2020. október 26. – Hétfő

Jézus szombatonként a zsinagógában tanított. Volt ott egy asszony, akit a betegség lelke már tizennyolc éve hatalmában tartott. Annyira meggörnyedt, hogy egyáltalán nem tudott felegyenesedni. Amikor Jézus meglátta, magához hívta, és így szólt hozzá: „Asszony, megszabadultál betegségedtől.” Közben rátette a kezét. Az rögtön felegyenesedett, és dicsőítette az Istent. A zsinagóga elöljárója méltatlankodott azért, hogy Jézus szombaton gyógyított, és a sokasághoz fordult: „Hat napotok van a munkára.

Mindenféle hangra és gondolatra rá tudunk hangolódni.

Ez olyan, mint egy rádióállomás.

Most is frekvenciák százai vannak körülöttünk a levegőben.

Ha lenne egy vevőnk, minden egyes állomásra rá tudnánk hangolódni.

Az előbb az autódban ültél és valami olyan volt a rádióban, ami nem igazán tetszett. Ez nem nagy ügy.

Nem kényszeríted magad, hogy ott ülj és hallgasd, hanem egyszerűen megnyomsz egy gombot és átváltasz egy másik csatornára.

I.

Ne vándorolj ki Erdélyből, sőt ha a mostohaviszonyok arra is kényszerítettek volna, hogy ideiglenesen eltávozzál onnan, mihelyt lehet, azonnal térj vissza, mert Erdély csak úgy veszhet el, ha megfogyatkozik benne a magyarság.

A hazát nem a hegyek, a völgyek, a folyók és a mezők alkotják, hanem azok, kik benne laknak, a nemzet tagjai, az emberek.

Ne feledd azt az igazságot, hogy Erdély tőlünk senki sem veheti el, hanem csak magunk veszíthetjük el bűneink és tévedéseink következtében.

Évekkel ezelőtt egy farmernak földje volt az Atlanti-óceán partvidékén. Folyamatosan bérmunkásokért hirdetett. A legtöbb ember vonakodott, hogy a partvidéki farmokon vállaljon munkát. Rettegtek a szörnyű viharoktól, amik az óceán partvidéken tomboltak végig, pusztulásig rombolva az épületeket és a gabonát.

Amikor a farmer elbeszélgetett az állásra jelentkezőkkel, folyamatosan a megszokott visszautasításba ütközött.

Végül egy alacsony, sovány, középkorúnál idősebb férfi közeledett a farmerhoz.

Az Egyesült Államok konzulátusán üldögéltem Panamában,és vizumra vártam.Amint vágignéztem a hosszú sort alkotó emberek feszült,aggódó arcát,figyelmemet megragadták azok a személyek,akik éppen meg-

kapták a vizumot.

Ahhoz,hogy ezt megkaphasd és az Államokba utazhass,meg kell felelned néhány elvárásnak.Amint abban az irodában időztem,a dolog lelki vonatkozása jutott eszembe.

Egy gyülekezet egyik tagja, aki számos szolgálatban rendszeresen részt vett, egyszer csak elmaradt az alkalmakról. Eltelt így néhány hét, ezért az egyik presbiter elhatározta, hogy meglátogatja testvérét.

Csípős, hideg téli este volt, és esett a hó, amikor bekopogott a ház kapuján. A férfi otthon volt, és betessékelte a vendéget. Miközben üdvözölték egymást, a házigazda arra gondolt, hogy vajon mi lehet a látogatás célja.

Szeretek mindig valami vidámsággal kezdeni.

Hallottam egy csoport idős hölgyről. A 80-as éveikben jártak. A gyorsforgalmi úton mentek autójukkal, amikor a rendőrjárőr megelőzte és leintette őket. A rendőr megkérdezte a vezetőt, hogy észrevette-e, hogy csak 35 mérföldes sebességgel mennek. A hölgy azt válaszolta, igen, észrevettem. Miért megy akkor olyan lassan? – kérdezte a rendőr.

2020. október 25. – Évközi 30. vasárnap

Abban az időben, amikor a farizeusok meghallották, hogy Jézus hogyan hallgattatta el a szadduceusokat, köréje gyűltek, és egyikük, egy törvénytudó alattomos szándékkal a következő kérdést tette fel neki: „Mester, melyik a legfőbb parancs a törvényben?” Jézus így válaszolt: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szíveddel, teljes lelkeddel és egész értelmeddel. Ez az első és legfőbb parancsolat.

A kisfiú egyedül üldögélt a padon. Az ősz lehelete látszott a levegőben, jobb híján ezzel játszott. Kopott, szakadt ruhája alig védte a hidegtől, cipő helyett vastag rongydarab volt a talpára kötözve.

Idejét se tudja, mióta élt az utcán, igaz, azt sem tudta pontosan, hány éves. A Piás szerint négy lehet, de ő inkább ötnek szereti mondani magát. Még túl kicsi, hogy tolvaj legyen, így kéregetni szokott az utcán. A többiek elszedik, amit összekoldul, éhen is halhatna tőlük.

Isten kegyelmet adott neked a mai napra. Nem kaptad meg a holnapi napra szóló kegyelmet. Sok ember éli úgy az életét, hogy azon tűnődik, mi lesz öt év múlva.

Minden „mi lesz ha” lepörög az agyukban. Óvatosnak kell lennünk, mert a „mi lesz ha” mindig lehangol. Ha pedig el is jön a „mi lesz ha”, akkor Isten meg fogja adni a kegyelmet, hogy megbirkózzunk vele.

Mi lesz, ha semmi jóval nem kecsegtet az orvos?

Mi lesz, ha nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy terveztem?