Ő maga üzente meg az életére törő Heródesnek: "Menjetek, mondjátok meg annak a rókának: Íme, ma és holnap ördögöket űzök ki, és gyógyítok, de harmadnap bevégzem küldetésemet.
Viszont ma, holnap és a következő napon úton kell lennem, mert lehetetlen, hogy próféta Jeruzsálemen kívül vesszen el." (Lk 13,32-33)
A csúfos, fájdalmas kereszthalál nem tragédia, nem is kudarc. Nem restellni való, de áldott, mert sokak, mindnyájunk bűntől való szabadulása és örök élete származik belőle.
A Jézusunk önkéntes áldozatáról szóló csodálatos őskeresztyén himnuszt Pál apostol őrizte meg számunkra.
Érdemes odafigyelve és elmélkedve többször is elolvasnunk:
Krisztus Jézus "Isten formájában lévén nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel, hanem megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett, és magatartásában is embernek bizonyult; megalázta magát, és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig.
Ezért fel is magasztalta őt Isten mindenek fölé, és azt a nevet adományozta neki, amely minden névnél nagyobb, hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alattiaké, és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére." (Fil 2,6-11)
Uram! Térdemet meghajtva én is vallom, Uram vagy! Ámen.
Utolsó hozzászólás