Elkezdődött Isten terve az emberiség számára: ami a menny csarnokaiban született meg, a föld felszínén valósult meg. Csak szentség tud ilyet kitalálni. Csak istenség tud ilyet véghezvinni. Csak az igazság tudta ezt elviselni.

És amikor a terv elindult, nem volt visszaút. A teremtő tudta ezt. A Fiú tudta. Hamarosan, maga a föld volt tanúja, ahogy a menny fensége leszállt a bolygóra.

Amikor Isten úgy döntött, hogy kijelenti magát az emberiségnek, milyen médiumot használt?

A bárány A bárányka alig jött a világra, észrevette, hogy az állatok között ő a leggyengébb.

Állandóan torkában dobogott a szíve. Nagyon félt, hogy valami vadállat megtámadja. Nem tudta, hogyan fog megmenekülni.

Elmesélte bánatát a Teremtőnek.

Szeretnél kapni valamit, hogy megmenekülj?

- kérdezte jóságosan a Teremtő.

- Igen, jó lenne - volt a válasz.

- Megfelelne egy pár erős agyar?

- Akkor a friss füvet biztosan nem tudnám leharapni.

- Akkor két hegyes szarv, talán?

- Az sem, mert biztosan rosszra használnám őket.

Azután szólt Jézus ahhoz is, aki őt meghívta: "Ha ebédet vagy vacsorát készítesz, ne a barátaidat hívd meg, ne is a testvéreidet, rokonaidat vagy gazdag szomszédaidat, nehogy viszonzásul ők is meghívjanak téged. Hanem ha vendégséget rendezel, szegényeket, nyomorékokat, sántákat, vakokat hívjál meg,  és boldog leszel, mert nincs miből viszonozniuk. Te pedig viszonzásban részesülsz majd az igazak feltámadásakor." 

 Mikor pedig ezt az egyik vendég meghallotta, így szólt hozzá: "Boldog az, aki Isten országának vendége."  Ő pedig a következőképpen válaszolt: "Egy ember nagy vacsorát készített, és sok vendéget hívott meg.

Abból tudjuk, hogy benne maradunk, és ő mibennünk, hogy a maga Lelkéből adott nekünk.  És mi láttuk, és mi teszünk bizonyságot arról, hogy az Atya elküldte a Fiát a világ üdvözítőjéül.  Ha valaki vallja, hogy Jézus Isten Fia, abban Isten marad, ő pedig Istenben;  és mi ismerjük és hisszük azt a szeretetet, amellyel Isten szeret minket. Isten szeretet, és aki a szeretetben marad, az Istenben marad, és Isten is őbenne.

Amikor továbbhaladtak, betért egy faluba Jézus, ahol egy Márta nevű asszony a házába fogadta.  Volt ennek egy Mária nevű testvére, aki leült az Úr lábához, és hallgatta beszédét.  Márta pedig teljesen lefoglalta magát a sokféle szolgálattal. Ezért előállt Márta, és így szólt: "Uram, nem törődsz azzal, hogy a testvérem magamra hagyott a szolgálatban?

Szeretni annyi, mint adni,

Adni ha látod, hogy kérnek,

S mosolyogva letörölni egy csepp könnyet.

Szeretni annyi, mint békével elfogadni önmagad,

S önmagáért elfogadni másokat.

Szeretni annyi, mint felemelni azt, ki elesett,

S forrásvízzel lemosni sebeket.

Szeretni annyi, mint simogatni verés helyett,

Virágot nyújtani kemény ököl helyett.

Szeretni annyi, mint elfeledni fájó sérelmeket,

S magunknak is, másoknak is,

Megbocsátani bűnöket.

Ha tehát van vigasztalás Krisztusban, ha van szeretetből fakadó figyelmeztetés, ha van közösség a Lélekben, ha van irgalom és könyörület,  akkor tegyétek teljessé örömömet azzal, hogy ugyanazt akarjátok: ugyanaz a szeretet legyen bennetek, egyet akarva ugyanarra törekedjetek.  Semmit ne tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból, hanem alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál;  és senki se a maga hasznát nézze, hanem mindenki a másokét is.

Örüljetek az Úrban mindenkor! (Fil 4:4) 

Gondolkodtál már azon, hogy miért csatlakoznak kevesen Krisztushoz? Több oka lehet ennek, ezek közül az egyik az, hogy túl sok savanyú keresztyént látnak.

Gondjaink nekünk is vannak - mondhatod most magadban. Igazad van, de mennyi öröm van az életedben? Vagy nem vagyunk eléggé az Úrban?

Nem belőlünk fakad ugyanis az öröm, nem az életkörülményeink miatt kellene örülnünk, bár legtöbbünk sokakhoz képest amiatt is örülhetne, hanem az Úrban.

Amikor Názáretbe ment Jézus, ahol felnevelkedett, szokása szerint bement szombat napján a zsinagógába, és felállt felolvasni.  Odanyújtották neki Ézsaiás próféta könyvét, ő pedig kinyitotta a könyvet, és megkereste azt a helyet, ahol ez van megírva:  "Az ÚR Lelke van énrajtam, mivel felkent engem, hogy evangéliumot hirdessek a szegényeknek; azért küldött el, hogy a szabadulást hirdessem a foglyoknak, és a vakoknak szemük megnyílását; hogy szabadon bocsássam a megkínzottakat,  és hirdessem az Úr kedves esztendejét."

Lk 4,16-19.