Egy olyan igazságról szeretnék mesélni nektek, ami megváltoztatta az életemet. Nem számít hányszor hallottam, írtam, vagy tanítottam róla, a megértés, amit Isten adott nekem ezzel kapcsolatban, mindig ámulatba ejt és bátorít.

Hiszem, hogy veled is így lesz, ha valóban megérted és magadévá teszed ezt a kijelentést: újjászületett keresztényként, a szíved a világmindenség Istenének lakhelye!

Galambos bácsi nagyon beteg volt. Tudta ezt ő is, és magában le is számolt az élettel. A felesége mégis végtelen gondossággal ápolta.

- Nem kell ez már - mondogatta az öreg, - úgyis elmegyek nemsokára.
Ha az asszony ilyenkor ellenkezett vele, csak legyintett. - Kár beszélni róla.

Galambosék kettesben éltek. Volt ugyan két lányuk, de az egyik Kanadába ment férjhez, és bár küldött néha egy-egy levelet, évek óta nem látták. A másik lány, igaz, Magyarországon lakott, de nem törődött a szüleivel, még csak nem is telefonált soha.

Várva vártam az URat, és ő lehajolt hozzám, meghallotta kiáltásomat. 

 Kiemelt a pusztulás verméből, a sárból és iszapból. Sziklára állította lábamat, biztossá tette lépteimet. 

 Új éneket adott a számba, Istenünknek dicséretét. Sokan látják ezt, félik az URat, és bíznak benne. 

 Boldog ember az, aki az ÚRba veti bizodalmát, nem igazodik a kevélyekhez és az elvetemült hazugokhoz. 

 URam, Istenem

 Valami elveszett ebből a világból...

  ...... ........... .....

Gyerekkoromban sokat láttam őket hazafelé jönni a hegyről. Hárman - négyen de néha egyedül is jöttek, hátukon hatalmas köteg gallyal, aminek roppant súlya csak kissé előredőlve volt viselhető.

Nagymamámék szomszédjában lakott egyikük, egy hegyoldalba vájt kis házban.

A hegy felől egy hosszú, keskeny kőlépcső vezetett a házhoz.

De a híre annál jobban terjedt, és nagy sokaság gyűlt össze, hogy hallgassák, és meggyógyítsa őket betegségeikből.  Ő azonban visszavonult a pusztába, és imádkozott. 

 Amikor az egyik napon tanított, és ott ültek a farizeusok és törvénytudók, akik Galilea és Júdea különböző falvaiból, továbbá Jeruzsálemből jöttek, az Úr ereje gyógyításra indította őt.

Mi voltunk az egyetlen család az étteremben. Eriket beraktam egy etetőszékbe, és megjegyeztem magamnak, milyen csendben eszik minden vendég. Néhányan halkan beszélgettek.

Erik hirtelen örömteli kiáltást hallatott...
,,Szia!" - mondta, miközben pufók kezeivel a szék tálcáját püfölte. Szemei az izgatottságtól kikerekedve, száján azzal az imádnivaló fogatlan mosollyal, hevesen integetett.

Próbáltam megtalálni hirtelen örömének forrását. Sikerült.

A lelki ajándékokra nézve pedig, testvéreim, nem szeretném, ha tudatlanok lennétek.  Tudjátok, hogy amikor pogányok voltatok, ellenállhatatlanul vitt és sodort valami benneteket a néma bálványokhoz.  Ezért tudtotokra adom, hogy senki sem mondja: "Jézus átkozott", aki Isten Lelke által szól; és senki sem mondhatja: "Jézus Úr", csakis a Szentlélek által.  A kegyelmi ajándékok között ugyan különbségek vannak, de a Lélek ugyanaz.

A Csendes-óceán távoli szigetein, a Nurabandi szigeten és a mellette lévő

Az itteni szigeteken a tehenek jelentették a szokásos jegyajándékot. A legszebb lányokért négy, nagyon ritkán öt tehenet is ajánlottak. Miközben Johnny Lingo Nurabandi legdörzsöltebb kereskedője volt, Sarita apját Kiniwata leggyengébb képességű kalmárjának ismerték. Sam Karoo úgy döntött három tehenet fog kérni lányáért és kettőhöz ragaszkodik, míg Johnny meg nem adja az egyet.

