Volt egyszer egy ember, aki szépnek látta a világot, akinek nem voltak ellenségei és aki azt hitte, hogy megelégedett. De volt három barátja.   Az egyik minden nap arról beszélt neki, hogy mi csúnyát látott a világban. A másik folytonosan fogadkozott, hogy megvédi az ellenségek ellen. A harmadik azt vitatta, hogy csak a gonosz ember megelégedett egy ilyen bűnös társadalmi rendszerben. Addig, amíg az ember elhitte mindezt és felakasztotta magát az erdőben egy fára.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Márta ekkor így szólt Jézushoz: "Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem. De most is tudom, hogy amit csak kérsz az Istentől, megadja neked az Isten." Jézus ezt mondta neki: "Feltámad a testvéred!" Márta így válaszolt: "Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor, az utolsó napon." Jézus ekkor ezt mondta neki: "Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él; és aki él, és hisz énbennem, az nem hal meg soha.

Sok-sok évszázaddal ezelőtt élt egy bölcs Indiában, aki azt állította magáról, hogy ő a világ legboldogabb embere, mivel két varázsládájában őrzi azokat a titkokat, amik bárki életét boldoggá tudják tenni. India mohó fejedelmei hatalmas kincseket ajánlottak fel neki a ládákért, több alkalommal is betörtek hozzá tolvajok, de soha senki nem találta meg a ládákat.

 

A fejedelmek minél inkább próbálták a varázsládát megszerezni, annál irigyebbé és boldogtalanabbá váltak.

Volt egyszer egy szegény ember, aki gondterhelten bandukolt az erdő szélén... Amikor elfáradt, leült pihenni, és a hátát egy fának támasztotta. Ekkor még nem tudta, milyen fát választott. Különös, mágikus fa volt ez. Olyan fa, ami minden kívánságát teljesíti annak, aki hozzáér. A vándor először arra gondolt, milyen jó lenne most egy pohár víz. Hirtelen azon vette észre magát, hogy egy pohár kristálytiszta víz van a kezében. Meglepetten nézte, vizsgálgatta, még meg is szagolta.

A világ legkellemetlenebb betegsége – amit tudni kell róla, és amit tehetünk ellene, hogy a tavasz és a nyár ne a lakásban teljen.

Írta: Brjeska Dóra

 

 

 

 

 

Eljött a várva várt tavasz, végre egyre többet és egyre erősebben süt a nap. Bár ez nagyon pozitívan hat a lelkünkre és az egészségünkre, sokan vannak, akiknek óvakodniuk kell a napfénytől.

 

Általánosságban napallergiáról beszélünk, valójában azonban ezeket a reakciókat két típusba sorolhatjuk.

 

 

 

De most így szól az ÚR, a te teremtőd, Jákób, a te formálód, Izráel: Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy! 

Ha vízen kelsz át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok nem sodornak el. Ha tűzben jársz, nem perzselődsz meg, a láng nem éget meg. 

Mert én, az ÚR, vagyok a te Istened, Izráel Szentje, a te szabadítód! Kárpótlásul adom érted Egyiptomot, Etiópiát és Szebát adom helyetted. 

Mivel drágának tartalak, és becsesnek, mivel szeretlek, azért embereket adok helyetted, életedért nemzeteket. 

Ne félj, mert én veled vagyok!

Általános iskolai éveink alatt, a bátyám egyik karácsonyra kapott egy BB pisztolyt. Azonnal felállítottunk egy lövészállást az udvaron, és egész délután egy céltáblára lövöldöztünk.

Amikor már meguntuk a sima lövöldözést, a testvéremnek remek ötlete támadt, amihez velem hozatott egy tükröt. A fegyvert fordítva rakta a vállára, majd miután a tükörben bemérte a céltábla közepét, legjobb Buffalo Bill imitációját előszedve, lövést adott le.

Azonban, elvétette a célt… Hamarosan megjelent a szomszédunk, és azt kérdezte, ki volt az az elvetemült, aki egy BB pisztollyal szétlőtte az üveg tolóajtóját, és ugyan ki fogja megtéríteni a kárát.

	Amikor Hudson Taylor misszionárius első ízben utazott Kínába, a vitorlás hajó útját sokszor akadályozta a szélcsend és az ellenszél. Egy alkalommal egy olyan sziget mellett hajóztak el, amelyen kannibálok laktak.

