Az egri protestánsok több évtizedes álma vált valóra, amikor 1930 decemberére felépült új templomuk.

A felépítendő templom helyének megállapítása és a templom felépítése nem volt akadályoktól mentes. A templom építésére a gyülekezet templomépítési alapot létesített.

Az alapban, 1900-ban 286 korona 40 fillér, 1909 végére már 48 378 korona 25 fillér volt. 1909. március 25-én az egyház vezetői 40 000 koronás tőkesegélyért folyamodtak az egyházkerületükhöz.

 Egy kutyatenyésztő hirdetést adott fel és plakátokat rakott ki, mivel 9kölyökkutyája született. Az érdeklődők csak úgy özönlöttek, mivel nagyon jó hátterű kutyák kölykeiről volt szó.

Egyik nap jött egy kisfiú.
- Csókolom, bácsi! Van egy kis gyűjtött pénzem, mert már nagyon régóta szeretnék kutyát. Meg szabad néznem őket?

- Természetesen. Gyere velem hátra, most éppen a házukban vannak, de kihívom őket, - válaszolta a tenyésztő.

Ahogy szólt nekik, rögtön kiszaladtak a házukból és hozzájuk futottak.Teli voltak élettel, vidámsággal csak úgy süvített a kis fülük a szélben és oda-vissza előzgették egymást.

Nehéz egy több mint tízéves dalról beszélni, amely ráadásul egy két évtizede átélt istenélményről szól?

Minél régebbi egy dal, annál könnyebb róla beszélni. Az istenélmény, amelyből született, mindig ott mocorgott bennem.

Egy asszony kijött a házból, és három, hosszú, fehér szakállú
öregembert látott üldögélni az udvaron.
Nem ismerte őket.
Így szólt:
"Nem hinném, hogy ismernélek benneteket, de éhesnek látszotok.
Kérlek,gyertek be és egyetek valamit."

"A ház ura itthon van?" - kérdezték.
"Nem", válaszolta az asszony.

"Akkor nem mehetünk be" - felelték.

Amikor este a férje hazaért, az
asszony elmondta neki mi történt.

"Menj, mondd meg nekik, hogy itthon vagyok,
és hívd be őket!"

Az asszony kiment és újra behívta az öregeket.

 
Egy ember egy éjszaka azt álmodta, hogy az Úrral sétál a tengerparton. Jelenetek villantak fel az életéből. Minden egyes jelenetnél két, párhuzamos lábnyomot látott a homokban: az egyik az övé volt, a másik az Úré.

Amikor élete utolsó jelenete is véget ért, visszafordult, és szemügyre vette a homokban látható lábnyomokat.

Meglepődve vette észre, hogy élete során több alkalommal csak egy sor lábnyomot lát. Arra is rájött, hogy ezek éppen élete legnehezebb és legszomorúbb időszakaira esnek.

Egyszer egy jól kereső apa úgy döntött, hogy elviszi vidékre 7 éves
kisfiát azzal a céllal, hogy megmutassa neki, milyen szegény emberek is
vannak, és hogy a gyermek meglássa a dolgok értékét, és felfogja azt,
hogy milyen szerencsés családban él.

 
Egy egyszerű falusi család házában szálltak meg, ahol egy napot és egy
éjszakát töltöttek. Amikor a vidéki út végén tartottak, az apa
megkérdezte fiát.

- Nos, mit gondolsz erről az útról?
- Nagyon jó volt apa

A fülzúgással szinte mindenki találkozott már élete során, Magyarországon megközelítőleg félmillió ember küzd vele rendszeresen.

Aki tapasztalta már, tudja, mennyire idegesítő, ha csak néhány órán át is el kell viselni a megmagyarázhatatlan zúgást. Érthető, ha tartós, akár napokig vagy hetekig, esetleg hosszabb ideig tartó „zavar” komolyabb egészségügyi problémákat okozhat. Bizony, a fülzúgás hosszú távon az életminőséget nagymértékben befolyásolja: alvásproblémákhoz, depresszióhoz és tartós fáradtsághoz is vezethet.

„Akiket pedig Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai.”