Csak akkor értettem meg, hogy valójában miért is nevezik sok vidéken a lumbágót boszorkánylövésnek, amikor engem is eltalált.

Hirtelen jött, alattomosan támadott hátba. Egy – látszatra – hétköznapi mozdulat, és már nem tudtam kiegyenesedni. Ha megpróbáltam, szinte úgy éreztem, hegyes nyíl állt belém, ráadásul járni nem, csak araszolni tudtam, azt is csak a falak meg a bútorok mentén.

Nem volt mit tenni, valahogy el kellett jutnom a háziorvosomhoz, hogy mielőbb szabadítson meg ettől a testet, lelket egyaránt megnyomorító érzéstől, a fájdalomtól.

Miután ettek, így szólt Jézus Simon Péterhez: "Simon, Jóna fia, jobban szeretsz-e engem, mint ezek?" Ő pedig így felelt: "Igen, Uram, te tudod, hogy szeretlek téged!" Jézus ezt mondta neki: "Legeltesd az én bárányaimat!"  Másodszor is megszólította: "Simon, Jóna fia, szeretsz-e engem?" Ő ismét így válaszolt: "Igen, Uram, te tudod, hogy szeretlek téged." Jézus erre ezt mondta neki: "Őrizd az én juhaimat!" Harmadszor is szólt hozzá: "Simon, Jóna fia, szeretsz-e engem?" Péter elszomorodott, hogy harmadszor is megkérdezte tőle: szeretsz-e engem?

Elveszíteni egy barátot, megsiratni, eltemetni. Figyelni a csöndre, ami ilyenkor átöleli az embert. Aztán fülelni egy hangra, ami megszólal mellettünk, s azt mondja: "Vigyázzatok mindenkire. Az élet olyan nagyon szép!". Vujity Tvrtko most téged is beavat abba, hogy őt ki tanította meg a legfontosabbra.

A csendnek olykor gyönyörű a hangja. Hallgatni mindazt, amit nem hallunk, csak érzünk. Weisz Fannitól tudom mindezt. Amióta ismerem, azóta figyelem a csendet. Mert akinek nincs hallása, annak a szemei, a mosolya minden elárul, az ölelése erőt adhat.

Háborús időkben gyakran lehetünk tanúi az igaz, önfeláldozó barátság példájának.

Egy ilyen történet két elválaszthatatlan jó barátról szól az első világháborúban.

Együtt jelentkeztek a hadseregbe, együtt vettek részt a kiképzésen, együtt mentek hajón külföldre, és egymás mellett küzdöttek a fronton.

Az egyik támadás alkalmával az egyikük a szögesdróttal borított mezőn olyan súlyosan megsebesült, hogy nem tudta visszavonszolni magát a lövészárokba.

Akkor Péter odament Jézushoz, és ezt kérdezte tőle: "Uram, hányszor vétkezhet ellenem az én atyámfia úgy, hogy én megbocsássak neki? Még hétszer is?" Jézus így válaszolt: "Nem azt mondom neked, hogy hétszer, hanem még hetvenszer hétszer is.  Ezért hasonló a mennyek országa egy királyhoz, aki számadást akart tartani szolgáival.  Amikor hozzákezdett, vittek eléje egy szolgát, aki tízezer talentummal volt adósa.

Jézus így válaszolt: "Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam.  Ha ismernétek engem, ismernétek az én Atyámat is: mostantól fogva ismeritek őt, és látjátok őt."  Fülöp így szólt hozzá: "Uram, mutasd meg nekünk az Atyát, és az elég nekünk!"  ézus erre ezt mondta: "Annyi ideje veletek vagyok, és nem ismertél meg engem, Fülöp? Aki engem lát, látja az Atyát. Hogyan mondhatod te: Mutasd meg nekünk az Atyát?

Apa és fia sétálnak az erdoben. A fiú hirtelen megbotlik és éles fájdalmat érezve felkiált:

- Áúúúúúúúúú.
Meglepetésére hangot hall a hegy gyomrából:
- Áúúúúúúúúú

Kíváncsiságtól futve a hang irányába kiált:
- Ki vagy te?
De az egyetlen válasz, ami érkezik:
- Ki vagy te?

