Naámán

II. Kir. 5: 1-29.

Kar:

Naámán élete győzelmekkel tele,

Még sincsen öröme.

Emésztő betegség marja egész testét,

Orvos nem bír vele.

Palota pompája, király barátsága,

Itt semmit se érnek.

Naámán felesége:

Ó, hát senki sincsen,

Aki véget vessen

Súlyos betegségnek?

Lót menekülése

(műsor)

(I. Mózes 18: 16-19.)

Kar:

Sodomában esznek-isznak,

Férjhez mennek, házasodnak,

Adnak-vesznek, építkeznek;

Öltözködnek, szépítkeznek.

Gazdag élet, színes élet,

De az ember, jaj, mivé lett!

Míg testének mindent megad,

Lelke szegény, koldus marad.

Kiáltásuk égig hatott,

Imádságuk elhallgatott.

Míg költenek testre-kényre,

Rá se néznek a szegényre.

Királyi mennyegző

        (műsor)

Máté 22: 1-14.

Lukács 14: 15-24.

Kar:

Nagy Királyunk házanépe

Örvendezve gyűl elébe,

Fiának lesz nemsokára

Mennyegzői vacsorája.

Szolgái már úton vannak,

Ébresztgetnek, hívogatnak.

Sokat hívnak, sokat várnak

Asztalához a Királynak.

Szolgák:

Ébredjetek! Örvendjetek!

Készüljetek és jöjjetek!

Akadályok ne tartsanak,

Sérelmek ne bosszantsanak,

Gyönyörök el ne vonjanak!

Négyen a kemencében

(műsor)

Dániel 3.

Kar:

Babilonban nagy hír járja:

Építtetett a királya

Egy hatalmas aranyképet.

Értesített minden népet,

Ki vezető, számottevő,

Ünnepelni jöjjön elő!

Avatják a bálványképet…

Ki előtte nem hajt térdet,

Büntetésül, rettentésre,

Vetik égő kemencébe.

Hírnök:

Meghagyatik néktek,

Országok és népek,

Nemzetek és nyelvek,

Kik itt ünnepeltek:

- Ha kürtnek és sípnak,

Citerának, lantnak

Szavát meghalljátok,

Menten imádjátok

E nagy bálványképet!

A tékozló fiú

(műsor)

(Lukács 15.)

Tékozló fiú:

Atyám, én elmegyek,

Nem köt tovább a ház.

Ezentúl engemet

Ne táplálj, ne ruházz!

Ne rendelkezz velem,

Csak add ki jussomat!

Mit rég óhajt szívem:

Boldog leszek, szabad!

Atya:

Maradj itthon, fiam,

Ne vonjon a világ!

Nagyon sokat ígér,

Nagyon keveset ád!

Itt hagyod otthonod,

Testvéred és Atyád?

Választasz bűntanyát,

Dőzsölő cimborát?

Hiszem, hogy Isten a szabadság egy újabb szintjére szeretne elvinni téged. Az egyik módja annak, hogy egy magasabb szintre kerülj az, ha megválasztod a csatáidat, és nem mész bele olyanokba, amik valójában nem számítanak.

Nem kell válaszolnod minden téged kritizáló hangra. Nem kell feltétlenül megsértődni azon, amit mondanak. Nem varjú vagy, hanem sas. Képes vagy felülemelkedni. Új magaslatokon szárnyalhatsz.

Pontosan ezt tette Nehémiás.

2021. január 31. – Évközi 4. vasárnap

Kafarnaum városában Jézus egy szombaton bement a zsinagógába, és tanított. Mindenki nagyon csodálkozott tanításán, mert úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók. A zsinagógában volt egy ember, akit megszállt a tisztátalan lélek. Így kiáltozott: „Mi közünk egymáshoz, názáreti Jézus? Azért jöttél, hogy elpusztíts minket? Tudom, ki vagy: az Isten Szentje!” Jézus ráparancsolt: „Hallgass el, és menj ki belőle!” A tisztátalan lélek erre összevissza rángatta az embert, aztán nagy kiáltással kiment belőle.

„És útra kelve el is ment az apjához. Még távol volt, amikor apja meglátta őt, megszánta, elébe futott, nyakába borult, és megcsókolta őt.”

Lukács evangéliuma 15:20 

Vártál rám. Nap, nap után még mindig nézted az utat, amin úgy viharzottam el, hogy vissza se néztem Rád. Vártál rám, mert szerettél. Akkor is, amikor én ezt nem értettem, vagy nem akartam megérteni. 

Én menni akartam, mert félreismertelek. Menni akartam, mert azt hittem, máshol jobb lesz.

"Vajon az Isten nem szolgáltat-e igazságot választottainak, akik éjjel-nappal kiáltanak hozzá? És várakoztatja-e őket?"

Luk 18,7

Annyi igazságtalanság van a földön, hogy megszámolni is szinte lehetetlen, nem hogy foglalkozni minddel. Vajon hány ember él vagy élt, aki igazságszolgáltatás nélkül maradt, vagy esélye is alig van, hogy valaha elismerjék, neki volt igaza? Ezek azok az indokok, amiért oly gyakran kiszakad belőlünk  a kérdés: Meddig még?

2021. január 30. – Szombat

Egy napon Jézus, amikor este lett, így szólt tanítványaihoz: „Keljünk át a túlsó partra.” Erre azok elbocsátották a tömeget, és Jézust magukkal vitték úgy, ahogy ott volt a bárkában. Más csónakok is voltak velük. Nagy szélvihar támadt, a hullámok a bárkába csaptak, úgyhogy az már-már megtelt. Ő a bárka végében egy vánkoson aludt. Felkeltették és megkérdezték: „Mester, nem törődsz azzal, hogy elveszünk?” Erre fölkelt, ráparancsolt a szélre, és ezt mondta a tengernek: „Hallgass el, nyugodj meg!” A szél elállt, és nagy csendesség lett.