Római levél 8:16

A cserkésznek minden nap jó tetteket kell végrehajtania, és hogy ezt el ne feledje, zöld nyakkendőjére minden egyes jócselekedetnél egy csomót kell kötnie – ezt javasolja legalább is az egyik cserkészkönyv. A jócselekedeteknek e központi szerepe szülte a következő viccet is:

A cserkészőrs lelkesen meséli őrsvezetőjének, hogy közös erővel átsegítettek egy idős nénit az úttesten.

– Ez nagyszerű – lelkendezik az őrsvezető –, de miért kellett egy egész őrs ehhez a feladathoz?

Joni Eareckson Tada a bibliai Jób mai modern változatához hasonlítható.

A fogyatékkal élők szószólója 17 éves korában sérült meg egy balesetben. Az elmúlt tíz év során krónikus fájdalmakat élt át, miközben a szenvedés áldásainak szószólója és hangoztatója maradt.

Most hatvanévesen kellett szembenéznie az emlőrákkal. A műtét után magabiztos hangvétellel és vidáman szólalt meg a Christianity Today-nek legutóbbi könyvéről, melynek címe „A gyógyulás helye, küzdelem a fájdalom, a szenvedés misztériumával, és Isten szuverenitása" (David C.

„Mély víz az ember szívének a terve, de az okos ember felszínre hozza.”

 Péld 20,5

Két lányom kétféle egyéniség. Egyikük könnyedén, szabadon beszél a gondolatairól, nem nekem kell kitalálnom, mit gondol, hogyan érez. A másik lányom visszafogottabb, érzelmeit, elképzeléseit megtartja magának.

Egyik fajta egyéniség sem jobb vagy rosszabb a másiknál. Mindketten mélyen éreznek, mélyen gondolkoznak. De óriási különbség van abban, ahogy mindezt kifejezik, kimutatják.

Míg a katolikus papok által elkövetett szexuális visszaéléseket címlapon hozza az amerikai sajtó, addig az iskolákban elkövetett százszor több eset homályban marad, esetleg egy-egy hír jelenik meg róluk a belső oldalakon. Emellett a média nem ad elégtételt az igazságtalanul megvádolt papoknak, és nem hajlandó elismerni a katolikus egyház által hozott intézkedések sikerét sem – mutat rá a médiában alkalmazott kettős mérce mibenlétére a Catholic World Reportnak adott interjújában Dave Pierre, aki több könyvet is írt a témában.

 Chilében egy tízéves kislány, Mária, mosott és főzött az édesapjára, miután az édesanyja meghalt. Az édesapa bányász volt.

Mária szabad idejében eljárt egy kis evangéliumi gyülekezetbe, amiért minden alkalmat megragadott. A gyülekezet egy hegy lábánál volt Közép-Chilében, ott a kislány barátokat és vigasztalást talált. Amellett, hogy nehéz élete volt, az igazi terhet Mária számára az édesapja jelentette.

Az édesanyja halála után az apa mogorva és közömbös lett.

Egy ember az erdőn ballagott keresztül. Egyszer csak megpillantott egy rókát, amelyiknek hiányzott az egyik lába.

A férfinek az a kérdés motoszkált a fejében, hogy vajon hogyan maradt a róka életben?

Aztán megpillantott egy tigrist, elejtett zsákmányával a szájában. A tigris teleette magát, s a maradékot hagyta, hogy a róka elfogyassza.

A rókát Isten ugyanezen a tigrisen keresztül táplálta másnap is. Az ember ámulatba esett Isten jóságától.

Milyen tanulmányokat, illetve kutatásokat folytattok Budapesten?

Kovácséknál áll a bál. Béla hétfőn ellenőrizte a „konyhapénz” feliratú borítékot, és akkor még tizenöt ezer forint volt benne. Ma péntek délután van, és egy ezres az összes fellelhető pénz a házban. Fizetés csak öt nap múlva, szerdán várható…

A párkapcsolatban, a házasságban, a családban bizony újra és újra visszatérő kérdés a pénz. Hogyan osszuk be, miként viszonyuljunk hozzá, hogy szerezzünk eleget belőle?