Méregbe gurul a fiú, és ezt kiáltja:
- Gyáva vagy!
És a hang visszaszól:
- Gyáva vagy!

A fiú ránéz az apjára és megkérdezi:
- Apa, mi folyik itt?

- Fiam, figyelj csak!

Amikor Jézus leült a templomi persellyel szemben, nézte, hogyan dobja a pénzt a sokaság a perselybe. Sok gazdag sokat dobott bele,  egy szegény özvegyasszony pedig odamenve beledobott két fillért, azaz egy krajcárt.  Jézus odahívta tanítványait, és ezt mondta nekik: "Bizony, mondom néktek, hogy ez a szegény özvegyasszony mindenkinél többet dobott a perselybe.  Mert mindannyian fölöslegükből dobtak, ő azonban szegénységéből mindazt beledobta, amije csak volt, az egész vagyonát."

Mk 12,41-44.

  Isten két dobozt adott nekem, és azt mondta :

-

A fekete dobozba gyűjtsd bánatodat és a minden örömödet az arany dobozba.

Megfogadtam amit mondott, így mindkét dobozba gyűjtögettem, ahogy kérte. Az arany doboz napról napra nehezebb lett, de a fekete egyre könnyebb. Kíváncsiságból kinyitottam a fekete dobozt, hogy megtudjam az okát.

A doboz alján találtam egy lyukat, melyen a bánat kipotyogott.

Megmutattam Istennek a lyukat és eltűnődtem,
- Kíváncsi vagyok, hogy hova tűntek belőle a bánataim !

A lehűlés kellemetlen a szervezetnek, lelkünket, testünket egyaránt megviseli, ezért ha nem akarunk hideg kezeket és lábakat, ajánlatos melegebb ruhákba bújni. Hogy ne tűnjünk kitömött szürke hóembernek, figyeljünk oda, mit mivel társítunk, csempésszünk apró színes dolgokat az öltözetünkbe.

Sokkal kellemesebb olyan emberrel találkozni, aki nem csupa szürke, fekete és sötét színű ruhákban jár. Csak azért, mert itt van az ősz, ne felejtsük ki a színeket ruhatárunkból, és az évszaknak megfelelően, rétegesen öltözzünk.

Egyszer estefelé, amikor Dávid fölkelt a fekhelyéről, és a királyi palota tetején sétált, meglátott a tetőről egy asszonyt, aki éppen fürdött. Az asszony igen szép termetű volt.  Dávid elküldött, és kérdezősködött az asszony felől. Ezt mondták neki: Betsabé ez, Eliám leánya, a hettita Úriás felesége. 4 Akkor követeket küldött Dávid, és magához vitette őt. Az asszony bement hozzá, ő pedig vele hált, aki éppen azelőtt tisztult meg tisztátalanságából.

A férfi lánya megkérte a papot, hogy jöjjön el imádkozni az apjával. Amikor a pap megérkezett, látta, hogy a férfi az ágyban fekszik, a feje két párnával feltámasztva, az ágya mellett pedig egy üres szék.

A pap azt hitte, hogy szóltak az idős embernek az ő látogatásáról.

Biztosan várt már engem - szólt.

,,Nem, kicsoda ön?"

,,Én vagyok az új segédlelkész a parókián - válaszolt a pap. ,,Amikor megláttam az üres széket, azt gondoltam, biztosan tudta, hogy jövök."

,,Ja, igen, a szék" - szólt az ágyhoz kötött beteg.

Testvéreim, ne legyetek sokan tanítók, hiszen tudjátok, hogy súlyosabb ítéletben lesz részünk.  Mert sokat vétkezünk mindnyájan: de ha valaki beszédében nem vétkezik, az tökéletes ember, meg tudja fékezni az egész testét.  Ha a lovak szájába zablát vetünk, hogy engedelmeskedjenek nekünk, egész testüket irányíthatjuk.  Íme, a hajókat, bármilyen nagyok, és bármilyen erős szelek hajtják is őket, egy egész kis kormányrúddal oda lehet irányítani, ahova a kormányos akarja.