 

 

 

 

 

 

 

Jézus mondja: "Ha parancsolataimat megtartjátok, megmaradtok a szeretetemben, ahogyan én mindig megtartottam az én Atyám parancsolatait, és megmaradok az ő szeretetében.

Ezeket azért mondom nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek, és örömötök teljessé legyen.

Az az én parancsolatom, hogy úgy szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket.

Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja barátaiért. Ti barátaim vagytok, ha azt teszitek, amit én parancsolok nektek.

 

	Vak ember ült egy épület előtt a lépcsőn, lábánál egy tábla a következő szöveggel: Vak vagyok. ... Kérem, segítsenek! Arra ment egy újságíró és látta, a kalapban alig van pénz, csak pár forint. Lehajolt, dobott bele kétszáz forintot, és anélkül, hogy kérdezett volna valamit is, elvette a táblát és a másik oldalára írt egy mondatot.

 

 

 

Felelt Jób, és ezt mondta az ÚRnak: 

Tudom, hogy mindent megtehetsz, és nincs olyan szándékod, amelyet meg ne valósíthatnál. 

Ki merné elhomályosítani az örök rendet tudatlanul? Azért mondottam, hogy nem értem. Csodálatosabbak ezek, semhogy felfoghatnám. 

Hallgass meg, hadd beszéljek! Én kérdezlek, te pedig oktass engem! 

Csak hírből hallottam rólad, de most saját szememmel láttalak. 

Ezért visszavonok mindent, bűnbánatot tartok porban és hamuban.

 

Egy falut hirtelen elöntötte a folyóból kiáramló hatalmas mennyiségű víz, amely az emberekben nagy rémületet váltott ki. Mindenki elkezdett menekülni a faluból csónakokkal biztonságosabb helyekre.

 

A csónakkal menekülő emberek látták, hogy a falujuk plébánosa még a templom oldalába kapaszkodva várta, hogy megmenekül. Az emberek odaszóltak neki, hogy jöjjön plébános úr elvisszük, szálljon be a csónakjukba, mert nagyon gyorsan emelkedik a víz a faluban.

 

 

 

 

 

Dávid tanítókölteménye. Imádság abból az időből, amikor a barlangban volt. 

Hangosan kiáltok az ÚRhoz, hangosan könyörgök az ÚRhoz. 

Kiöntöm előtte panaszomat, elmondom neki nyomorúságomat. 

Amikor elcsügged a lelkem, te akkor is ismered utamat. Tőrt vetettek nekem az ösvényen, amelyen járok. 

Tekints jobb kezem felé, és lásd meg, hogy senki sem akar észrevenni! Elveszett minden menedékem, senki sem törődik velem. 

Hozzád kiáltok, URam, és ezt mondom: Te vagy oltalmam, te vagy osztályrészem az élők földjén. 

Figyelj esedezésemre, mert igen nyomorult vagyok!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Egykor az istenfélő idős Becsület együtt élt fiaival Joggal és Igazsággal.

A szép napjait a Törvény látogatása tette tönkre.

Az öreg jámbor Becsületnek az utolsó tehenét is elhajtották. Hiába kérte a szigorú Törvényt, hajthatatlan maradt, a tehén nagyot bődült, s örökre elbúcsúzott a gazdájától. Ekkor az öreg Becsület könnyes szemmel, és reszkető ajakkal magához hivatta két felcseperedett fiát, az Igazságot és a Jogot.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

"... Megpróbáltam kifejezni, hogy milyen rendkívüli ereje van, Amikor az ember nem beszél, csak sugárzik. Ül a betegágy szélén, fogja a beteg kezét, az pedig érzi, hogy engem valaki szeret, valaki meglátogat. Van akinek már tényleg nem tudunk semmit mondani , csak csöndben vagyunk. És vagyunk. Legfeljebb elmondjuk együtt a Miatyánkot.

 

A teológián a lelki gondozásra készülőknek többek között magyaráztam a nonverbális ciononiáról.

 

 

Az aromaterapeuták más-más illatot javasolnak a különféle problémákra.

