Egy ici-pici hópehely volt, ami ki van téve annak, hogy leesik és elolvad, eltűnik nyomtalanul. De a jó Isten a markába vette, és teremtett mellé még egy pár pelyhet.

Összekapaszkodtak, és már erősebbek voltak. Aztán együtt szálltak tovább.

És a jó Isten látta, hogy kitartóak, hogy fogják egymást, nem engedik hogy valamelyikük elszakadjon. Ezért még teremtett hópelyheket, és még erősített rajtuk ezzel. Már nem is különálló pelyhek voltak, hanem egy kemény hógolyó.

Volt egyszer egy rózsakert. Milliónyi rózsa ontotta nap mint nap illatát, élte mindennapos életét. A zsenge rügyekből egyszerre pattant ki két egyformán harmatos rózsabimbó. Külsőre teljesen egyformák voltak ugyan, ám mindketten mást gondoltak rövidke életükről. Egyik így gondolkozott:

 Mit mondjunk tehát? Maradjunk a bűnben, hogy megnövekedjék a kegyelem?  Szó sincs róla! Akik meghaltunk a bűnnek, hogyan élhetnénk még benne?  Vagy nem tudjátok, hogy mi, akik a Krisztus Jézusba kereszteltettünk, az ő halálába kereszteltettünk?  A keresztség által ugyanis eltemettettünk vele a halálba, hogy amiképpen Krisztus feltámadt a halálból az Atya dicsősége által, úgy mi is új életben járjunk.

„Ügyeljetek arra… hogy a keserűségnek a gyökere felnövekedve kárt ne okozzon…” (Zsidók 12:15)

A „gondosan ügyelni” kifejezés, amit itt olvasunk, a görög „episzkopeó” szóból ered, ami azt jelenti: felügyel, felvigyáz, ellenőriz (főnévi alakja az episzkoposz, ebből ered a „püspök” szavunk).

Tehát te vagy a „felelős megbízott” a szívedért. Minden nap figyelned kell, irányítanod kell, és helyre kell igazítanod mindazt, ami benne történik.

Nem hibáztathatsz másokat a rossz hozzáállásodért, a megbántottságért és a meg nem bocsátásért.

Én is, amikor megérkeztem hozzátok, testvéreim, nem úgy érkeztem, mint aki ékesszólás vagy bölcsesség fölényével hirdeti nektek az Isten bizonyságtételét. Mert úgy határoztam, hogy nem tudok közöttetek másról, csak Jézus Krisztusról, róla is mint a megfeszítettről.  És én erőtlenség, félelem és nagy rettegés között jelentem meg nálatok.  Beszédem és igehirdetésem sem az emberi bölcsesség megejtő szavaival hangzott hozzátok, hanem a Lélek bizonyító erejével;  hogy hitetek ne emberek bölcsességén, hanem Isten erején nyugodjék. 

 A tökéletesek között azonban mi is bölcsességet szólunk, de nem e világnak, sem e világ múlandó fejedelmeinek bölcsességét,  hanem Isten titkos bölcsességét szóljuk, azt az elrejtett bölcsességet, amelyet az Isten öröktől fogva elrendelt a mi dicsőségünkre.

From: Pecznyik Jolán

To: Rácz Margit

Sent: Tuesday, November 26, 2013 4:49 PM

Subject: Re: Pali bácsi születésnapjára

Máté. 28, 20.                                                                                           2013. XI. 26.

Kedves Margit Testvérem!

Istené legyen a hála, hogy még mindig folytatódik, a születésnapomról szóló kedves megemlékezés és áldáskívánás.

Mert Margit testvérem jóvoltából, tegnap este, megint kaptam születésnapi áldáskívánást, egy ismeretlen, Erzsike nevű kedves versolvasómtól.

Ha az ember Amerika keleti partján él, és Hawaiiba repül, akkor tudnia kell, hogy az időzónák eltérése mi- att már hajnali háromkor úgy érzi, mintha tulajdonképpen kilenc óra lenne.

Éppen ezért valahányszor Hawaiira látogatok, már jóval a hajnali szürkület előtt felébredek. Eleven tettvágyat érzek magamban, s miközben mások mélyen alszanak, engem az éhség gyötör egy kiadós reggeli után, pedig olyankor még egyetlen étterem sincs nyitva.

         Minden pillanatunk döntés. 

A Kevesebb autópályája és a Több hegyi ösvénye között.

Isten arra biztat minket, hogy merjünk választani. Merjük otthagyni kényelmünket, előítéleteinket.

Nyújtsuk ki kezünket az Élet felé, ami a mindennapi kis halálok rögös útján átvezet.

Utazás "a nekem ez jár!"-tól az "én még ezt is adhatom!"-ig.

Élethossziglan szóló kihívás és próba: "Sok 'meghalásra' és 'feltámadásra' van szükség az életünkben, mire szívünk eljut az önzéstől a Szeretetig." (Jean Vanier) 

Ehhez erőt ad Jézus szava: csak így találjuk meg életünket!

Láttam a nap alatt ilyen hiábavalóságot is:  Van egyedülálló ember, akinek nincs senkije, sem fia, sem testvére, még sincs vége fáradozásának; nem elégszik meg a gazdagsággal, és nem mondaná: Ugyan kiért fáradozom, és kiért vonom meg magamtól a jót? Ez is hiábavalóság és elhibázott dolog.  Jobban boldogul kettő, mint egy: fáradozásuknak szép eredménye van.

A hálás szív minden napot ajándéknak tekint. A hálás emberek nem arra koncentrálnak, amijük nincs, hanem sokkal inkább arra, amijük van, és ezért kiváltságosnak tartják magukat. Nem régiben egy fogadáson vettem részt, amit egy háborúban megsérült katona tiszteletére rendeztek.

A katona, akinek egyik lába odaveszett, egy házat kapott ajándékba. Annyira túlcsordult benne a hála, hogy azt leírni sem lehet. Egy lábával felpattant a színpadra, és megölelte a konferansziét.