„Állhatatosságotokkal nyeritek meg majd a lelketeket.”

Lukács evangéliuma 21:19 

Átléptél az új évbe, szíved pedig még tele van reménnyel. Talán ez az év jobb lesz, mint az előző. Talán több lesz benne a béke és kevesebb a borzalom. Talán kevesebb hozzád közelálló embert fogsz elveszíteni. Talán több sikert tudhatsz majd magad mögött, mint kudarcot úgy a magánéleted, mint a munka terén. Talán. 

Isten ma reggel rózsaszín álomképek helyett egy nagyon is valós bátorítást küld neked.

„Igyekezzetek bemenni a szoros kapun: mert sokan, mondom néktek, igyekeznek bemenni és nem mehetnek.”

(Lukács evangéliuma, 13. fejezet 24. vers)

Még egy perc az indulásig. Meglesz. Elérem. Nagy rohanás. Már csak néhány lépcső. Hát ez nem lehet igaz - mormogom magam elé. Már megint az orrom előtt ment el vonat.

Talán interneten kellett volna megvennem a jegyet? Vagy több intervallumos edzés kéne, hogy gyorsabban tudjak futni? Netán az étkezés, vagy a minőségi pihenés hiánya miatt csökkent a teljesítményem?

2021. január 3. – Karácsony utáni 2. vasárnap

Kezdetben volt az Ige. Az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő volt kezdetben Istennél. Minden őáltala lett, és nélküle semmi sem lett, ami lett. Őbenne élet volt, és ez az élet volt az emberek világossága. A világosság a sötétségben világít, de a sötétség nem fogadta be. Föllépett egy ember, akit Isten küldött: János volt a neve. Azért jött, hogy tanúságot tegyen: tanúságot a világosságról, hogy mindenki higgyen általa.

"Isten ugyanis Krisztusban megbékéltette a világot önmagával, úgyhogy nem tulajdonította nekik vétkeiket, és reánk bízta a békéltetés igéjét."

2 Kor 5:19

Újév van, és mi túl vagyunk a régin, ha ugyan túl vagyunk. Hiszen minden folytatódik tovább, ami a régiben elkezdődött: gazdasági válság, áremelkedések, kivándorlás, törlesztő részletek, új adók – ami a gazdasági gondokat illeti, de folytatódnak a kapcsolataink, az iskoláink, amiket tavaly kezdtünk és várakozásunk szerint a terveink megvalósulása is tovább halad.

Azt kivánom....Nektek és magamnak:

Hogy legyen erőd akkor is szeretni, amikor úgy érzed csak Te, adsz.

Hogy legyen erőd akkor is mosolyogni, amikor úgy érzed a fogad, törik belé.

Hogy akkor is kitarts, amikor nincs kedved.

Hogy ne zavarjon, ha nagyok a problémáid, hiszen erős vagy és elbírod őket.

Azért, mert ha erős vagy felemelhetsz embereket, ezáltal Te magad még jobban megerősödsz.

Kívánom, hogy legyen erőd félretenni a büszkeséged, ha annak a Valakinek szüksége van rád.

,,Hálát adjatok mindenkor mindenért az Istennek és Atyának, a mi Urunk Jézus Krisztusnak nevében! "(Ef 5, 20)

Isten gyermekeire a hálaadás jellemző. Nagyigényű emberek nehezen köszönnek meg valamit. Magától értetődően elfogadják a jót, de elégedetlenek, ha nem kívánságuk vagy elgondolásuk szerint történik valami. A kérő imádság általánosabb. A nyomorúságban olyanok is odafordulnak Istenhez, akik egyébként nem akarnak tudni róla.

Az iránta való bizalmunk pedig azt jelenti, hogy ha valamit az ő akarata szerint kérünk, meghallgat minket.

I. János 5:14

Elohim, Teremtés Atyja, mindenek Megalkotója, a Te kezed által lettünk csodálatosan megalkotva. Te formáltál bennünket titkon, Te tervezted meg életünket... minden percet, minden részletet kigondoltál mielőtt az első levegővételt vettük volna.

2021. január 2. – Szombat

Keresztelő János így tett tanúságot: A zsidók papokat és levitákat küldtek hozzá Jeruzsálemből, hogy megkérdezzék őt: „Ki vagy te?” Erre megvallotta, nem tagadta, hanem megvallotta: „Nem én vagyok a Messiás.” Ezért megkérdezték tőle: „Hát akkor? Talán Illés vagy?” „Nem vagyok” – felelte. „A próféta vagy?” Erre is nemmel válaszolt. Azt mondták tehát neki: „Akkor ki vagy? Mert választ kell vinnünk azoknak, akik küldtek minket.

Jó Istenünk! Mennyei Atyánk! Köszönjük, hogy minden nyomorúság és fájdalom, betegség és háború, hazugság és igazságtalanság ellenére tudhatjuk, hogy szereteted őrködik a világ fölött. Gondoskodsz akaratod teljesüléséről, és minket munkatársaidul fogadsz annak megvalósításában. 

Bár az egész világról gondoskodsz, és fenntartod életünket,

egyházad tagjaira különleges felelősséget ruháztál.

Köszönjük azt a tisztességet, hogy ránk bíztad az evangéliumot!

Csöngettek.

Riadtan néztem félig megírt igehirdetésemre, megválaszolatlan leveleimre, aztán átleselkedtem a függönyön. Törékeny, görnyedt női alak állt a kertajtó előtt. Feketében.

Szőrmekalapocskája alól kifehérlő haja árulkodott a koráról. Temetés lesz, gondoltam és megnyomtam a kapunyitó zár gombját.

Az előszobában elébe mentem. Amikor rám nézett, ismerősnek tűnt. Hol láttam? A templomban? A városban? Csak meg ne kérdezze: Ugye, tudja ki vagyok?