2021. február 3. – Szerda

Abban az időben: Jézus hazament Názáretbe. Tanítványai elkísérték. Amikor elérkezett a szombat napja, tanítani kezdett a zsinagógában. Sokan hallgatták, és csodálkozva mondogatták: „Honnét vette ezt? Miféle bölcsesség ez, amely neki adatott? És a csodák, amelyeket kezével véghezvisz! Nem az ács ez, Mária fia, Jakab, József, Júdás és Simon rokona? S ugye nővérei is itt élnek közöttünk?” És megbotránkoztak benne.

Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő kezdetben az Istennél volt. Minden általa lett, és nélküle semmi sem lett, ami létrejött. Benne élet volt, és az élet volt az emberek világossága. A világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be.

Jn 1,1-5.

VILÁGOSSÁGBAN JÁRNI

Jézus ismét megszólalt, és ezt mondta nekik: "Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága."

(Jn 8,12)

Amikor 1940 januárjában új farmra költöztünk, nyolcéves világom nagyobb és ijesztőbb lett, mint valaha.

A nagy bűnös. Hatalmas erővel hirdette az Igét egy néger evangélista Amerikában. Nagyszámú hallgatóság előtt beszélt a megszentelt életről. Egyik napra temetést hirdetett. Valóban, a szószék alatt állt a koporsó koszorúkkal, virágokkal borítva.

A gyászbeszédből kitűnt, hogy az elhunyt minden elgondolható bűnt elkövetett. Mivel ilyen nagy gonosztevő volt, nem hallgatta el az evangélista az ítélet lélekbemarkoló hirdetését.

A Gyertyaszentelő Boldogasszony Napja azonos a rómaiak tavaszkezdő ünnepének idejével, de eredete még régebbre, a klasszikus görög időkbe nyúlik vissza. A Föld anyjának, a jóságos Démétér istennőnek a személyéhez kapcsolódik a megünneplése.

Démétér leánya, a bájos és fiatal Perszephoné egy szép napon a vidám forrásnimfák társaságában virágot szedett a napfényben fürdő réteken. Amint éppen egy illatos nárcisz fölé hajolt, hirtelen megnyílt a föld és a sötét alvilág istene, Hádész bukkant elő.

2021. február 2. – Kedd, Urunk bemutatása (Gyertyaszentelő Boldogasszony)

Amikor Mózes törvénye szerint elteltek Mária tisztulásának napjai, fölvitték Jézust Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak, amint az Úr törvénye előírja: „Minden elsőszülött fiú az Úr szent tulajdona”. Ekkor kellett Máriának, ugyancsak az Úr törvénye szerint, „egy pár gerlét vagy két galambfiókát” tisztulási áldozatul bemutatnia.

Ábrahám és Izsák

(műsor)

I. Mózes 22. rész

Angyal:

Ábrahám, ébredj, szólít az Úr!

Gyermeked kéri áldozatul.

Hittél az Úrban, ővele jártál,

Barátja lettél, kedvet találtál.

Most jön az út, mely legnehezebb,

Add oda azt, ki legbecsesebb!

Kéri egyetlen gyermekedet!

Ábrahám:

Tiéd az életem, Tiéd a gyermekem,

Drága uram.

Emberek a kereszt alatt

Tanítványok

Fogadkozók, csalatkozók,

Botránkozók, húzódozók.

Nem ezt várták.

S mikor látták

Jézust ellenség kezében,

Nem maradtak közelében…

Ámde Jézus kakasszóra

Ránézett egy tagadóra.

Így fakadt fel igaz bánat –

Lett a válasz: bűnbocsánat!

Papok, papok

De ravaszok!

Arcuk sértett, szemük forog.

Azt gondolják:

Ők a szentek.

S most a Szentnek

Nekimentek.

„Ne félj, mert én veled vagyok; ne csüggedj, mert én vagyok Istened; megerősítelek, sőt megsegítlek, és igazságom jobbjával támogatlak.”

Ézsaiás 41:10-11

„Ne félj! Legyél bátor!” – mondjuk sokszor, mint tapasztalt szülők a bátorító szavakat gyermekünknek. Persze azért néha mi is félünk. A jövőtől, az ismeretlentől, a kihívásoktól…

Valószínűleg neked is megvannak a magad félelmeid. Ezek lehetnek belülről fakadó, vagy kívülről támadó érzések.

Amikor az izraeliták megérkeztek az Ígéret földjére, Mózes néhány kémet küldött, hogy derítsék fel a terepet. Tudni akarta, mivel és kivel állnak szemben.

A kémek nagy része arról tudósított, hogy bár a föld gazdagon termő, óriások lakják, és ezért olyannak látták magukat, mint a sáskák (4 Mózes 13:33).

Két kém, Józsué és Káleb tért csak vissza másféle beszámolóval.

2021. február 1. – Hétfő

Jézus és tanítványai áthajóztak a Genezáreti-tó keleti partjára, a gerázaiak földjére. Amint Jézus kiszállt a hajóból, a sírok felől egy tisztátalan lélektől megszállt ember futott feléje. A sírboltokban lakott, és még láncra verve sem tudták féken tartani. Sokszor megbilincselték és láncra verték, de a láncokat eltépte, és a bilincseket összetörte. Senki sem bírt vele. Éjjel-nappal a sírboltokban és a hegyekben tanyázott, folyton kiabált, és kövekkel ütötte-verte magát.