Éjszaka volt. Az ember a kunyhójában aludt, mikor hirtelen fény töltötte be a szobát és megjelent Isten. Az Úr azt mondta neki, hogy el kell végeznie egy feladatot, és odavezette egy hatalmas sziklához, ami a kunyhóval szemközt volt.

Az Úr elmagyarázta az embernek, hogy a hatalmas sziklát teljes erejéből kell tolnia. Így hát az ember ezt tette nap, mint nap. Több éven keresztül reggeltől estig küszködött a kővel, nekifeszült a hátával, a vállával a nagy szikla hideg felszínének, és teljes erejéből nyomta.

 URam, nem fuvalkodik fel a szívem, nem kevély a tekintetem. Nem törekszem arra, ami túl nagy és elérhetetlen nekem. 

 Inkább csitítottam, csendesítettem lelkemet, mint anya a gyermekét. Mint a gyermek, olyan most a lelkem. 

 Bízzál, Izráel, az ÚRban most és mindörökké!

Zsolt 131.

TÖREKEDJ A CSENDRE

A Krisztus békessége uralkodjék a szívetekben, hiszen erre vagytok elhíva az egy testben.

Isten őriző keze

A hit a legdrágább kincs,.

mit meglelhet az ember.

Fénylőbb a gyémántnál is,

beragyogja a lelket.

Reménységet sugároz,

a sötétben világít.

Hozzáköt a forráshoz,

a jó útra irányít.

Hol nincs gyötrő félelem,

bizonytalan holnaptól.

Vezérel az értelem,

megvédelmez a bajtól.

Isten őriző keze,

tárva óvón felettünk.

Bízva mindenkor benne,

békességre lelhetünk.

Ő fiát adta értünk,

végtelen szeretettel.

Mert csak én tudom, mi a tervem veletek - így szól az ÚR -: békességet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövőt adok nektek.  Ha segítségül hívtok, és állhatatosan imádkoztok hozzám, akkor meghallgatlak benneteket.  Megtaláltok engem, ha kerestek és teljes szívvel folyamodtok hozzám.  Megtaláltok engem - így szól az ÚR -, jóra fordítom sorsotokat, összegyűjtlek benneteket minden nép közül és minden helyről, ahová szétszórtalak - így szól az ÚR -, és visszahozlak erre a helyre, ahonnan fogságba vitettelek benneteket.

Ezután Jerikóba ért Jézus, és áthaladt rajta.  Élt ott egy Zákeus nevű gazdag ember, aki fővámszedő volt.  Szerette volna látni, hogy ki az a Jézus, de kistermetű lévén, nem láthatta a sokaságtól.  Ezért előre futott és felmászott egy vadfügefára, hogy lássa őt, mert arra kellett elmennie.  mikor Jézus odaért, felnézett, és így szólt hozzá: "Zákeus, szállj le hamar, mert ma a te házadban kell megszállnom."  Ekkor sietve leszállt, és örömmel befogadta.

 De az Úristen kiáltott az embernek, és ezt kérdezte: Hol vagy? (1Mózes3:9)

Miután Ádám és Éva bűnbe estek, meghallották az Úr hangját, aki a kertben sétált. Mit tettek? Elrejtőztek jelenléte elől.

Isten szeretné, ha megtanulnánk valamit a bűntudattal kapcsolatban: a bűntudat miatt elrejtőzünk Előle, pedig Ő azért jön, hogy közösségben legyen velünk. A bűntudat miatt úgy érezzük, hogy kiestünk a látóteréből. A bűntudat miatt félünk Tőle, miközben a legbiztonságosabb és legvigasztalóbb hely a világon: az Ő jelenléte.

Ekkor az egész közösség elkezdett hangosan jajveszékelni, és sírt a nép egész éjjel.  Izráel fiai mindnyájan zúgolódtak Mózes és Áron ellen. Ezt mondta nekik az egész közösség: Bárcsak meghaltunk volna Egyiptomban, vagy halnánk meg itt a pusztában!  Miért akar bevinni minket az ÚR arra a földre? Azért, hogy fegyvertől hulljunk el, asszonyaink és gyermekeink pedig prédára jussanak?