 

A feszült izmok és a nyugtalanság ellen például levendula- vagy rozmaringolajat érdemes használni, émelygés és kimerültség esetén pedig borsmentát vagy gyömbért, az eukaliptusz olaj pedig a légzési nehézséges esetén tesz jó szolgálatot.

 

Az aromaterápia egyre nagyobb teret nyer a különféle betegségek kezelése terén, az Amerikai Rák Társaság és az Egyesült Államok Veteránügyi Minisztériuma például már a hagyományos orvoslás kiegészítő kezeléseként alkalmazza a legkülönbözőbb illatanyagokat.

 

 

 

 

 

 

"Kérjetek, és adatik nektek, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek. Mert aki kér, mind kap, aki keres, talál, és a zörgetőnek megnyittatik.

Ugyan ki az közöttetek, aki ha kenyeret kér a fia, követ ad neki, vagy ha halat kér, kígyót ad neki?

Ha tehát ti gonosz létetekre tudtok jó ajándékokat adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább ad jókat a ti mennyei Atyátok azoknak, akik kérik tőle?"

Mt 7,7-11.

ISTEN IDŐZÍTÉSE

Kérjetek és adatik nektek, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek.

 

 Egy vadász megfogott egy kismadarat. A madárka azt mondta a vadásznak, hogy ha szabadon engedi, három felbecsülhetetlen értékű tanácsot ad neki. A vadász hosszan tépelődött, majd belement az alkuba.

A kismadár első tanácsa az volt, hogy ne ragaszkodjon a dolgokhoz, hagyja, hadd jöjjenek, hadd menjenek. A vadász úgy gondolta, ez jó tanács, és kiengedte a markából a madarat. A második tanács így szólt: bízzon abba, amit közvetlenül érez és tapasztal.

 

 

 

 

 

Öltsetek tehát magatokra - mint Isten választottai, szentek és szeretettek - könyörületes szívet, jóságot, alázatot, szelídséget, türelmet.

Viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek panasza volna valaki ellen: ahogyan az Úr is megbocsátott nektek, úgy tegyetek ti is.

Mindezek fölé pedig öltsétek fel a szeretetet, mert az tökéletesen összefog mindent. És a Krisztus békessége uralkodjék a szívetekben, hiszen erre vagytok elhíva az egy testben.

Három ember........meghal, és felmennek a menybe. Be is akarnak menni, de a kapuban egy ember megállította őket.

"Ki vagy te?" kérdezi a kapuban álló az első embert.

"Én egy híres evangélista vagyok, sok könyvet írtam, még televíziós szolgálatom is volt, és általam sok millió ember ismerte meg az Úr Jézust.

"Na ez mind szép és jó, de mondd csak, ismered az Úr Jézust?"

"Persze hogy ismerem, hiszen mint már mondtam, én egy híres evangélista vagyok!"

"Na és te kivagy?" Kérdezte a második embertől.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az articsóka sok ember számára csupán a konyhából ismerős, ahol előkelő zöldségként sokféle ételhez felhasználják.

Közben az articsókának csak kis része alkalmas fogyasztásra, különösen a levelek húsos része, valamint a virágzata. Léteznek azonban kisebb articsókafajok is, amelyek főleg a múltból ismertek, és amelyek teljes egészében fogyaszthatók. Ezeket azonban ma meglehetősen ritkán termesztik.

 

 

 

 

 

 

 

 

Akkor eljött Jézus Galileából a Jordán mellé Jánoshoz, hogy keresztelje meg őt. János azonban megpróbálta visszatartani őt, és ezt mondta:

"Nekem volna szükségem arra, hogy megkeresztelj, és te jössz hozzám?"

Jézus így válaszolt:

"Engedj most, mert az illik hozzánk, hogy így töltsünk be minden igazságot."

Akkor engedett neki.

Amikor pedig Jézus megkeresztelkedett, azonnal kijött a vízből, és íme, megnyílt a menny, és látta, hogy Isten Lelke galamb formájában aláereszkedik, és őreá száll.

 

 

 

 

 

 

 

"Megtanultam, hogy elégedett legyek azzal, amim van. Tudom, hogyan kell élni, ha szinte semmim sincs, vagy ha megvan mindenem. Megtanultam a titkát annak, hogyan kell élni, akár tele a gyomrom, akár üres, akár bőségben vagyok, akár szűkölködöm. Mert mindenre képes vagyok Krisztus által, aki erőt ad nekem." (Fil 4:11-13, )

Ha azon gondolkodsz, amit nem tudsz megváltoztatni, nem fog békét hozni az életedbe. Attól, hogy megsértődsz vagy keserű leszel olyasmi miatt, amin nem tudsz változtatni, még nem lesz békességed.

