagyatékát, de szinte biztos, hogy nem ezekből frissíti az ismereteit.

„A gyerekeink folyamatosan az interneten lógnak. Ha nem a számítógép képernyője előtt, akkor az okostelefonjukon."

Könyvajánló

Gary Chapman – Arlene Pellicane: Netfüggő gyerekek

Harmat Kiadó, Budapest, 2016.

Shona Ines: Az internet olyan, mint a pocsolya

Varró Dániel fordítása, Kolibri Kiadó, Budapest, 2014.

A gyerekeink folyamatosan az interneten lógnak. Ha nem a számítógép képernyője előtt, akkor az okostelefonjukon.

Nem számít, milyen napszak van, hol és kivel vannak éppen vagy milyen esemény folyik körülöttük.

Már nem hisznek a multikulturalizmusban a hollandok, akik évtizedek óta együtt élnek a migrációval. Hollandiában a hivatalos adatok szerint a lakosság több mint négy százaléka iszlám vallású. Evert van Vlastuin holland református újságíró azt mondja, nehéz kérdés, van-e keresztyén válasz a migrációra, de két dologban biztos: a tömeges bevándorlás meg fogja változtatni a keresztyén kultúrát, ugyanakkor a menekülteknek segíteni kell, ahogy az irgalmas samaritánus is tette – nem kérdezve, hogy aki rászorul, milyen vallású.

Egy sikeres üzletember már idős volt és érezte, hogy eljött az ideje, hogy kiválassza az örökösét, aki továbbviszi az üzletet. Viszont nem az egyik igazgatót vagy az egyik gyermekét választotta, hanem valami egészen mást tett. Összehívta az összes fiatal alkalmazottat.

Ezt mondta nekik:

- Eljött az ideje, hogy visszavonuljak és kiválasszam a következő vezérigazgatót. Elhatároztam, hogy közületek fogok választani valakit. A fiatal alkalmazottak megdöbbentek.

/Egy igaz történet részlete/

Az Egyesült Államok hadseregében szolgáltam, mint törzsorvos az utolsó amerikai háború alatt (1861-65). A gettysburgi csata (1863. július 1-3.) után sok száz sebesült feküdt a kórházunkban, akik közül 28-nak végtagját azonnal amputálni kellett.

Néhánynak mind a karját, mind a lábát le kellett vágni. Ez utóbbiak közt volt egy ifjú, név szerint Coulson Károly, aki csak 3 hónapot szolgált, és mivel a harctéri szolgálathoz túl fiatal volt, mint dobos lett besorozva.

Gyermekeknek szervezett bibliatáborban tettem fel ezt a kérdést.

A gyerekek válasza.

– Az apukám

– Az anyukám

– Elvis Presley

– Columbo…

Amikor egy gyülekezetben kérdeztem meg ugyanezt, a jelenlevők 80 százaléka azt válaszolta, "Jézus Krisztus a példaképem!"

Hát, ezt hiszem is, meg nem is! Valóban Jézus a példaképed?

Csak egy kis csokorra valót gyűjtöttem össze Jézus életéből. Te hogyan reagáltál volna, mit válaszoltál volna az ellened áskálódóknak?

És mire az ősz elérkezett, mi is szemtől-szemben állottunk az eleven ellenséggel. Nem is egy, hanem háromféle ellenség támadott reánk. Elsőbben a császári sereg, akiket Szebenből küldött a székelyek megpuhitására Puchner generális, vele jöttek a szászok, vele sok ezer oláh.

A csikiak, marosszékiek, udvarhelyszéki testvérek azt mondották, hogy ők békességet akarnak, hát jó, ők hazamentek szépen Marosvásárhelyről, merthogy nem volt bizodalmuk az erejükben, de mi háromszékiek biztunk a magunkéban.

Aztán, várjatok csak gyerekek, hadd gondolkozzam, mi is történt aztán?... Igen, minket a tiszturak haza küldöttek, azt mondották, hogy most már nincs Háromszéken ellenség, majd ha lesz, újra hívnak.

Az édes anyám reá borult a vállamra, mikor meglátott, és sirdogált:

- Jaj, be jó az Isten, hogy visszavezérelt téged, édes fiam!

Nekem pedig valami azt súgta, hogy nem sokáig maradok otthon, megint csak fel kell kötni a kardot, megint el kell menni oda, hol ágyu mennydörög, kard csattog, hol nagyon olcsó az élet, s nagyon drága a dicsőség.

 Aulich Lajos

(1793–1849)német

honvéd tábornok

„Szolgáltam, szolgáltam, mindig csak szolgáltam. És halálommal is szolgálni fogok. Forrón szeretett magyar népem és hazám, tudom megértik azt a szolgálatot.”

 Damjanich János

(1804–1849)szerb

honvéd tábornok

„Legyőztük a halált, mert bármikor készek voltunk elviselni azt.”

 Dessewffy Arisztid

(1802–1849)magyar

gróf, honvéd tábornok

„Tegnap hősök kellettek, ma mártírok… Így parancsolja ezt hazám szolgálata.”

 Kiss Ernő

(1799–1849)örmény

honvéd altábornagy

„Istenem, az újkor ifjúsága egész ember lesz-e?

Néhány sündisznó roppant fázik ,egy

hideg téli éjszakán.Összebújnak hát,

hogy együtt védekezzenek a hideg 

ellen.De mennél jobban összebújnak,

annál inkább érzik egymás tüskéit,

annál jobban szúrnak.Eltávolodnak

hát egymástól,úgy viszont újra dide -

regnek.

Valahogy igy van ez az emberrel is.Ha

eltávolodik embertársaitól,minden ki -

hűl körülötte,rideg lesz az élete.

Ha viszont közeledik hozzájuk,akkor

néhány tüskét,esetleg akaratlan szúrást

kénytelen elviselni.

A postás mindig elment az utolsó házig. Ismert mindenkit és ismerte őt is az egész falu. Naponta elvégezte a munkáját és este hazatért kis családjához. Panasz sosem volt rá. A falu boldog közösségként élt, segítették egymást a bajban, örömökben is osztoztak. Csak egy valaki élt magányosan, távol mindenkitől. Egy öreg ember. Senki sem tudott többet róla, csak hogy egyedül lakik egy kis házban, nem jár be a faluba, és nincs egy rokona sem, aki látogatná.

Ez a történet Charles Blondin nevű híres francia cirkuszi mutatványosról szól a 19-dik században, aki egy hosszú acélkábelt feszített ki a Niagara vízesés fölött. Erős szélben is biztonsági védőháló nélkül járkált, futott, sőt táncolt a kötélen az őt figyelő óriási tömeg ámulatára és gyönyörűségére.

Egyszer fogott egy téglával megrakott talicskát, és azzal ejtette ámulatba a tömeget, hogy könnyedén áttolta a kötélen a vízesés egyik szélétől a másikig.

Megtérésem óta, - mint sokan mások-, vásároltam a különféle hitmélyítő könyveket.

Kiolvasásuk után a könyvespolcra tettem és csak gyűlt, gyűlt, gyűlt.

A többszöri elolvasásuk után azt a célt tűztem ki magam elé, hogy ha találkozok olyan emberrel, akinek problémájára orvosság lehet annak a bizonyos könyvnek az elolvasása, kölcsönadom, talán ezzel is közelebb juttathatom őt a hithez, Istenhez, Jézushoz.

Többéves tapasztalatom az volt, hogy a könyvet köszönettel elfogadták, majd ki olvasatlanul, vagy itt-ott beleolvasva, visszaadták.