Titeket is életre keltett, akik halottak voltatok vétkeitek és bűneitek miatt,  amelyekben egykor éltetek e világ életmódja szerint; igazodva a levegő birodalmának fejedelméhez, ahhoz a lélekhez, amely most az engedetlenség fiaiban működik.  Egykor mi is mindnyájan közöttük éltünk testünk kívánságaival, követtük a test és az érzékek hajlamait, és a harag fiai voltunk emberi természetünk szerint, éppenúgy, mint a többiek.  De Isten, gazdag lévén irgalomban, az ő nagy szeretetéért, amellyel minket szeretett,  minket is, akik halottak voltunk a vétkek miatt, életre keltett a Krisztussal együtt - kegyelemből van üdvösségetek!

Bölcs tanács

Jézus mondja:  "Ti vagytok a világ világossága. Nem rejthető el a hegyen épült város.  A lámpást sem azért gyújtják meg, hogy a véka alá, hanem hogy a lámpatartóra tegyék, és akkor világít mindenkinek a házban.  Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat."

Mt 5,14-16.

 De most így szól az ÚR, a te teremtőd, Jákób, a te formálód, Izráel: Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy! 

 Ha vízen kelsz át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok nem sodornak el. Ha tűzben jársz, nem perzselődsz meg, a láng nem éget meg. 

 Mert én, az ÚR, vagyok a te Istened, Izráel Szentje, a te szabadítód! Kárpótlásul adom érted Egyiptomot, Etiópiát és Szebát adom helyetted. 

 Mivel drágának tartalak, és becsesnek, mivel szeretlek, azért embereket adok helyetted, életedért nemzeteket. 

 Ne félj, mert én veled vagyok!

 Emlékezzetek tehát arra, hogy ti egykor pogányok voltatok, úgynevezett körülmetéletlenek a körülmetéltek szerint, akik viszont azért nevezik magukat így, mert testükön emberkéz által körül vannak metélve.  Ti abban az időben Krisztus nélkül éltetek, Izráel közösségétől elkülönítve, és mint az ígéret szövetségein kívül álló idegenek, reménység nélkül és Isten nélkül éltetek a világban.

Dávid tanítókölteménye. Boldog, akinek hűtlensége megbocsáttatott, vétke eltöröltetett. 

 Boldog az az ember, akinek az ÚR nem rója fel bűnét, és nincs lelkében álnokság. 

 Míg hallgattam, kiszáradtak csontjaim, egész nap jajgatnom kellett. 

 Mert éjjel-nappal rám nehezedett kezed, erőm ellankadt, mint a nyári hőségben. 

 Megvallottam neked vétkemet, bűnömet nem takargattam.

A szelídgesztenye (Castanea sativa Mill.) a bükkfafélék családjába tartozó őshonos növényünk.

A vadgesztenye (Aesculus hippocastanum), más nevén lógesztenye, vagy fehér bokrétafa Elő-Ázsiából, a Balkánon keresztül került Hazánkba.

- Szelídgesztenye hasznosítása -

Már a rómaiak is előszeretettel fogyasztották, mivel beltartalmi értékeinek köszöntetően a szelídgesztenye fogyasztása teljes mértékben pótolni tudja a  étkezésünkből a gabona-, a dióféléket és a burgonyát.

Hálát adok az én Istenemnek, valahányszor megemlékezem rólatok,  és mindenkor minden könyörgésemben örömmel imádkozom mindnyájatokért,  mert közösséget vállaltatok az evangéliummal az első naptól fogva mind a mai napig.  Éppen ezért meg vagyok győződve arról, hogy aki elkezdte bennetek a jó munkát, elvégzi a Krisztus Jézus napjára.  Így kell gondolkoznom mindnyájatokról, mert szívemben hordozlak titeket, mivel fogságomban is, az evangélium védelme és megerősítése közben is mindnyájan együtt részesültök velem a kegyelemben.

Életünk ajándék, nem mi teremtettük önmagunkat, hanem Isten adta létünket. Ezért nem csinálhatunk vele azt, amit akarunk. Ha úgy akarjuk birtokolni létünket, hogy elfelejtjük az adományozót, súlyos következményekkel számolhatunk.