Több mint pénzkérdés

A féltékenység mellett a pénz az a kérdés, amely miatt a legtöbb pár vitatkozik; minden harmadik pár tagjai vallják, hogy partnerük felelőtlenül bánik a pénzzel; minden negyedik pár tagjai pazarlónak tekintik partnerüket; és minden ötödik pár rendszeresen veszekszik a pénz hiánya miatt.

Az egyenruha hasonlított, de mi nem táncoltunk – mondja Ágnes testvér, amikor arról faggatom, mennyiben hasonlított a Bethesda kórház diakonisszáinak testvérközössége a Szabó Magda Abigél című regényének filmadaptációjából ismertére.

Éjszaka volt. Az ember a kunyhójában aludt, mikor hirtelen fény töltötte be a szobát és megjelent Isten. Az Úr azt mondta neki, hogy el kell végeznie egy feladatot, és odavezette egy hatalmas sziklához, ami a kunyhóval szemközt volt.

Az Úr elmagyarázta az embernek, hogy a hatalmas sziklát teljes erejéből kell tolnia. Így hát az ember ezt tette nap, mint nap. Több éven keresztül reggeltől estig küszködött a kővel, nekifeszült a hátával, a vállával a nagy szikla hideg felszínének, és teljes erejéből nyomta.

Nem azt mondta Jézus Krisztus, hogy ítéld el a világot teljes szíveddel, nem arra biztat, hogy a rosszat kövezd meg, hogy nyafogj, hogy siránkozz a világ gondján-baján, hanem hogy szeress tiszta szívből, jóságosan. Gyerekek között élek, akik nem mind aranyosak, hanem vannak köztük ilyenek is, olyanok is.

Nagyon sok az utcagyerek, akik sok sebbel, fájdalommal érkeznek hozzánk. Hadd idézzek fel egy esetet, amelyben megtapasztaltam a szeretet átütő erejét. 

Lacika házasságon kívül született, fiatal lány édesanyja otthagyta őt a nagymamánál.

Soha nem mehetsz olyan helyre, ahol Isten ne lenne jelen. Most képzeld el az elkövetkező néhány órát – hol leszel? Iskolában? Isten ott van az osztályteremben. Úton leszel? Isten ott van a csúcsforgalomban. A műtőben leszel, a bíróságon, vagy netán az anyósodék nappalijában? Isten ott lesz.

Az Apostolok Cselekedeteiben ezt olvashatjuk: „nincs is messzire egyikünktől sem" (17:27).

- A Margit-legenda nyomán -

Erős fogadással megfogadta IV. Béla király, hogy ha Isten még egyszer országába visszavezeti, és népét ismét felemeli, egyetlen lányát neki ajánlja, apácának nevelteti. Fogadásáról nem is feledkezett meg, és amikor egyetlen leánya, a kicsi Margit a tizedik évét betöltötte, bizony kolostorba küldte. Ott nevelkedett a király egyetlen leánya, távol az édesanyja jó szavától, távol a díszes és kényelmes palotától.

Ahogy nőtt, növekedett, egyre inkább távolodott a világi hiúságtól, és közeledett az egyházi tanításokhoz.

Apa és fia sétálnak az erdőben. Hirtelen a fiú megbotlik, és éles fájdalmat érezve felkiált:
- Áúúúúúúúúú.
Meglepetésére hangot hall a hegy gyomrából: "Áúúúúúúúúú"...
Kíváncsiságtól fűtve a hang irányába kiált:
- Ki vagy te?
De az egyetlen válasz, ami érkezik: "ki vagy te?"
Méregbe gurul a fiú, és ezt kiáltja:
- Gyáva vagy!
És a hang visszaszól: "Gyáva vagy!"
A fiú ránéz az apjára és megkérdezi: - Apa, mi folyik itt?
- Fiam - válaszolja az ember, - figyelj csak!

Két ember gyalogolt a forró sivatagban. Összevitatkoztak. Erre az egyik pofonvágta a másikat.

Aki kapta a pofont , homokba írta: " Ma a legjobb barátom lekevert egyet! "

Továbbmenve, találtak egy oázist és egy kis tóba bementek fürdeni.Aki a pofont kapta nem volt jó úszó és elkezdett fuldoklani.A másik azonnal kimentette.