 

 

 

 

 

 

 

Tudósított a délszláv háborúból, "veszélyes utazó-riporterként" keresztül-kasul bejárta a világot, volt Csernobilban, Csecsenföldön, Ruanda gyilkos mezőin, számtalanszor farkasszemet nézve a halállal. Most a Life.hu sztárszerzőjeként veled is megosztja gondolatait a soha el nem múló barátságról, az emlékezés és az összetartás fontosságáról, és elmeséli, miért adományoz teljes könyvtárakat Magyarországon innen és túl.

 

 

Ma egy szomorú, számomra mégis fontos történetet mesélek el nektek.

 

 

 

 

 

 

Jézus mondja: "Ha szerettek engem, megtartjátok az én parancsolataimat, én pedig kérni fogom az Atyát, és másik Pártfogót ad nektek, hogy veletek legyen mindörökké: az igazság Lelkét, akit a világ nem kaphat meg, mert nem látja őt, nem is ismeri; ti azonban ismeritek őt, mert nálatok lakik, sőt bennetek lesz."

"Nem hagylak titeket árván, eljövök hozzátok. Még egy kis idő, és a világ többé nem lát engem, de ti megláttok, mert én élek, és ti is élni fogtok.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ne tévelyegjetek: Istent nem lehet megcsúfolni. Hiszen amit vet az ember, azt fogja aratni is: mert aki a testének vet, az a testből arat majd pusztulást; aki pedig a Léleknek vet, a Lélekből fog aratni örök életet.

A jó cselekvésében pedig ne fáradjunk el, mert a maga idejében aratunk majd, ha meg nem lankadunk.

Ezért tehát, míg időnk van, tegyünk jót mindenkivel, leginkább pedig azokkal, akik testvéreink a hitben.

 

 

 

 

 

 

   

 

"Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek! Mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek; és amilyen mértékkel mértek, nektek is olyannal mérnek.

Miért nézed a szálkát atyádfia szemében, a magad szemében pedig miért nem veszed észre még a gerendát sem?

Vagy hogyan mondhatod akkor atyádfiának: Hadd vegyem ki szemedből a szálkát! - mikor a magad szemében ott a gerenda. Képmutató, vedd ki előbb saját szemedből a gerendát, és akkor majd jól fogsz látni ahhoz, hogy kivehesd atyádfia szeméből a szálkát."

 

Mt 7,1-5.

 

A kis csavar egy volt a sok százezer közül. Két vaslemezt szorított egymáshoz a hatalmas hajón. Egy nap megszólalt:
- Elég kényelmetlen helyem van itt. Egy kicsit kinyújtózom, nekem is jár egy kis pihenés…
A környező csavarok kétségbeesetten üvöltöttek rá, amikor meghallották, hogy lazítani akar egy kicsit.
- Megőrültél, kiscsavar? Ha elengeded a két vaslemezt, mi kettészakadunk!
A vasgerendák nem hittek a fülüknek: - El ne engedjétek a lemezeket, mert akkor megingunk mi is!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Adjanak most hálát az Örökkévalónak jóságáért,és csodáiért, amelyeket az emberekkel tett!

Mert inni adott a szomjazónak,

és betöltötte az éhező lelkét minden jóval. (Zsoltárok 107:8-9, EF)

Előfordult már veled, hogy mindent megtettél, amiről tudod, hogy egy kereszténynek meg kell tennie, és közben azon gondolkoztál: „Ennyi? Az egész csak ennyiről szól?” Próbáltál már „jó keresztény” lenni, de azon tűnődtél, hogy vajon van-e a teljességnek egy következő szintje, és vajon jobban meg lehet-e tapasztalni Isten szeretetét, és Őt még jobban szeretni, mint amennyire ezt jelenleg megéled?