A mai ember nem Istenből, hanem Isten helyett akar élni. Mintha Isten útban lenne neki. Csak akkor veszi észre, hogy valami baj van, amikor személytelennek és gépiesnek érzi az életet. Nem véletlen, mert ha Istent kizárjuk, akkor vele együtt a személyes jelleget is kizárjuk.

Nagy volt az örömöm az Úrban, hogy végre felbuzdultatok a velem való törődésre. Mert gondoskodtatok volna, de nem volt rá alkalmatok. Nem a nélkülözés mondatja ezt velem, mert én megtanultam, hogy körülményeim között elégedett legyek. Tudok szűkölködni és tudok bővölködni is, egészen be vagyok avatva mindenbe, jóllakásba és éhezésbe, a bővölködésbe és a nélkülözésbe egyaránt.

Azután áthajóztak a gadaraiak földjére, amely Galileával átellenben fekszik.  Amikor partra szállt, a város felől szembejött Jézussal egy ember, akiben ördögök voltak. Már régóta nem vett magára ruhát, és nem házban lakott, hanem sírboltokban.  Amikor meglátta Jézust, felkiáltott, leborult eléje, és hangosan ezt mondta: "Mi közöm hozzád Jézus, a magasságos Isten Fia?

Közel volt a zsidók húsvétja, Jézus is felment Jeruzsálembe.  A templomban találta az ökrök, juhok és galambok árusait, és az ott ülő pénzváltókat.  Ekkor kötélből korbácsot csinált, és kiűzte őket, valamint az ökröket és a juhokat is a templomból. A pénzváltók pénzét pedig kiszórta, az asztalokat felborította,  és a galambárusoknak ezt mondta: "Vigyétek ezeket innen: ne tegyétek az én Atyám házát kalmárkodás házává!"

Jn 2,13-16.

Amikor továbbhaladtak, betért Jézus egy faluba, ahol egy Márta nevű asszony a házába fogadta.  Volt ennek egy Mária nevű testvére, aki leült az Úr lábához, és hallgatta beszédét.  Márta pedig teljesen lefoglalta magát a sokféle szolgálattal. Ezért előállt Márta, és így szólt: "Uram, nem törődsz azzal, hogy a testvérem magamra hagyott a szolgálatban? Mondd hát neki, hogy segítsen!"  Az Úr azonban így felelt neki: "Márta, Márta, sok mindenért aggódsz és nyugtalankodsz,  pedig kevésre van szükség, valójában csak egyre.

Megbocsájtva

Esős nyár ígérkezett. Hamarosan be is váltotta az ígéretet, s olyan sokszor elmosta a vidám napsütést.

A fülemüle fiókák összebújva várták az eső végét a fészekaljban. A kicsi fészekben sokszor az énekszó helyett civakodás hallatszott. A szülők szomorkodtak emiatt.

Alfonz fülemüle különlegesebb volt a többinél, tollazata is szebb volt, de az éneke még annál is szebb. Aki csak hallotta vagy csodálta, vagy irigyelte.

Megérkezett a pollenszezon, ám a nagyja még hátravan azoknak, akiknél erőteljes allergiás tüneteket okoz a parlagfű virágzása.

Magyarországon minden negyedik embernél vált ki túlérzékenységi reakciót valamilyen anyag (növényi pollen, poratka, állatszőr, étel, napsugárzás, fémtárgy stb.). Az allergiások többsége a köznyelvben szénanáthaként emlegetett allergiás náthában érintett.

Út a könnyű náthától a befulladásig

A látszatra nem súlyos, ám a közérzetet és az életminőséget egyaránt hátrányosan befolyásoló, olykor heteken át tartó orrfolyást, köhécselést, könnyezést komolyan kell venni, vagyis kezeltetni kell, ugyanis – ellenkező esetben – a felső légúti irritáció következtében kialakul a tüdőbe vezető főbb légutak – elsősorban a hörgők – krónikus gyulladásos megbetegedése, az asztma.

Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt;  és Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.  Egyébként pedig, testvéreim, ami igaz, ami tisztességes, ami igazságos, ami tiszta, ami szeretetreméltó, ami jóhírű, ha valami nemes és dicséretes, azt vegyétek figyelembe!