Akkor az kőbe véste: " Ma a legjobb barátom megmentette az életem."

Miért tette ezeket?

Ha valaki megbánt, a homokba írdd, hogy könnyen elfújja a szél.

'Nagyon jó dolog élni és alkotni! Ha az Isten maga mondaná, hogy nincs túlvilág, és nem tartják számon a szeretetből adott pohár vizet, a jó szót, a lehajló gyöngédséget, a másokért végzett munkát, én akkor is ezen az úton mennék tovább, mert jó dolog a létezés örömét megosztani embertársaiddal.

Jó dolog a kis homokból várat építeni, a téglából templomot az Istennek, otthont az embereknek.

Jó dolog a földet feltörni, és tarka virágot, hatalmas fákat ültetni csak úgy, hogy legyenek, hogy létükkel tanúskodjanak az élet, a kibontakozás, a folyamatosan mozgásban lévő Isten irántunk való végtelen szeretetéről.

- Tulajdonképpen hogy terem a szeretet? - kérdeztem egyszer anyát.

- Magról vetik - nevetett rám.

- És honnan szerzik hozzá a magot?

- Nem kell azt vetni, szerezni. Belőlünk magunkból pereg. S megfogan a tenyér simogatásában, a szem pillantásában, minden ölelésben.

- Öntözni nem is kell?

- Dehogynem. Jó szóval.

- Nem könnyel?

- Ments ég. A könny sós, és a só kimarja a kis szeretpalánta hajtásait.

- Hát palántázni kell a szeretetet?

Az értelmes ember türelmes, díszére válik, ha megbocsátja a vétket. Példabeszédek 19:11

Amikor olyan emberekkel van dolgod, akik gorombák és sértőek, tovább kell nézned a viselkedésen és meg kell látnod mögötte a fájdalmat.

Mert minden tettünknek megvan az oka.

Amikor az emberek bántják a másikat, az azért van, mert ők maguk is szenvednek belül.

A lelkileg sérült emberek bántanak másokat.

Minél többet értesz meg a másik ember hátteréből, annál több kegyelmet mutatsz nekik.

Élt a király palotája mellett egy koldus. Egyik nap meglátott egy hirdetést kifüggesztve a palota kapuja mellett. A király nagy vacsorát rendez. Mindenki, aki királyi ruhába öltözik, bemehet az ünnepségre. A koldus továbbment. Végignézett a rongyain, és felsóhajtott. Biztos, hogy csak a királyok és családtagjaik hordanak királyi ruhát, gondolta. Lassan megfogant benne egy gondolat. Annyira merész gondolat volt, hogy szinte beleremegett. Meg merje-e próbálni? Visszament a palotához.

A tófenekén egy kagyló élt csendben, békésen. Minden éjjel előre haladt egy keveset. Szeretett gyönyörködni a finom színekben, amelyet a Hold fénye a vízre rajzolt, ezer meg ezer színárnyalatra bontva. Ugyanebben a tóban élt egy béka is, aki nem kevéssé volt büszke ugró-és énekesi képességére. Sokáig rá se hederített a kagylóra. Amikor azonban egyszer a kagyló elhaladt mellette, megkérdezte tőle:


- Mit csinálsz itt. Te néma csúnyaság?  - Kíváncsian figyelte a kagyló barna héját és széles lábait.

Péter és János felment a templomba,a délutáni imádkozás idejére,délután három órára.Arra vittek egy születése óta sánta férfit,akit napról napra

letettek a templomnak abba a kapujába,amelyet Ékes-kapunak hivtak,

hogy alamizsnát kérjen a templomba menőktől.

Amikor ez meglátta,hogy Péter és János be akar menni a templomba,alamizsnát kért tőlük.

Péter pedig Jánossal együtt rátekintett,és azt mondta:,,Nézz ránk!"

Az felnézett rájuk,remélve ,hogy kap tőlük valamit.Péter ekkor igy szólt hozzá:

,,Ezöstüm és aranyom nincsen,de amim van,azt adom neked:a názáreti

Jézus Krisztus nevében ,járj!"És jobbkezénél fogva felemelte,annak pedig

azonnal megerősödött a lába és a bokája,felugrott,talpra állt,és járt.