 

Halld meg, Izráel: Az ÚR a mi Istenünk, egyedül az ÚR! Szeresd azért az URat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből! Maradjanak a szívedben azok az igék, amelyeket ma parancsolok neked. Ismételgesd azokat fiaid előtt, és beszélj azokról, akár a házadban vagy, akár úton jársz, akár lefekszel, akár fölkelsz! Kösd azokat jelként a kezedre, és legyenek fejdíszként a homlokodon. Írd azokat házad ajtófélfáira és kapuidra!

 

Dávidé. Magasztallak, URam, teljes szívemből, istenekkel szemben is csak rólad énekelek!

Leborulok szent templomodban, és magasztalom nevedet hűséges szeretetedért, mert mindennél magasztosabbá tetted nevedet és beszédedet.
Amikor kiáltottam, meghallgattál engem, bátorítottál, lelkembe erőt öntöttél.

Zsolt 138,1-3.

HOGYAN IMÁDKOZZUNK

 

Mert az Úr szeme az igazakon van, és füle az ő könyörgésükre figyel! (1Pt 3,12)

Minap barátnőmmel, Jennel beszéltem telefonon Egy különösen aggasztó problémát vitattunk meg, amin épp keresztülment.

 

	A gyermek nézte a nagyapját amint levelet ír.Egy adott pillanatban megkérdezte tőle: -Olyan mesét írsz,ami velünk megtörtént?Vagy talán egy rólam szóló történetet írsz? Nagyapja, élbe hagyta az írást és mosolyogva ezt mondta unokájának: -Igaz,rólad írok.Azonban a szavaknál fontosabb a ceruza amivel írok. Szeretném,ha ilyen lennél te is amikor megnősz.

Valamikor régen egy férfi Istentől kért egy virágot és egy pillangót.

Istentől kaktuszt kapott, és papmacskát. A férfi elszomorodott, nem értette, miért nem teljesült kérése. Később arra gondolt: Istennek a sok emberrel rengeteg dolga van, bizonyára valamit összekevert... Úgy döntött, inkább nem kérdezi meg Őt.
Bizonyos idő elteltével eszébe jutott a kaktusz és a hernyó, elment megnézni őket. Hogy meglepődött, mikor látta, hogy a tüskés, csúnya kaktusz kivirágzott, s hogy a ronda papmacska pedig átváltozott gyönyörű pillangóvá.

Ki hitte volna el, amit hallottunk, ki előtt volt nyilvánvaló az ÚR hatalma?
Mint vesszőszál, sarjadt ki előttünk, mint gyökér a szikkadt földből. Nem volt neki szép alakja, amiben gyönyörködhettünk volna, sem olyan külseje, amiért kedvelhettük volna.
Megvetett volt, és emberektől elhagyatott, fájdalmak férfia, betegség ismerője. Eltakartuk arcunkat előle, megvetett volt, nem törődtünk vele.
Pedig a mi betegségeinket viselte, a mi fájdalmainkat hordozta.

 

 

 

 

De áldott az a férfi, aki az ÚRban bízik, akinek az ÚR a bizodalma.
Mert olyan lesz, mint a víz mellé ültetett fa, amely a folyóig ereszti gyökereit, és nem fél, ha eljön a hőség, lombja üde zöld marad. Száraz esztendőben sincs gondja, szüntelenül termi gyümölcsét.

 

Jer 17,7-8.

MERJ VÁLTOZTATNI!

 

Bízzál az Úrban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj! (Péld 3,5)

 

Nemrégiben a családommal elmentünk egy kötélpályás kalandparkba.

 

 

Amikor Jézus továbbment, meglátott egy születése óta vak embert. Tanítványai megkérdezték tőle: "Mester, ki vétkezett: ez vagy a szülei, hogy vakon született?" Jézus így válaszolt: "Nem ő vétkezett, nem is a szülei, hanem azért van ez így, hogy nyilvánvalóvá legyenek rajta Isten cselekedetei. Nekünk - amíg nappal van - annak a cselekedeteit kell végeznünk, aki elküldött engem. Mert eljön az éjszaka, amikor senki sem munkálkodhat. Amíg a világban vagyok, a világ világossága vagyok."

 

Ezt mondta, és a földre köpött, sarat csinált a nyállal, és rákente a sarat a vakon született ember szemeire, majd így szólt hozzá: "Menj el, mosakodj meg a Siloám-tavában" - ami azt jelenti: küldött.