- Az a rossz - mondta -, hogy Galambos bácsinak elment az életkedve. Mindig akkor van baj, ha a beteg feladta a küzdelmet. Majd hozzátette:

- Az élni akarás a legjobb orvosság.

Az egyik nap Galambos bácsi maga mellé ültette a feleségét.

- Elmegyek, anyjuk. Nincs már nekem miért élnem.

Galambos néni megfogta a férje lesoványodott, vékony kezét, és ránézett az öregre.

Egyszer, egy konferenciánkon felhívtam egy csapat kisgyereket a színpadra, hogy szemléltessek velük egy fontos dolgot. Mindegyikük kapott tőlem egy ajándékot, amit habozás nélkül elfogadtak. Sokan megköszönték, sőt néhányuk még azt is mondta, hogy szeret.

Ezek a kicsik szabadon elfogadták az ajándékaimat. Egyikük sem mondta: „Én nem érdemlem meg. Ezen a héten nem voltam elég jó, így nem fogadhatom el.” Egyikük sem nézett rám furán, hogy vajon miért adok neki valamit.

A ló fehér volt, mint az angyalok szárnya, mint a legtisztább hó, bár - ha ez nagy néha, viccként szóba került, megjegyezték -, nem a "fehér ló fia", csak egy amolyan hétköznapi, szürke kancáé.

A gazdája azonban meglehetősen kedvelte, annak ellenére, hogy törékenyebb, kecsesebb volt a többinél, ezáltal kevésbé strapabíró, kevésbé terhelhető.

Azért végezte a dolgát, rendesen. Ha megpakolták a kocsit, húzta, inaszakadtáig, ha a hátára halmozták a rakományt, azt is eltűrte, zokszó nélkül.

Áldjad, lelkem, az URat! URam, Istenem, igen nagy vagy, fenségbe és méltóságba öltöztél,  világosságot vettél magadra, mint egy köpenyt. Ő az, aki sátorként feszítette ki az eget,  palotáját a vizek fölé építette, a felhőket tette kocsijává, szelek szárnyán jár. 

 A szeleket tette követeivé, a lángoló tüzet szolgájává. 

 Szilárd alapokra helyezte a földet, hogy soha meg ne inogjon. 

Mély vizekkel borítottad be, mint valami öltözettel, a hegyeken is állt a víz. 

 Dorgálásodra lefutottak, mennydörgő szavadra elszéledtek. 

 A hegyek fölemelkedtek, a völgyek lesüllyedtek oda, ahol helyet készítettél nekik. 

Határt szabtál nekik, nem léphetik át, nem önthetik el újból a földet. 

 Te fakasztasz forrásokat a völgyekben, hogy folydogáljanak a hegyek között. 

 Megitatnak minden mezei vadat, a vadszamarak csillapíthatják szomjukat. 

 Fölöttük laknak az égi madarak, sűrű lombok között énekelnek. 

 Megöntözöd onnan fentről a hegyeket, alkotásaid gyümölcsével jól tartod a földet. 

 Füvet sarjasztasz az állatoknak, növényeket a földművelő embernek, hogy kenyeret termeljen a földből,  és bort, ami felvidítja az ember szívét, és ragyogóbbá teszi arcát az olajnál, a kenyér pedig erősíti az ember szívét. 

 Jóllaknak az ÚR fái is, a Libánon cédrusai, melyeket ő ültetett,  ahol fészket raknak a madarak, és a ciprusfákon gólya lakik. 

 A magas hegyeken a zergék, a sziklákon a mormoták találnak búvóhelyet. 

 Te alkottad a holdat, hogy jelezze az ünnepeket, és a napot, amely ismeri pályáját. 

 Ha sötétséget támasztasz, éjszaka lesz, amikor nyüzsög az erdő mindenféle vadja,  az oroszlánok zsákmányért ordítanak, sürgetve Istentől eledelüket. 

 Ha felragyog a nap, visszahúzódnak, és tanyáikon heverésznek. 

 Az ember munkába indul, és dolgozik egészen estig. 