A mennybe megyek

A mennybe megyek

A vonat éppen befutott a pályaudvarra. A peronon egy kislány várt az "útipoggyászával", egy szatyorral, amelybe a tervezett utazásra egy kis ennivalót csomagolt be. A kicsi felszállt, és talált egy ülőhelyet egy még nem egészen teli fülkében. Kutatva nézett körül, és megnézte az utasokat, akik azonban mind idegenek voltak. Fáradt volt a hosszú várakozástól, és úticsomagját fejpárnának használta, hogy kissé kipihenje magát.

Az ember egykedvűen ballagott haza az orvostól. Kezeit zsebre vágva, nem nézett se jobbra, se balra, csak maga elé meredt szomorúan. Egyedül volt, nem tartozott senkihez, nem tartozott felelősséggel senki iránt. Ezért vette tudomásul olyan lakonikus nyugalommal a diagnózist: nem gyógyítható.

Nem 

fájt neki semmi, csak rótta az utcákat, a szemerkélő esőben, hideg, alattomos szélben. Épp csak a komfortérzet miatt hajtotta fel a gallérját. Vagy tán csak megszokásból.

„Aki által kegyelmet… kaptunk… akik közé tartoztok ti is, mint Jézus Krisztus elhívottai.” (Róma 1:5,6)

Nem olyan régen akadt meg a szemem a fent említett igén, és arra gondoltam, hogy milyen gyönyörűen elénk tárja az elfogadás üzenetét.

Az jutott eszembe, hogy amikor meghívnak minket egy rendezvényre vagy partira, az első kérdésünk az, hogy „Milyen ruhában menjek?” Legtöbben a következő választ szeretnénk hallani: „Gyere, ahogy vagy”.

„A kegyelem hozott el biztonságban idáig, és a kegyelem fog hazavezetni engem.”

Amikor John Newton papírra vetette ezeket a szavakat, a saját tapasztalatát írta le. Élete legnagyobb próbája jött el azon a napon, amikor eltemette feleségét. Nagyon szerette őt, és azért imádkozott, hogy az Úr előbb vegye magához, mint a feleségét. Azonban ez az imája válasz nélkül maradt.

Nagy volt a fájdalma, de szomorúságában megtalálta Isten gondoskodását. Később ezt írta: „A világ legnagyobb bankja sem tudna kárpótolni a veszteségemért.

Utazásaim során sokszor hallom a következőt: „A gyülekezetünk az idei évben a kegyelemre koncentrál.” Amikor ezt mondják, elgondolkodom: „Hát tavaly mivel foglalkoztatok? Na és jövőre mire fogtok koncentrálni?” Azt is szokták mondani, hogy a kegyelem nagyon fontos tan.

A kegyelem nem csupán egy fontos tan, hanem a kegyelem egy Személy. A neve Jézus Krisztus, Ő a kegyelem megtestesítője. Amikor a kegyelemről beszélünk, akkor Róla beszélünk.

A kegyelem a Krisztusban való életünk esszenciája.

 
Atyám, Jézus Krisztus nevében fohászkodom a család minden tagjáért, a szülő, és gyermek kapcsolatért, a családi kapcsolatok helyreállításáért, és megerősödéséért.

A reménység meg nem szégyenít, mert tudom, hogy kinek hiszek, a Te gondviselésed, és szereteted őrizze őket minden időben.

Védd és oltalmazd őket, a nehezteléstől, a gonosz mindentervétől, töltsd meg a szívüket az önzetlen szereteteddel, adj Uram nekik megbocsátó szívet, megértést és megelégedettséget egymás irányába. 

Segítségül hívlak Uram a nyomorúságuk idején, szabadulást kérek számukra, soha ne szakadjon meg közöttük a családi kötelék,szeressék és értékeljék egymást!

Az Óriáshegységben sok-sok holló él. És a sok holló között van egy kis hollógyerek, aki vidáman játszik a többiekkel.

