„…Valóban feltámadt az Úr!...” Lk 24:34

Múlt hónapban valaki így köszönt rám: „Feltámadt az Úr!” Valahonnan az emlékezetem mélyéről már jött is ajkamra a válasz: „Valóban feltámadt!”

A „Feltámadt! Valóban Feltámadt!” húsvéti, „páska” köszöntés. A „páska” szó a héber pesach szóból ered, mely a zsidók kivonulására emlékeztet. A keresztény hagyományok kutatói szerint a köszöntés közvetlenül a Krisztus feltámadása utáni időkből ered.

„...és nincsen üdvösség senki másban, mert nem is adatott az embereknek az ég alatt más név, amely által üdvözülhetnénk.”

Apostolok cselekedetei 4. fejezet 

A kedves öreg Mo-Po egész különös kegyelemben részesült. 94 éves volt, amikor először hallott Jézusról. Hosszú élet bálványszolgálata állt mögötte, mégis meg tudta ragadni Jézus megmentő szeretetének kegyelmi ajándékát, és magas kora ellenére teljes szívvel megtért. Milyen gyermeki módon örült, hogy Isten gyermeke lehet, Megváltója van és övé a bűnbocsánat bizonyossága.

Nagycsütörtök – Az utolsó vacsora, lábmosás és elfogatás

Nagycsütörtök a keresztény hagyomány szerint az utolsó vacsora napja, amikor Jézus tanítványaival közösen ünnepelte meg a Széder esti lakomát, az Egyiptomból való kivonulás emlékére. Aztán szerezte az úrvacsorát, megmosta tanítványainak lábát. Később a Gecsemáné kertben búcsút vett tanítványaitól és felkészült az áldozatra, Istennel való tusakodása után vállalta kereszthalálát.

„…Jézus… megmutatta nekik a kezét…” (János 20:19-20)

Dr. Paul Brand, egy zseniális sebész, aki az indiai Vellore Keresztyén Orvosi Egyetemén dolgozott, ezt írta:

„Majd minden nap csodálatos kezekkel dolgozom… ám az évben egy nap különleges jelentéssel bír… Amikor az egész világ a Nagyhetet ünnepli… én Jézus kezein gondolkodom… azok a kezek, amelyek annyi jót tettek, egy napon át lettek szegezve egy durva vassal… a római kivégzőosztag emberei keresztülszúrták a csuklón, épp a kéztőcsontnál, ahol az ujjakat mozgató inak haladnak és a középső ideg… ez a kezet megbénította, és karomszerűen összerántotta, Jézus pedig nem kapott semmilyen fájdalomcsillapítót…

Később az egész testsúlya kezeire nehezedett, így még több szövet roncsolódott, és még több vért veszített.

2021. április 6. – Kedd

Húsvétvasárnap reggel Mária Magdolna könnyezve állt Jézus sírjánál. Amint ott sírdogált, betekintett a sziklasírba, és ahol Jézus holtteste feküdt, két, fehér ruhába öltözött angyalt látott. Ott ültek, az egyik a fejnél, a másik a lábnál. Így szóltak hozzá: „Asszony, miért sírsz?” „Mert elvitték az én Uramat – felelte –, és nem tudom, hová tették.” Ezzel hátrafordult, és íme, Jézus állt előtte. Nézte, de nem ismerte föl, hogy ő az.

Mel Gibson Passió című filmje nagyon megérintett és felkavart. Egy mondat különösen is megfogott. A jelenetben Jézus a keresztet viszi a Via Dolorosa-n, gúnyolódó katonáktól és emberektől körülvéve.

Mindeközben édesanyja, Mária, kicsit távolabbról látja, amint fia összeroskad a kereszt súlya alatt. Eszébe jut, amikor Jézus még kisfiú volt, elesett és lehorzsolta a térdét. Mária odaszaladt, hogy felsegítse. „Itt vagyok” – mondta Jézusnak.

 A feltámadás napjának késő délutánján két tanítvány útban volt Emmaus felé. Emmaus kis város volt, mintegy tizenkét kilométer távolságra Jeruzsálemtől. Ezeknek a tanítványoknak nem volt kiemelkedő szerepük Krisztus munkájában, de komolyan hittek Benne. Azért mentek fel Jeruzsálembe, hogy megtartsák a húsvétot, és nagyon zavarba ejtették őket azok az események, amelyek nemrég következtek be a szent városban. Reggel hallották a híreket Krisztus testének a sírboltból való elviteléről, és az asszonyok beszámolóját is arról, hogy angyalokat láttak, és találkoztak Jézussal.

2021. április 5. – Húsvéthétfő

Az asszonyok gyorsan elsiettek a sírtól. Remegve, de nagy örömmel futottak, hogy megvigyék a hírt a tanítványoknak. És íme, egyszerre Jézus jött velük szemben, és megszólította őket: „Üdv nektek!” Ők pedig odasiettek hozzá, leborultak előtte, és átkarolták a lábát. Ekkor Jézus így szólt hozzájuk: „Ne féljetek! Siessetek, vigyétek hírül testvéreimnek, hogy menjenek Galileába, mert ott viszontláthatnak engem.”

Még úton voltak, amikor néhány őr bement a városba, és jelentette a főpapoknak a történteket.

Hajnalhasadáskor ködfátyol borította a három nő alakját, akik a harmatos ösvényen igyekeztek Jézus sírja felé.

Hoztak fűszereket, balzsamot, hogy megkenjék a testét, de igazából ezek az összetört szívű asszonyok még egyszer látni akarták Őt. Magdalai Mária vezette a néma menetet.

Mária igazán szerette Jézust. A teljes reménytelensége közepette jelent meg Jézus, és a nyomorúságból virágzó életet hozott számára.

 Tanítványai közül ketten aznap egy faluba mentek, amely Jeruzsálemtől hatvan futamnyira volt, és amelynek Emmaus a neve,

 és beszélgettek egymással mindarról, ami történt.

Miközben beszélgettek, és vitatkoztak egymással, maga Jézus is melléjük szegődött, és együtt ment velük.

 Látásukat azonban valami akadályozta és nem ismerték fel őt.

 Ő pedig így szólt hozzájuk: "Miről beszélgettek egymással útközben?" Erre szomorúan megálltak.