 Milyen nagy alkotásaidnak száma, URam!

Én Uram, én Istenem!

Áldalak Téged én Uram, én Istenem,

hozzád száll imám, ha a hajnal dereng

Oszlik az éjszaka sűrű sötétsége,

Fenséges Lényed, a szívem reménysége.

A Te öltözeted fény, világosság,

vizeken építed égi szép palotád.

Felhőid szekerén, s a szelek szárnyán jársz,

szolgáiddá tetted tüzek lobogását.

Általad e világ annyi sok szépsége,

földünk drága kincse, vagyona értéke.

Te adod értelmét, célját az életnek,

hogy utat mutasson, elküldted követed.

Minden tettünkért felelni kell

Egyszer egy birodalom rendjének örei tolvajokat üldöztek, akik a nagy szent, Manduka Muni házában kerestek menedéket.

A bölcs éppen meditációját végezte, igy tudomást sem vett a körülötte folyó eseményekröl, azt sem vette észre, hogy valakik a kunyhójában rejtöztek el. Csak akkor riadt fel, amikor a király szolgái kemény szóval kérdöre vonták:

- Ugyan, mit rejtegeted ezeket a gazfickókat! Biztosan te is a cinkosuk vagy!

Jézus tanítása:  "Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Mert az Isten nem azért küldte el a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem, hogy üdvözüljön a világ általa.  Aki hisz őbenne, az nem jut ítéletre, aki pedig nem hisz, már ítélet alatt van, mert nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében.

Jézus szavai:  "Ezért mondom nektek: ne aggódjatok életetekért, hogy mit egyetek, és mit igyatok, se testetekért, hogy mivel ruházkodjatok. Nem több-e az élet a tápláléknál, és a test a ruházatnál?  Nézzétek meg az égi madarakat: nem vetnek, nem is aratnak, csűrbe sem takarnak, és mennyei Atyátok eltartja őket. Nem vagytok-e ti sokkal értékesebbek náluk? Aggódásával pedig ki tudná közületek meghosszabbítani életét csak egy arasznyival is?

 Mondom tehát, és tanúsítom az Úr nevében, hogy többé nem élhettek úgy, ahogyan a pogányok élnek hiábavaló gondolkodásuk szerint.  Az ő elméjükre sötétség borult, és elidegenedtek az Istennek tetsző élettől, mert megmaradtak tévelygésükben, és megkeményedett a szívük.  Ezért erkölcsi érzékükben eltompulva, gátlástalanul mindenféle tisztátalan tevékenységre vetemedtek nyereségvágyukban.  Ti azonban nem így tanultátok a Krisztust;  ha valóban úgy hallottatok róla, és kaptatok felőle tanítást, ahogyan az megvalósult Jézusban.

Amikor a nap már hanyatlani kezdett, a tizenkettő odament Jézushoz, és ezt mondta neki: "Bocsásd el a sokaságot, hadd menjenek el a környező falvakba és településekre, hogy ott megszálljanak, és élelmet szerezzenek, mert itt lakatlan helyen vagyunk".  Ő azonban ezt mondta nekik: "Ti adjatok nekik enni!" Ők így válaszoltak: "Nincs nálunk több, mint öt kenyér és két hal, hacsak el nem megyünk, és nem veszünk eledelt ennek az egész sokaságnak".

 Ne bízzatok az előkelőkben, egy emberben sem, mert nem tud megtartani. 

 Ha elszáll a lelke, visszatér a földbe, és azonnal semmivé válnak tervei. 

 Boldog az, akinek Jákób Istene a segítsége, és Istenében, az ÚRban van a reménysége, 

 aki az eget és a földet alkotta, meg a tengert, és ami csak bennük van; ő meg is tart hűségesen mindenkor. 

 Igazságot szolgáltat az elnyomottaknak, kenyeret ad az éhezőknek, kiszabadítja a foglyokat az ÚR. 

 Az ÚR megnyitja a vakok szemeit, az ÚR fölegyenesíti a görnyedezőket, az ÚR szereti az igazakat. 

 Az ÚR őrzi a jövevényeket, támogatja az árvát és az özvegyet; de a bűnösöket tévútra vezeti.