Csakhogy egy napon minden megváltozik. A hollószülőknek új fészket kell építeniük, és nagyon sok a dolguk. Segít az egész hollórokonság - hollónagyszülők, hollóbácsikák, hollónénikék. A nagy szorgoskodás, buzgólkodás közepette nemigen jut idejük a kis hollógyerekkel törődni. Ez persze neki nagyon rosszul esik. Hol mérges, hol szomorú, hol csalódott - aztán megint mérgelődik, hogy kérdezzenek valamit a kis hollótól, az szemtelenül, dacosan válaszol.

Egy plüssmaci ült a játékbolt egyik polcán, és nagyon magányos volt. Volt a jobb kezén egy "60 fokon mosható" cédula, azt hitte ez a neve.

Mosható nagyon magányos volt, mert az összes játékot megvették mellőle, egyszer csak úgy gondolta elindul, hogy megtalálja az élet értelmét.

Először egy egérrel találkozott, megkérdezte tőle mi az élet értelme?

Az egér azt mondta:

Gyűjtögetni, hogy mindig tele legyen az éléskamra.

A gránátalma a konyhában sokoldalúan felhasználható, fogyaszthatjuk nyersen, illetve szörpöt, befőttet, lekvárt, sőt savanyúságot is készíthetünk belőle. Főtt és sült húsok mellé mártásként is adható.

100 gramm gyümölcs 83 kilokalóriát, 18,7 gramm szénhidrátot, 4 gramm rostot, 10 milligramm kalciumot, 12 milligramm magnéziumot, 36 milligramm foszfort, 236 milligramm káliumot, 3 milligramm nátriumot, 10 milligramm C-vitamint, 38 mikrogramm folátot, 7,6 milligramm kolint, 16,4 mikrogramm K-vitamint és 4 milligramm bétaszitoszterolt (növényi szterint) tartalmaz.

Egy tanár, minden diákjának azt a feladatot adta fel a következő hétre, hogy vegyenek egy karton dobozt és az elkövetkező héten minden egyes személyért aki bosszúságot okoz nekik, akiket nem szívlelnek és akiknek nem tudnak megbocsátani, tegyenek be a ládikóba egy barackot, melyre tegyenek egy címkét is az illető személy nevével.

Egy héten keresztül ezt a ládikót a hallgatóknak magukkal kellett cipelniük állandóan, otthonukba, az autójukba, az órákra, még éjszaka is ágyuk mellé kellett helyezniük azt.

Mindig tenni akartam valamit az Úr ügyéért – kezdi a beszélgetést a nyolcvanhat éves lelkipásztor, akit a Schweitzer Albert Református Szeretetotthonban látogattunk meg.

Figyeltelek, ahogy ma reggel felkeltél, és reméltem, hogy beszélni fogsz hozzám, még ha csak egy pillanatra is, de megkérdeznéd a véleményemet, vagy megköszönnéd azt jót, ami tegnap történt veled.

De észrevettem nagyon elfoglalt voltál.

Egyszer egy ideig várnod kellet, 15 percig tétlenül üldögéltél. Aztán láttam, beszélni akarsz velem, de te e helyett telefonhoz rohantál, és felhívtad egy barátod, hogy megtárgyaljátok a legújabb pletykákat.

A Református Tehetséggondozó Alapítvány Kuratóriuma és a Reformációi Emlékbizottság pályázatot hirdet a Kárpát-medence protestáns középiskolái számára.

A pályázat célja, hogy a pályázók pályaműveikkel kapcsolódjanak a Kárpát-medencei protestantizmus 500 éves iskolateremtő és iskolafenntartó, múltat és jelent összekapcsoló örökségéhez.

Mindez legyen méltó a reformáció fél évezredes történetének ünnepléséhez, amely az állandóan megújuló, egyszersmind gyökereit ismerő és kutató folyamatnak is része. 

A pályamunkák beérkezési határideje: 2016.

- Idefigyelj – mondta komoran -, ha egyszer megígérted valakinek, hogy ekkor és ekkor itt vagy amott leszel, és nem vagy ott időben, csak két mentséged lehet: meghaltál, vagy olyan beteg vagy, hogy mozdulni se tudsz! Hogy nem haltál meg, azt látom. Nos, mi a betegség, hadd hívjam a doktort?!