Adjanak most hálát az Örökkévalónak jóságáért,
és csodáiért, amelyeket az emberekkel tett!
Mert inni adott a szomjazónak,
és betöltötte az éhező lelkét minden jóval. (Zsoltárok 107:8-9, EF)

 

 

 

 

Előfordult márveled, hogy mindent megtettél, amiről tudod, hogy egy kereszténynek meg kell tennie, és közben azon gondolkoztál: „Ennyi? Az egész csak ennyiről szól?”

 

Próbáltál már „jó keresztény” lenni, de azon tűnődtél, hogy vajon van-e a teljességnek egy következő szintje, és vajon jobban meg lehet-e tapasztalni Isten szeretetét, és Őt még jobban szeretni, mint amennyire ezt jelenleg megéled?

 

 

 

 

 

 

Keressétek az URat, amíg megtalálható! Hívjátok segítségül, amíg közel van! 

Hagyja el útját a bűnös, és gondolatait az álnok ember! Térjen az ÚRhoz, mert irgalmaz neki, Istenünkhöz, mert kész megbocsátani. 

Bizony, a ti gondolataitok nem az én gondolataim, és a ti utaitok nem az én utaim - így szól az ÚR. 

Mert amennyivel magasabb az ég a földnél, annyival magasabbak az én utaim a ti utaitoknál, és az én gondolataim a ti gondolataitoknál.

 

 

 

 

 

Egy ember az erdőn ballagott keresztül.

 

Egyszer csak megpillantott egy rókát, amelyiknek hiányzott az egyik lába.

A férfinek az a kérdés motoszkált a fejében, hogy vajon hogyan maradt a róka életben?

 

Aztán megpillantott egy tigrist, elejtett zsákmányával a szájában. A tigris teleette magát, s a maradékot hagyta, hogy a róka elfogyassza.

 

A rókát Isten ugyanezen a tigrisen keresztül táplálta másnap is. Az ember ámulatba esett Isten jóságától.

Mennyei Atyánk!

Hadd könyörögjünk most különösen családunkért és annak minden tagjáért, akiket szeretünk, akiket Hozzád szeretnénk vezetni, akikért nap mint nap könyörgünk, hogy el ne vesszenek, hanem mind közelebb és közelebb kerülhessenek hozzád.

Te látod, hogy mennyire szeretnénk, ha a te közeledben tudhatnánk őket, ha érezhetnénk és láthatnánk, hogy számukra az egy szükséges te vagy, Uram.

De ha már a te kezedben is tudhatjuk őket, ne engedd, hogy úgy gondoljuk, nincs más teendőnk az ő életükben, hiszen a hitük – ahogyan a miénk is – ingadozhat.

Egy nagy vadkacsa csapat vonult egységes V alakzatban dél felé, hogy a következő évszakot ott töltsék. Ahogy átrepültek egy park felett, minden tekintet rájuk szegeződött, még a gyerekek is abbahagyták a játékot, és csodálták a kötelékben repülő szép vadkacsákat.

 

 A csapat egyszer csak egy farm felett repült, amikor az egyikük meglátta, hogy háziasított kacsák totyognak az udvaron, akik majszolják a tömérdek kukoricát, és nagyon jól el vannak.

 

 

 

 

A húsvét ünnepe előtt Jézus jól tudva, hogy eljött az ő órája, amelyben át kell mennie e világból az Atyához, jóllehet szerette övéit e világban, szerette őket mindvégig.

És vacsora közben, amikor az ördög már a szívébe sugallta Júdás Iskáriótesnek, Simon fiának, hogy árulja el őt, Jézus jól tudva, hogy az Atya mindent kezébe adott, és hogy az Istentől jött, és az Istenhez megy: felkelt a vacsorától, letette felsőruháját, és egy kendőt véve, körülkötötte magát; azután vizet öntött a mosdótálba, és elkezdte a tanítványok lábát mosni, és törölni azzal a kendővel, amellyel körül volt kötve.

Jézus mondja: "Vigyázzatok: a kegyességeteket ne az emberek előtt gyakoroljátok, hogy lássanak titeket, mert így nem kaptok jutalmat mennyei Atyátoktól. Amikor tehát adományt adsz, ne kürtöltess magad előtt, ahogyan a képmutatók teszik a zsinagógákban és az utcákon, hogy dicsérjék őket az emberek.

