Az Isten útja tökéletes, az Úr beszéde színigaz. Pajzsa mindazoknak, akik hozzá menekülnek. 

 Van-e Isten az Úron kívül? Van-e kőszikla Istenünkön kívül? 

Isten ruház föl engem erővel, ő teszi tökéletessé utamat. 

 Olyanná teszi lábamat, mint a szarvasoké, magaslatokra állít engem. 

 Ő tanítja kezemet a harcra, karjaim ércíjat feszítenek. 

 Oltalmazó pajzsodat adtad nekem, jobbod támogat engem, sokszor lehajoltál hozzám.Zsolt 18,30-36.

 

 Egy, csak egy

Egy, csak egy, Ki embernek született, s bűntelen,
mint fehér galamb Isten lelke szállt Őreá.
Szelíd volt, a törvényt megélte hűségesen,
alázattal, csendesen, jó szolgaként helyt állt.

Gyógyítani jött testi – lelki sebeinket,
csillapítani sóvárgó lelkek ínségét.
Szabadulást hírdetett, ige szavát hintve,
erősítve gyengék, s a kicsik közösségét.

A megrepedt nádszálat menti, nem töri el,
s nem oltja ki pislogó gyertya halvány fényét.
Akaratát nem erőszakkal, kényszerítve,
béke hírnökeként tölti be küldetését.

Ti szolgák, engedelmeskedjetek minden tekintetben földi uraitoknak; ne látszatra szolgáljatok, mint akik embereknek akartok tetszeni, hanem tiszta szívvel, félve az Urat.

Amit tesztek, jó lélekkel végezzétek úgy, mint az Úrnak, és nem úgy, mint az embereknek, tudván, hogy ti viszonzásul megkapjátok az Úrtól az örökséget; az Úr Krisztusnak szolgáljatok tehát.

 Samárián kellett pedig átmennie,  és így jutott el Samária egyik városához, amelynek Sikár volt a neve. Ez közel volt ahhoz a birtokhoz, amelyet Jákób adott fiának, Józsefnek.  Ott volt Jákób forrása.

Jézus akkor az úttól elfáradva leült a forrásnál; az idő délfelé járt.  

Egy samáriai asszony jött vizet meríteni.

Jézus így szólt hozzá:

"Adj innom!"

Tanítványai ugyanis elmentek a városba, hogy ennivalót vegyenek.  A samáriai asszony ezt mondta: "Hogyan?

Réges-régen, távoli vidéken, sűrű erdővel borított domb tetején állt három fa. Ahogy a szél borzolgatta leveleiket, maguk közt álmaikról, reményeikről suttogtak. 

   Az egyik fa így szólt: "Ha majd egyszer kivágnak, kincsesláda szeretnék lenni! Minden oldalamat gyönyörű faragásokkal díszítik, és sok ezüstöt, aranyat, drágaköveket tarthatok majd!" A második fa így folytatta: "Én hajó leszek. Hatalmas tengereket fogok bejárni! Az én fedélzetemen mindenki biztonságban érezheti magát, királyokat és királynőket szállítok majd.

A fehér ló mondája

Árpád vezér és nemesei hallottak Pannóniáról, hogy a legjobb föld a világon sehol sincsen, ezért közös elhatározással elküldtek egy küldöttet, név szerint Kusidot, hogy az egész földet szemlélje meg, és a föld lakóit kérdezze ki.

Amikor Kusid a mai Magyarország közepébe eljött, és a Duna menti részekre leszállott, azt látta, hogy körös-körül a föld jó és termékeny, a folyó jó és füves -és eztetszett neki.

Az Úristen megelégelte a magyarok egymás elleni acsarkodását, és magához kéretett egy magyart. Az angyalok nem sokat találtak, mert mindegyik készülődött március 15-ére. (A pokolban lett volna kit kérdezni, de ott nem olyan magyarok múlatták napjaikat, akiknek szívügyük lett volna a magyar nemzet sorsa.) Gábriel arkangyal csupán egyet talált, aki nem csinált semmit. Egy lépcsőn ült kardjára támaszkodva, és nézte a mennyei táblagépét, amelyen valami parlamenti közvetítés volt Pest-Budából.

Vannak még becsületes emberek,

Kiknek szavuk maga a szeretet,

Kezeikkel törlik a könnyedet,

Simogatja bársonyhang a szívemet.

Vannak még tisztességes emberek,

Kiknek a becsület többet jelent

Adott szavukkal, bármi történhet,

Tartják magukat az ígérethez.

Vannak még csodálatos emberek,

Kiknek minden napjuk kikelet,

Hajnalban felkelnek, beköszönnek,

Este feküsznek, jó éjszakát remélnek.

Tiszta szívvel, tiszta lélekkel élnek,

Mint hűséges kutya, jót remélnek,

Kapnak bármilyen sorscsapást,

Egyet tartanak meg, az áldást.

 De nem engem hívtál segítségül, Jákób, nem értem fáradoztál, Izráel! 

 Nem nekem hoztál bárányt égőáldozatul, nem engem dicsőítettél véresáldozataiddal. Nem én voltam, akinek ételáldozatoddal szolgáltál, nem én voltam, akiért tömjénezéssel fáradoztál. 

 Nem nekem vettél pénzért illatos nádat, nem engem árasztottál el véresáldozataid kövérjével. Hanem te voltál az, akinek én szolgáltam vétkeid miatt, te voltál az, akiért fáradoztam bűneid miatt. 

 Én, én vagyok az, aki eltörlöm álnokságodat önmagamért, és vétkeidre többé nem emlékezem.

 … mert Ő (Isten) Maga mondta: Semmi esetre sem hagylak cserben, sem nem hagylak magadra, sem nem hagylak segítség, támogatás, pártfogás nélkül. Nem foglak, bizony, nem foglak a legcsekélyebb mértékben sem gyámoltalanul, támasz nélkül hagyni téged, vagy elengedni (lazítani azon, ahogy tartalak)! Biztosan nem!" (Zsidók13:5)

Isten Fia hat teljes órán át függött a kereszten ég és föld között. Szenvedésének csúcsán így kiáltott a mélységes sötétségben: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet” (Máté 27:46)?