2021. február 10. – Szerda

Jézus egy alkalommal ismét magához hívta a népet, és így tanította őket: „Hallgassatok rám mindnyájan, és jól értsétek meg! Nem az szennyezi be az embert, ami kívülről jut az emberbe; hanem ami az emberből származik, az szennyezi be őt.” Amikor Jézus a népsokaság elől bement a házba, tanítványai megkérdezték tőle, mi a példabeszéd értelme. Ezt felelte: „Hát még ti sem értitek?

Aki tehát hallja tőlem ezeket a beszédeket, és cselekszi azokat, hasonló lesz az okos emberhez, aki kősziklára építette a házát. És ömlött a zápor, és jöttek az árvizek, feltámadtak a szelek, és nekidőltek annak a háznak, de nem omlott össze, mert kősziklára volt alapozva.

Aki pedig hallja tőlem ezeket a beszédeket, de nem cselekszi, hasonló lesz a bolond emberhez, aki homokra építette a házát. És ömlött a zápor, és jöttek az árvizek, feltámadtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; az összeomlott, és teljesen elpusztult.

A boldog házasság és a boldog élet egyik titka, hogy az ember arra törekszik, hogy ajándékká váljon, és mindent, amit kapott, Isten szép ajándékaként megköszönjön.

Nem szabadna magától értetődőnek lennie, hogy valakinek a szívét megnyerted, és most főz, mos, vasal rád, elrakja a szétdobált holmidat, hogy ápolt legyél, jól érezd magad.

Köszönd meg neki!

"Ura így szólt hozzá: Jól van, jó és hű szolgám, a kevésen hű voltál, sokat bízok rád ezután, jöjj, és osztozz urad örömében!"

Máté evangéliuma 25:23

A szavaknak ereje van: építenek vagy rombolnak, uszítanak vagy gyógyítanak. Mindannyiunk lelkébe és emlékezetébe beleégtek mondatok, amik vagy büszkeséggel és jó érzéssel vagy szégyennel és keserűséggel töltenek el.

2021. február 9. – Kedd

Abban az időben: Összegyűltek Jézus köré a farizeusok és néhány írástudó Jeruzsálemből. Látták, hogy egyik-másik tanítványa tisztátalan, vagyis mosatlan kézzel eszi a kenyeret. A farizeusok és általában a zsidók ugyanis nem esznek addig, amíg meg nem mossák a kezüket könyékig, így tartják meg az ősök hagyományait. És ha piacról jönnek, addig nem esznek, míg meg nem mosakszanak. S még sok más hagyományhoz is ragaszkodnak: így például a poharak, korsók, rézedények leöblítéséhez.

Egy történet amelyben a diák meg akar viccelni egy embert:

Egy fiatal diák sétált a tanárával. Az út túloldalán sétálva a diák meglátott egy régi cipőt, amely valószínűleg a szegény paraszté volt, aki a közeli területen dolgozott, és már befejezte a munkáját ..

A diák azt mondta a tanárnak:

- Vicceljünk meg azt a parasztot. Rejtsük el a cipőjét, és titokban figyeljük, hogy mit fog tenni.

Aztán a tanár így válaszolt:

- Fiatalember, soha ne viccelj más nyomorával és fájdalmával.

„Nyomorúságomban az Úrhoz kiáltottam, segítségért kiáltottam az Istenhez.” 

Zsolt 18,6

Nem tudnám megmondani, mikor kezdődött, de emlékszem, hogy heteken át szinte mindennap felhúzott valamivel a férjem.

Egyik este, egy elég intenzív „beszélgetés” végén J.J. azt mondta, hogy teljesen mindegy, mit tesz, mennyire igyekszik, sosem vagyok megelégedve.

A lelkész kertje hűvös sarkába húzódva olvasgatott, amikor hirtelen ott állt előtte Laci, fia gyermekkori barátja, azóta kétgyerekes mérnök.

- Áldás, békesség! Bocsánat, ha zavarom, nyitva volt a kapu. Ide mindig bejövök, mint régen.

- Ennek örülök Laci, mindjárt jön a fiam.

A látogató lezökkent a másik kerti székre és olyan mélyet sóhajtott, hogy az idős lelkész akaratlanul megkérdezte:

- Sokat dolgozol?

“…újuljatok meg lelketekben és elmétekben, öltsétek fel az új embert, aki Isten tetszése szerint valóságos igazságban és szentségben teremtetett.”

Pál levele az efézusiakhoz 4:23-24

Szokták mondani: “mintha kicseréltek volna”. Ez néha jót, néha rosszat jelent. Például amikor a feleségem mondta pár hónapja, nem jelentett annyira jót. Az esküvői képeket nézegette.

2021. február 8. – Hétfő

Jézus és apostolai egyszer áthajóztak a Genezáreti-tó túlsó partjára, és ott kikötöttek. Amint kiszálltak a bárkából, az emberek rögtön fölismerték Jézust. Bejárták az egész környéket, s a betegeket hordágyon odavitték, ahol a hír szerint Jézus tartózkodott. Amerre csak járt, a falvakban, a városokban és a tanyákon, kitették a betegeket a terekre, és kérték, hogy legalább a ruhája szegélyét érinthessék. Aki csak megérintette, meggyógyult.