Elmondtam neki szorongva ott a sötétben, hogy mi történt. Nagyapám szó nélkül végighallgatott. Mikor aztán kifogytam a szóból, megszólalt. Súlyos, lassú beszéddel.

- Idefigyelj – mondta.

Valahol a hegyek között bagoly kiáltott. Tódornak, a szénégetőnek csontos, fekete markában megmozdult a hosszú hegymászóbot, s kormos vége beletúrt a zsarátnokba. Szikrák pattannak.

– Ha bolondot járat velem, Istene ne legyen… – morogta sötéten, s szénporos, fekete arcában mélyek voltak a barázdák, s fenyegetőek. A másik kettő szótlanul ült mellette a rönkön. Nem volt más hely, ahova ülhettek volna a csatakos őszi erdőgerincen, így hát ott ültek szorosan egymás mellett az egyetlen rönkön, hogy valamennyiüket érhesse a tűz melege.

 Egy leány panaszkodott az édesapjának, hogy rosszul mennek a dolgai. Belefáradt az állandó eredménytelen harcba. Nem tudta, hogyan menjen tovább az életében, mert kimerültnek érezte magát. Úgy tűnt számára, hogy valahányszor megold egy problémát, mindig új probléma jelenik meg életében.
Édesapja szakács volt. Kézenfogta őt és elvitte a munkahelyére.Fogott három fazekat és vizet forralt bennük. Amikor forrni kezdett a víz, az egyikbe sárgarépát, a másikba tojást és a harmadikba kávészemeket rakott.

Egy gyermeki lélek, miután felkészítették, hogy a Földre szülessen, megkérdezte Istent:

-Azt mondták nekem, hogy holnap a Földre küldenek. Hogyan fogok ott élni, ha kicsi és védtelen leszek?

Isten így felelt:

-Angyalokat választottam ki a számodra, köztük egy nagyon különlegeset. Ő várni fog  és gondoskodik rólad.

-Itt a mennyben nem kell semmi mást tennem, csak énekelek és nevetek, ez a két dolog elegendő, hogy boldog legyek.

Akkor legyél ápoló, ha ismered a türelmet, ha másoknál benned sokkal több a szeretet, jut belőle annak is, ki út közben elesett, s hogy felálljon ahhoz az kell, hogy Te felemeld, nyújtsd felé a kezedet...

Bátorítsd a szenvedőt, akarja a gyógyulást, lássa a hitedet, akkor is ha magadban már feladtad

az egészet, de a beteg ember reményét Te magad el ne vedd, s mindezt minden nap, úgy kell megtenned... érezze benned az őszinteséget...

Egy szép napon gondtalanul sétálsz az utcán szeretteddel, az egyik pillanatban összeesik, mit teszel hirtelen zavarodban? Lehajolsz, szólítgatod, finoman pofozgatod, nem reagál (fél perc).

Mit teszel?

Bizonytalanul megnézed lélegzik-e, van-e pulzusa, de nincsen (már 2 perc). Mit teszel?

Hívod a mentőket, amire zavarodba kinyögöd hol is vagy (már 4 perc).

Ezután mit csinálsz? Újra éleszted? De hogyan? Tétovázol, hogy is állj neki, de rászánod magad, leveszed a ruháit, hogy a mellkasához jobban hozzáférj és elkezdenél valamit, de már későn.

Áldott a mi Urunk Jézus Krisztus Istene és Atyja, aki megáldott minket mennyei világának minden lelki áldásával a Krisztusban. Mert őbenne kiválasztott minket magának már a világ teremtése előtt, hogy szentek és feddhetetlenek legyünk előtte szeretetben. Előre el is határozta, hogy fiaivá fogad minket Jézus Krisztus által, akarata és tetszése szerint, hogy magasztaljuk dicsőséges kegyelmét, amellyel megajándékozott minket szeretett Fiában.

Az ÚR az én pásztorom, nem szűkölködöm. 

Füves legelőkön terelget, csendes vizekhez vezet engem. 

Lelkemet felüdíti, igaz ösvényen vezet az ő nevéért. 

Ha a halál árnyéka völgyében járok is, nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy: vessződ és botod megvigasztal engem. 

Asztalt terítesz nekem ellenségeim szeme láttára. Megkened fejemet olajjal, csordultig van poharam. 

