A húsvét ünnepe előtt Jézus jól tudva, hogy eljött az ő órája, amelyben át kell mennie e világból az Atyához, jóllehet szerette övéit e világban, szerette őket mindvégig.

És vacsora közben, amikor az ördög már a szívébe sugallta Júdás Iskáriótesnek, Simon fiának, hogy árulja el őt, Jézus jól tudva, hogy az Atya mindent kezébe adott, és hogy az Istentől jött, és az Istenhez megy: felkelt a vacsorától, letette felsőruháját, és egy kendőt véve, körülkötötte magát; azután vizet öntött a mosdótálba, és elkezdte a tanítványok lábát mosni, és törölni azzal a kendővel, amellyel körül volt kötve.

Mi húsvét ünnepének valódi üzenete?

'A húsvét nem kétezer évvel ezelőtti dolgokon való merengés, hanem kérdésfelvetés is:

'Vajon az én életemben mibe torkolltak a megújuló virágvasárnapok? A Krisztus mellett, az élet mellett, a szeretet mellett való döntésbe?

Vagy inkább szépen csengő harminc ezüstpénzbe, Péter tagadásába vagy az emmauszi tanítványok fáradt, rezignált meghátrálásába?'

Hol vagyok én?

Elérkezett a kovásztalan kenyerek napja, amikor fel kellett áldozni a húsvéti bárányt.

 Jézus ekkor elküldte Pétert és Jánost ezt mondva: "Menjetek el, és készítsétek el nekünk a húsvéti vacsorát, hogy megehessük."

 Ők pedig ezt kérdezték tőle: "Mi a kívánságod, hol készítsük el?"

 Ő így válaszolt: "Amikor beértek a városba, szembejön veletek egy ember, aki egy korsó vizet visz; kövessétek őt abba a házba, amelybe bemegy,

 és mondjátok meg a ház gazdájának: a Mester ezt üzeni neked: hol van az a szállás, ahol tanítványaimmal együtt megehetem a húsvéti vacsorát?

2021. április 1. – Nagycsütörtök

Húsvét ünnepe előtt történt. Jézus tudta, hogy elérkezett az óra, amikor ebből a világból vissza kell térnie az Atyához. Mivel szerette övéit, akik a világban voltak, még egy végső jelét adta szeretetének. Vacsora közben történt, amikor a sátán már fölébresztette Júdásnak, Karióti Simon fiának szívében a gondolatot, hogy árulja el őt. Jézus tudta, hogy az Atya mindent a kezébe adott, s hogy Istentől jött és Istenhez tér vissza.

Kedves Testvéreim az Úrban. Lélekben két  különböző helyen lehetünk jelen

a mai napon:

Betániában a leprás Simon házában, ahol Jézus barátai körében asztalnál ül, végtelen szeretetével egymáshoz kapcsolva őket.

Megnyithatjuk mi is ,,szívünk szelencéjét" bűneinket bánva,

a Mester tanitásaira figyelve...

...és lehetünk Júdással az elégedetlenek ,a zúgolódok és kételkedők körében,világi haszon reményében elárulva ,eladva azt, Aki mindvégig szeretett...

13 férfi – no és a házigazda – elmerülten beszélgetnek.

Nagy szavak, mély gondolatok.

Az asszonyok valahol hátul csendben vannak, néha benéznek, nem fogyott-e el valami az asztalról, s azt tüstént pótolják. Most nincs bámészkodó tömeg, gyógyulásra sem várnak betegek – amolyan csendes Simon-party.

Egyszecsak beoson egy nő, és elindul egyenesen Jézus felé. De micsoda nő! Hátul derekáig érő koromfekete haja, ijedt, kérdő tekintete végigpásztáz a „tömegen”.

2021. március 31. – Nagyszerda

A betániai vacsora után a tizenkettő közül az egyik, akit karióti Júdásnak hívtak, elment a főpapokhoz és megkérdezte tőlük: „Mit adtok nekem, ha kezetekbe juttatom Jézust?” Azok harminc ezüstöt ígértek neki. Ettől kezdve csak a kedvező alkalmat kereste, hogy kiszolgáltassa őt nekik. A kovásztalan kenyér ünnepének első napján a tanítványok ezzel a kérdéssel fordultak Jézushoz: „Hol készítsük el neked a húsvéti vacsorát?” Ő így felelt: „Menjetek be a városba, egy bizonyos emberhez, és mondjátok neki: A Mester üzeni: Közel van az én időm; tanítványaimmal nálad költöm el a húsvéti vacsorát.” A tanítványok úgy tettek, ahogy Jézus meghagyta nekik, és elkészítették a húsvéti vacsorát.

,, Nappal a templomban tanított, éjszakánként pedig az Olajfák hegyére ment, és ott tartózkodott.

 De kora reggel az egész nép hozzásietett, hogy hallgassa őt a templomban."Lk.21:37-38

 Történt az egyik napon, hogy miközben a templomban tanította a népet, és hirdette az evangéliumot, odaléptek a főpapok és az írástudók a vénekkel együtt,és megkérdezték tőle: "Mondd meg nekünk, milyen hatalommal cselekszed ezeket, vagy ki adta neked ezt a hatalmat?"

 Ő pedig így válaszolt nekik: "Én is kérdezek tőletek valamit; mondjátok meg nekem:

 Vajon a János keresztsége mennyből való volt-e vagy emberektől?"

 Ők pedig így tanakodtak egymás között: "Ha azt mondjuk: mennyből, azt fogja mondani: Akkor miért nem hittetek neki?

Hogy mondod? Bocsássak meg azoknak a gyilkosoknak, akik a fiamat halálra rugdosták a munkatáborba vezető úton?! És a többieknek, akik rokonaimat és szeretett szüleimet kínozták és mészárolták le?!– nézett rám öreg barátném hitetlenkedve. Békebeli bútorokkal berendezett nappalijában ültünk, ő velem szemben kényelmes, megszokott foteljában, onnan bámult rám a megdöbbenéstől kerekre tágult szemekkel. - Soha nem tudnék nekik megbocsátani! Soha! Soha! – rázta hevesen ősz kontyos fejét, miközben könnyek szántották végig ráncos arcát. 

Ez a jelenet akkor jutott eszembe, amikor a minap válogattam néhány holmit, és egy öreg, elefántcsonttal kirakott kis színházi látcső került a kezembe.

- Hogyan keressük az egységet Istennel?   

- Minél jobban keresed, annál nagyobb lesz a távolság közte és közted.   

- Hát akkor mit tegyünk a távolsággal?   

- Értsd meg, hogy az nincs ott.   

- Ez azt jelenti, hogy Isten és én egy és ugyanaz?    

- Nem egy, de nem is kettő.    

- Hogyan lehetséges ez?    

- A nap és a fénye, az óceán és a hullám, az énekes és a hangja: nem egy.