Bizony, mondom néktek: megkapták jutalmukat.

Te pedig amikor adományt adsz, ne tudja a bal kezed, mit tesz a jobb, hogy adakozásod titokban történjék; a te Atyád pedig, aki látja, ami titokban történik, megfizet neked." 

"Amikor imádkoztok, ne legyetek olyanok, mint a képmutatók, akik szeretnek a zsinagógákban és az utcasarkokon megállva imádkozni, hogy lássák őket az emberek.

Élt a király palotája mellett egy koldus.

 

Egyik nap meglátott egy hirdetést kifüggesztve a palota kapuja mellett.

 

A király nagy vacsorát rendez. Mindenki, aki királyi ruhába öltözik, bemehet az ünnepségre.  

 

A koldus továbbment. Végignézett a rongyain, és felsóhajtott.

 

 

Biztos, hogy csak a királyok és családtagjaik hordanak királyi ruhát, gondolta.  

 

Lassan megfogant benne egy gondolat. Annyira merész gondolat volt, hogy szinte beleremegett.

 

 

 

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy nagy, kerek erdő. Ebben az erdőben lakott egy fiatal mackó a szüleivel. Ubul - így hívták az ifjoncot - kezdetben vidáman, sok-sok játékkal töltötte napjait. Az erdő összes állata kedvelte, mivel kedves, udvarias bocs volt.

 

Ahogy nőtt, növögetett, egyszer csak azt vette észre, hogy sokkal erősebb a játszópajtásainál. Már senki sem akart vele pirospacsit játszani, sem pedig szkanderezni, hiszen ez egyre veszélyesebb vállalkozássá vált.

Egy multimilliomos vállalkozó sajtótájékoztatót tartott, ahol az interjú végén a kíváncsi újságírók feltettek egy kérdést:

- Miért hiszi, hogy van Isten?

- Nézzék, nekem számtalan üzemem van. Az egyikben autókat, a másikban húsdarálót, és sok egyebet gyártunk.

Egy autó 140-150 ezer alkatrészből áll, de előbb 24 mérnököm tervezget, majd anyagpróbákat végzünk, és csak azután jöhet a gyártás. No de vegyük csak a húsdarálót. Mindössze 9 alkatrészből áll, és 17 mozdulattal lehet összeszerelni a futószalagon, mégis egy-egy munkásnak több napon át kell gyakorolnia ennek módját.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ugyanígy segít a Lélek is a mi erőtlenségünkön. Mert amiért imádkoznunk kell, nem tudjuk úgy kérni, ahogyan kell, de maga a Lélek esedezik értünk kimondhatatlan fohászkodásokkal. Aki pedig a szíveket vizsgálja, tudja, mi a Lélek gondolata, mert Isten szerint jár közben a megszenteltekért.

Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket elhatározása szerint elhívott.

 

 

Max Lucado mesélt egy történetet egy asszonyról, akinek volt egy Chippie nevű papagája. A nő nagyon szerette Chippie-t, mert olyan vidám kis énekesmadár volt. Chippie állandó csiripelése valahogy felvidította az egész napját.

 

Egyik nap az asszony Chippie ketrecének az alját tisztította a porszívóval, amikor csengett a telefon. A kagylóért nyúlt, de a porszívó fejét nem vette ki a ketrecből, ami nagy hiba volt, mert a porszívófej hirtelen szegény kis Chippie felé irányult, és be is szippantotta.

 

 

 

 

 

 

 

Szeretném, ha tudnátok, testvéreim, hogy az én helyzetem inkább az evangélium terjedését szolgálja, mert ismertté lett az egész testőrségben, és mindenki más előtt is, hogy Krisztusért viselem bilincseimet, úgyhogy az Úrban testvéreink többsége fogságom körülményeiből bizalmat merítve félelem nélkül, bátran szólják Isten igéjét. Némelyek ugyan irigységből és versengésből, de mások jóakaratból hirdetik a Krisztust: ezek szeretetből, mert tudják, hogy az evangélium védelmére rendeltettem, azok pedig számításból, nem tiszta lélekkel hirdetik a Krisztust, mert azt hiszik, hogy gyötrelmet okoznak nekem fogságomban. 

Mert miről is van szó?