Bizony, jóságod és szereteted kísér életem minden napján, és az ÚR házában lakom egész életemben.

Állapotbeli kötelességeink vállalása!

A betlehemi istállótól nem messze van egy barlang, ahová a hagyomány szerint, a Heródes elöl menekülő szentcsalád útjukat megszakítva félrevonultak, hogy Mária megszoptassa Szent Fiát.

Világtörténelmi események, a megváltásunk nagy pillanatai zajlanak, menekül az éppen csak közénk jött Istenember, de Mária egy pici időt kér mert a kis Jézusnak ennie kell, talán tisztába is kellett tennie. Mária tudja és teszi is a maga dolgát szépen, csendesen Betlehemben is, de 33 évvel később Jeruzsálemben is.

Áldd meg, Úristen számunkra ez évet,

Hogy magasztaljon Téged minden ének,

És áldásodat a lelkünk érezve,

Feljusson az égbe!

Szentlelked legyen mindenben vezérünk,

Tanácsadónk és irányítónk nékünk.

Ne legyen bennünk rosszra hajló lélek,

Csak amely él Érted!

Az igazmondás, tisztelet és hála

Szívünkben leljen örökös lakásra,

Hiábavaló dolgoktól óvjon meg

Megmentő kegyelmed!

Abban a nehéz órában, amikor Szent József megtudta, hogy családjával menekülnie kell Heródes gonoszsága elől, az angyal a szamarat is felébresztette az istállóban. „Kelj föl! – mondta neki a magasból az angyal –, Szűz Máriát urával most Egyiptomba fogod vinni!”

 A szamárnak ez egyáltalán nem tetszett. Nem volt valami jámbor szamár, sőt egy kissé inkább csökönyös. „Nem tudsz erről magad gondoskodni? – kérdezte bosszúsan. – Neked szárnyaid vannak, nekem meg mindent a hátamon kell cipelnem.

 Ha tehát feltámadtatok a Krisztussal, azokat keressétek, amik odafent vannak, ahol a Krisztus van, aki az Isten jobbján ül.  Az odafennvalókkal törődjetek, ne a földiekkel.  ert meghaltatok, és a ti életetek el van rejtve a Krisztussal együtt az Istenben.  Mikor Krisztus, a mi életünk megjelenik, akkor vele együtt ti is megjelentek dicsőségben. 

 Öljétek meg tehát tagjaitokban azt, ami csak erre a földre irányul: a paráznaságot, a tisztátalanságot, a szenvedélyt, a gonosz kívánságot és a kapzsiságot, ami bálványimádás,  mert ezek miatt haragszik Isten.

A nevetés régóta mozgatja az orvosok fantáziáját, hiszen számos kedvező, bár nagyon nehezen bizonyítható hatást tulajdonítanak neki.

A legtöbb orvos a pozitív gondolkodást, a bizakodó életszemléletet, a jó társaságban eltöltött időt, az egészséges kikapcsolódást egyértelműen gyógyerejűnek tartja. A felsorolt körülményekkel pedig kéz a kézben jár a nevetés. A kérdés már csak az, a nevetés önmagában is gyógyít-e? Mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás: azért gyógyulunk, mert nevetünk, vagy azért nevetünk, mert gyógyulunk?

Legyek bármennyire rugalmas és kalandvágyó is, az ilyen mértékű változások mindenkit megviselnek. Engem is.

Ahogy hajtogatom a ruháimat, eszembe jutnak a nagy újrakezdők a Bibliából. József, akit testvérei eladnak, és Egyiptomban kell új életet kezdenie.

A vendégek érkezése előtti egy-másfél nap (ha jut ennyi kegyelmi idő) a pánikszerű rendrakásról szól, ami leginkább azt jelenti, hogy a természetes, organikus káoszt alkotó dolgaimat eleinte valamilyen tulajdonságuk alapján csoportosítva rendezem el. 

Ha elfáradtam a csoportosítgatásban, rendezgetésben, akkor már csak pár határozott mozdulat az asztalon, a tálalószekrényen, a konyhapulton, és aki bújt, aki nem, kacatjaim pár napra dobozokba kényszerülnek.