"Mindenért hálát adjatok, mert ez az Isten akarata Jézus Krisztus által a ti javatokra."

( 1.Thess 5: 18 )

Szánj egy kis időt arra, hogy visszanézel az idei évre! 

Milyen éved volt?

Milyen évet zársz személyes életedben? Milyen volt ez az év a családod, a munkád, a hited szempontjából? 

Nekem könnyebb ezeket a kérdéseket feltennem, mint neked elgondolkodnod ezeken.

Egy fiatal német szerzetes pár hónapot egyik belgiumi szerzetházukban töltött, hogy – gyakorlatképpen – egy faliszőnyeg szövésénél segítsen. Pár nap múlva felháborodva felállt a szövőszék mellől és így kiáltott fel: „Ezt nem csinálom tovább! A parancs, aminek engedelmeskedem, értelmetlen. A gyönyörű, aranyló fonalat, amivel dolgozom, hirtelen meg kell csomóznom és – látszólag minden alap nélkül – le kell vágnom.

Azután jön egy másik testvér utánam, aki fekete fonalakat sző bele az én sárga fonalaim közé.

Nem olyan rég olvastam egy történetet egy olyan nő haragjáról, amely sokkal jogosabb volt, mint az én legsúlyosabb neheztelésem. Corrie ten Boom (1892-1983) holland órásmester nő volt, aki családjával együtt a második világháború alatt keresztyén kötelességének érezte, hogy zsidókat bújtasson. Tevékenységükre fény derült, és a németek családjával együtt a ravensbrückeni koncentrációs táborba deportálták (élményeiről film is készült: The Hiding Place, 1975).

2020. december 29. – Kedd

Amikor Mózes törvénye szerint elteltek Mária tisztulásának napjai, szülei felvitték Jézust Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak, amint az Úr törvénye előírja: „Minden elsőszülött fiú az Úr szent tulajdona.” Ekkor kellett Máriának, ugyancsak az Úr törvénye szerint, „egy pár gerlét vagy két galambfiókát” tisztulási áldozatul bemutatnia.

És íme, volt Jeruzsálemben egy Simeon nevű férfiú, egy igaz és istenfélő ember, aki Izrael vigaszára várt, és a Szentlélek lakott benne.

"Mert én nem az íjamban bízom, nem a fegyverem segít meg engem. Te segítesz meg ellenségeinkkel szemben, gyűlölőinket te szégyeníted meg."

Zsoltár 44,7-8

A fenti sorokat angolból a következő képen is lehetne fordítani: Mert nem az én íjam segít meg engem a bajban és nem a kardom hozza meg a győzelmet a csatában.

Való igaz évszázadokon át, ha nem tovább, a hadakozó felek legjobb eszközei voltak ezek a fegyverek a csatában. Íj és kard.

A konyhából behallatszott a tűz pattogása, de aztán betették az ajtót s a kocsmában csend lett. A bádog lámpaernyő karimája némán hajlongott a repedezett gerendán és amint a láng megbillent, mintha valaki sóhajtott volna.

Az ablakok arcán csendesen szivárgott a cseppé hűlt pára, az ajtókilincs ferdén állt, mintha valaki be akarna jönni s a székek úgy álltak az asztalok mellett, mintha fáradt karjukkal szívesen az asztalra könyököltek volna.

"Rossz anyukája volt? Mert nekem igen! A legrosszabb az egész világon! Míg a többi gyerek csokoládét majszolhatott reggelire, addig mi müzlit vagy pirítóst és lágy tojást kaptunk.

 Míg mások az iskolai szünetekben üdítőt ittak, vagy egy szelet csokoládét kaptak be, nekünk az otthonról vitt szendvicset kellett megennünk. És- biztosan sejtik már- vacsorára sem ehettünk azt, amit más gyerekeknek megengedtek a szüleik.

2020. december 28. – Hétfő, Aprószentek

Miután a bölcsek eltávoztak, íme, az Úr angyala megjelent Józsefnek álmában, és így szólt: „Kelj fel, vedd a gyermeket és anyját, és menekülj Egyiptomba! Maradj ott, míg nem szólok neked! Heródes ugyanis arra készül, hogy megkeresi és megöli a gyermeket.” József fölkelt, fogta a gyermeket és anyját, és még azon éjjel elment Egyiptomba. Ott maradt Heródes haláláig, hogy beteljesedjék, amit az Úr a próféta által mondott: Egyiptomból hívtam az én fiamat.

Mindenki életében vannak kihívások és visszaesések. Mindenki életében vannak akadályok, de Isten nem azért teremtett bennünket, hogy legyőzöttek legyünk, hanem azért, hogy győzzünk. A problémáinkhoz való hozzáállasunk az, ami igazán fontos.

Mit teszünk, ha a helyzet nem javul, hónapról hónapra változatlan?

Arra kényszerülünk, hogy csalódottak legyünk és semmi jóra ne számítsunk?

"Ura így szólt hozzá: Jól van, jó és hű szolgám, a kevésen hű voltál, sokat bízok rád ezután, menj be urad ünnepi lakomájára!"

Máté 25:21

Egyszer valaki így szólt hozzám: "Joni, úgy szeretnék hozzád hasonlítani, mert nagy jutalmad lesz majd a mennyben." Annak ellenére, hogy nagyra értékelem ezt az elismerést, én másként vélekedem erről.

Én már megkaptam jutalmamat azáltal, hogy szemlélhetem, miként terjed az evangélium, és azt, hogy tolószékem által embertársaimnak a bátorítás üzenetét közvetíthetem.